188541. lajstromszámú szabadalom • 4H- 3,1-benzoxazin-származékokat tartalmazó gyomirtószerek és eljárás a hatóanyagok előállítására

1 188 ‘41 2 A találmány hatóanyagként 4H-3,l-benzoxazin-szár­­mazékokat tartalmazó új gyomirtószerekre és 4H-3.1- -benzoxazin-származékok előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. A 4H-3,l-benzoxazin-4-on-származékok közbülső ve­­gyületek farmakológiailag hatásos vegyületek előállításá­hoz (16 70 375. és 25 56 590. számú német szövetségi köztársasági nyilvánosságrahozatali irat), valamint gyom­irtószerek hatóanyagaiként alkalmazhatók (648 259. számú belga szabadalmi leírás, 3 970 652. számú ameri­kai egyesült államokbeli szabadalmi leírás). Különösen a 2-helyzctbcn trifluor-mctil-csoporttal szubsztituált fc­­nilcsoportot tartalmazó 4H-3,l-benzoxazin-4-onok alkal­masak gyomirtószerek hatóanyagaiként, és a szubsztituá­­latlan 2-fenil-4H-3,l-benzoxazin-4-on-származékokat tar­talmazó gyomirtószerekhez képest hatékonyabbak, vala­mint hatásspektrumuk czálesebb. Mindenesetre, ezek az ismert szerek kevésbé hatásosak Amaranthaceae fajok és a Leguminoseae családba tartozó gyomok ellen. A 2-hclyzctbcn szubsztituálatlan ticnil-ctenil-csoport­­ta! helyettesített benzoxazin-származékokat ismertet a Chemical Abstracts 85. 4657Ív közlemény. Benzoxazin­­származékokról számol be a J.Org.Chem. 14. 967 (1949) és a 2 121 341. számú francia szabadalmi leírás is. Megállapítottuk, hogy a (I) általános képletű 411-3,1- -benzoxazin-szárinazékokat hatóanyagként tartalmazó új gy'omirtószereknek jobb hatásuk és szélesebb hatásterü­letük van, mint az ismert 4H-3,l-benzoxazin-származé­­kokat tartalmazó szereknek, és az új szereket számos haszonnövény jól tűri. A (1) általános képletben: R1 hidrogén- vagy halogénatomot vagy nitrocsopor­­tot; és R2 legfeljebb 3 szénatomos halogén-alkenil-oxi-cso­­porttal vagy (a) általános képletű csoporttal egy­szer vagy kétszer szubsztituált fenilcsoportot - a szubsztituensek egymástól függetlenek -, klóratommal vagy metilcsoporttal szubsztituált tienil-, tienil-metil- vagy tienil-etinil-csoportot, 1,2,3-, 1,2,5- vagy 1,3,4-tiadiazolil-csoportot je­lent; továbbá ha R1 hidrogén- vagy halogénatom, R2 a trifluor-me­­til-csoport kivételével legfeljebb 3 szénatomos halogén­­-alkilcsoporttal egyszer szubsztituált fenilcsoportot je­lent; ha R1 hidrogénatomtól eltérő jelentésű, akkor R2 tienilcsoportot, 1,2,3-, 1,2,5- vagy 1,3,4-tiadiazolil-cso­portot vagy legfeljebb 3 szénatomos alkil-tio-. alkil-szul­­fonil- vagy halogén-alkil-szulfonil-csoporttal egyszer szubsztituált fenilcsoportot jelent; ha R1 halogénatomot jelent, akkor R2 legfeljebb 3 szénatomos halogén-alkil-csoportta! egyszer vagy két­szer szubsztituált fenilcsoportot jelent, és a szubsztituen­sek egymástól függetlenek; ha R1 hidrogénatomtól vagy halogénatomtól eltérő jelentésű, akkor R2 legfeljebb 3 szénatomos halogén-al­­kil-tio-csoporttal egyszer szubsztituált fenilcsoportot jelent. R2 például 2-(tien-2-il)-etenil-, 2-(ticn-3-il)-etcnil-, tie­­nil-2-, tienil-3-, 2-metil-tienil-5-, 2-metil-tienil-4-, 2-metil­­-tienil-3-, 3-metil-tienil-5-, 3-metil-tieniI-4-. 3-metil-tic­­nil-2-, 2-k!ór-tienil-5-, 2-klór-tienil-4-, 2-klőr-tienil-3-, 3-klór-tienil-5--, 3-klór-tienil-4-. 3-klór-tieni!-2-, 1.2,3- -tiadiazol-4-il-, 1,2,3-tiadiazol-5-il-, 1,2,5-tiadiazol-3-il-, l,3,4-tiadiazol-2-il-csoportot vagy a következő szubszti­­tuensekkel szubsztituált fenilcsoportot jelenthet: klór-metil-, diklór-metil-, triklór-metil-, fluor-metil-, difluor-metil-, trifluor-metil-, klór-fluor-metil-, klór-di­­fluor-metil-, diklór-fluor-metil-, 1,1-difluor-etil-, penta­­fluor-etil-, 2,3,3-triklór-allil-, trifluor-acetil-, 1,2-diklór­­-vinil-oxi-, triklór-vinil-oxi-, 1,2-difluor-vinil-oxi-, 2-klór-. -1,2-difluor-vinil-oxi-, l-fluor-2,2-diklór-vinil-oxi-, 2,2-di­­klór-vinil-oxi-, 2-klór-vinil-oxi-, 2-klór-prop-l-enil-oxi-, metil-tio-, etil-tio-, difluor-metil-tio-, trifluor-metil-tio-, 1,2-difluor-etil-tio-, 2,2,1,1 -tetrafluor-etil-tiocsoport, -SOC2H5, -S02CH3, -S02C2Hs, -S02C3H7,-S02CF3, -S02CF2C1 csoport. Előnyösek azok a vegyületek, amelyek (I) általános képletében R1 hidrogénatomot és R2 a trifiuor-metil­­csoport kivételével legfeljebb 3 szénatomos halogén-alkil­­csoporttal szubsztituált fenilcsoportot jelent, R1 halo­­génatomot és R2 legfeljebb 3 szénatomos halogén-alkil­­-csoporttal — elsősorban trifluor-metil-csoporttal, alkil­­tio-, alkil-szul fonil- vagy halogén-alkil-szulfonil-csoport­­tal szubsztituált fenilcsoportot képvisel. Az (1) általános képletű 4H-3.1-benzoxazin-szárma­zékokat úgy állítjuk elő, hogy — adott esetben szubszti­tuált - (II) általános képletű antranilsav-származékot — ebben a képletben R1 a fenti jelentésű— legalább két­szeres mólnyi mennyiségű (III) általános képletű karbon­­sav-halogeniddel — ebben a képletben R2 a fenti jelen­tésű és Hal halogénatomot, elsősorban fluor-, klór- vagy brómatomot jelent — aromás tercier amin oldószer jelen­létében 10 és 60 °C között reagáltatunk. Ha kiindulási anyagként antranilsavat és 3-(l ,2-di­­klór-vinil-oxi)-benzoil-kloridot használunk, akkora reak­ció a [A] reakcióvázlaton bemutatott módon játszódik le. Célszerűen a (III) általános képletű karbonsav-halo­­genid kétszeres mólnyi feleslegét 10 és 60 °C között hozzáadjuk a (II) általános képletű antranilsavnak az antranilsavra vonatkoztatott 5-25-szörös moláris meny­­nyiségű aromás aminnal készült oldatához, majd a reak­­cióeiegyet 30 percig 25 °C-on keverjük (J. Chem. Soc. (C) 1968, 1593). Feldolgozáshoz a reakcióelegyet jeges vízhez keverjük és a kivált csapadékot leszivatjuk. A (III) általános képletű karbonsav-halogenid oldata is alkalmaz­ható. Alkalmas tercier aromás amin például a piridin; a-, ß- vagy y-pikolin, lutidin, kinolin és akridin. Az (1) általános képletű benzoxazinszármazékokat úgy is előállíthatjuk, hogy adott esetben szubsztituált (H) általános képletű antranilsavat - ebben a képletben R1 a fenti jelentésű — vagy alkálifém- vagy alkáli föld­fémsóját körülbelül sztöchiometrikus mennyiségű (III) általános képletű karbonsav-halogeniddel — ebben a kép­letben R2 a fenti jelentésű és Hal halogénatomot je­lent - inert szerves oldószerben vagy vízben és adott esetben savmegkötő szer jelenlétében 0 és 60 °C között reagáltatjuk, majd a kapott (IV) általános képletű N-acil-2-amino-benzocsav-származékot — a képletben R1, R2 a fenti jelentésű - vízelvonó szer jelenlétében 30 és 150 °C között ciklizáljuk. Ha kiindulási anyagként 2-metil-tiofén-4-karbonsav­­kloridot és antranilsavat használunk, a reakció a [B] reak­cióvázlat szerint játszódik le. Ebben az eljárásban inert oldószerként szénhidrogént, például ligroint, benzint, toluolt, pentánt, hexánt, ciklo­­hexánt, petrolétert; halogénezett szénhidrogént, például 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents