188584. lajstromszámú szabadalom • 3,4,5,6-Tetrahidro- 1,2,4,6-tiatriazin-3,5-dion- 1,1-dioxidokat tartalmazó gyomirtószerek és eljárás a hatóanyagok előállítására
III. példa 1 188 584 2 A 6. példa szerinti vegyiiletből, mint hatóanyagból 20 sr.-t egy elegyben oldunk, amelyik 40 sr. ciklohexanonból, 30 sr. izobutanolból, 20 sr. 7 mól etilén-oxidnak és 1 mól izooktil-fenolnak a reakciótermékéből és 10 sr. 40 mól etilén-oxidnak és 1 mól ricinusolajnak a reakciótermékéből áll. Az oldatot 100.000 sr. vízbe öntve és finoman eloszlatva vizes diszperziót kapunk, aminek a hatóanyagtartalma 0,02 súlyszázalék. IV. példa A 83. szánni hatóanyagból 20 sr.-t egy elegyben oldunk, amelyik 25 sr. ciklohexanolból, 65 sr. 210 °C- 280 C forráspont intervallumé ásványolaj frakcióból, 10 sr. 40 mól etilénoxidnak és 1 mól ricinusolajnak a reakciótermékéből áll. Az oldatot 100.000 sr. vízbe öntve és finoman eloszlatva vizes diszperziót kapunk, ami 0,02 súlyszázalék hatóanyagot tartalmaz. V. példa 20 sr.-t a 9. számú hatóanyagból 3 sr. diizobutil-nafta- Ün-CT-szulfonsav-nátriumsóval, 17 sr. egy szulfitszcnnylúgból származó ligninsz.ulfonsav-nátriumsóva! cs 60 sr. por alakú kovasavgéllel jól elkeverünk és egy kalapácsos malomban megőröljük. Az elegyet 20.000 sr. vízben finoman eloszlatva 0,1 súlyszázalckos hatóanyagtartalmú permotlevot kapunk. VI. pckh A 83. számú hatóanyagból 3 sr.-t 97 sr. finomszemcsés kaolinnal elkeverünk. így 3 súlyszázalékos hatóanyagtartalmú porozószert kapunk. VII. példa A 81. számú hatóanyagból 30 sr.-t alaposan összekeverünk egy eleggyel, ami 92 sr. por alakú kovasavgélből és 8 sr. paraffinolajból áll, ahol a paraffinolajat előzőleg a kovasavgél felületére porlasztottuk. Ez egy jó tapadóképességgel rendelkező hatóanyag előkészítésére szolgál. VIII. példa A 81. számú hatóanyagból 20 sr.-t, 2 sr. dodecil-benzolszulfonsav-kalciumsóval, 8 sr. zsíralkohol-poliglikoléterrcl, 2 sr. fcnol-karbamid-formuldehid kondenzátum nátriumsójával és 68 sr. paraffinjellegű ásványolajjal alaposan összekeverünk. így stabil olajos diszperziót kapunk. A szerek alkalmazása történhet kikelés előtti vagy kikelés utáni eljárásban. A kikelés előtti eljárásnál a szereket kiszórjuk mielőtt a gyomnövények magjaikból kicsíráznának, vagy a vegetatív növényi részekből kihajtanának, a kikelés utáni eljárásnál a szereket a haszonnövények és a gyomnövények leveleire szórjuk ki. Az új szereket előnyösen a gyomnövények kikelése után szórjuk ki mind a megművelt földre, mind pedig az ugarra. Ha a haszonnövények a hatóanyagokat kevéssé tűrik, akkor olyan kijuttatási technikát alkalmazhatunk, amelyiknél a gyomirtószert a permetezőkészülékkel úgy juttatjuk ki, hogy lehetőség szerint az az érzékeny haszonnövények leveleit ne érje, miközben a hatóanyagok az alul növekvő gyomnövények leveleire vagy a puszta földre jutnak (post-directed, lay-by). A hatóanyagok felhasználási mennyisége évszaktól és a növekedési stádiumtól függően 0,1-15 kg/ha és több, előnyösen 0,5-5 kg/ha, ahol a nagyobb mennyiségek különösen a növényzet teljes megsemmisítésére szolgálnék. Az (I) általános képletű hatóanyagok gyomirtó hatását az üvegházi kísérletek mutatják: A növények tenyészedényeként 300 cm3-es műanyag virágcsercpck szolgálnak, amelyekben agyagos homok van 1,5 % humusszal, mint szubsztrátummal. A vizsgált növények magjait fajtánként elválasztva sekélyen elvetjük. A kikelés előtti kezelésnél közvetlenül ezután végezzük a szerek kijuttatását a föld felszínére. A szereket (készültek az I—Vili. példák bármelyike szerint) vízben, mint diszperziós közegben szuszpendáljuk vagy emulgcáljuk és egy finoman porlasztó permetezővel kijuttatjuk. Röviddel a szer kijuttatása előtt vagy után a tenyészedényeket enyhén beöntözzük, hogy a csírázást és a növekedést megindítsuk. Ezután a tenyészedényeket egy átlátszó műanyagsapkával befedjük, amíg a növények felnőnek. A lenyészedényeknek ez a befedése a vizsgált növények egyenletes csírázását biztosítja, amenynyiben ezt a hatóanyagok nem korlátozzák. A kikelés utári kezelésnél a vizsgált növényeket az alakjuktól függően csak 3-10 cm-es növekedési magasságig termesztjük is utána kezeljük. A kikelés utáni kezelésnél vagy a tenyészedénybe elvetett és benne külön felnevelt növényeket választjuk ki, vagy a növényeket először csíranövényekként elválaszd külön felneveljük és néhány nappal a kezelés előtt a kísérleti tenyészedénybe átültetjük. Kísérleti növényekként szerepeltek, mint haszonnövények: Arachys hypogaea (földimogyoró), Zea mays (kukorica), és mint gyomnövények: Amaranthus retroflexus (szőrös disznóparéj), Chenopodium album (fehér libatop), Datura stramonium (csattanó maszlag), Sinapis albr (fehér mustár), Ipomoea spp. (hajnalkafélék), Sol,mum nigrum (fekete csucsor). A kikelés utáni kezelésnél elmarad a lefedés. A kísérleti tenyészedényeket üvegházba állítjuk, ahol a melegkedvelő fajoknak 20-35 C-ot, a mérsékelt klímájúaknak pedig 15 25 °C-ot biztosítunk. A kísérlet időtartana: 2-4 hét. Ez alatt az idő alatt a növényeket gondozzuk és az egyedi kezelésekre adott reakcióikat kiértékeljük. A kiértékelés egy 0-100 fok beosztású skála alapján történik, ahol a 0 azt jelenti, hogy a növénynél semmiféle károsodás nincs, ill. normálisan növekszik és a 100 pedig azt. hogy a növény nem kel ki illetve, hogy a növénynek legalább a föld feletti részei teljesen elpusztul 'ak. Ezeknek az üvegházi kísérleteknek az eredményei azt mutatják, hogy azoknak a gyomirtószereknek, amelyek a 9. és 83. számú hatóanyagot tartalmazzák, kikelés utáni alkalmazásban és 3,0 kg hatóanyag/ha dózisban jó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
