188533. lajstromszámú szabadalom • Védőburkolat épületek térhatároló falaihoz
1 188 533 2 Védőburkolat épületek térhatároló falaihoz, páralecsapódás és hőveszteség megelőzésére a felületen vagy a falban, amely védőburkolatnak páradiffúziót akadályozó rétege és hőszigetelő rétege van. Az épületek belső tereinek falait régebben a vakolatra fölhordott egy vagy többrétegű meszeléssel vagy festéssel látták el. Évszázadok óta ismert a falaknak textilanyagú kárpittal vagy különböző anyagú tapétákkal való bevonása is. Az utóbbi évtizedekben az építőipar iparosított jellegűvé váló válása során egyre inkább a papír alapú, valamint a műanyag fólia alapú tapéták alkalmazása vált ^általánossá. Az üzemi előregyártás és ezen belül a házgyári építkezés velejárójaként az építmények falai ma már sok esetben a tégla helyett nagytáblás elemekből, főleg betonelemekből készülnek. A hagyományos falazatok egyik előnye volt, hogy a tégla anyagának porózus szerkezete miatt a fal „lélegzeni” tudott. Ez a lehetőség a fémtáblás zsaluzatban készülő nagy tömörségű betonpanelekként kialakított falak esetében nem áll fönn. A házgyári építmények épületfizikái sajátságai között máig még sem teljesértékűen megoldott, gondot jelentenek az ún. páradiffúzíós kérdések. A házgyári épületek falai az átnedvesedések miatt penészképződésre fokozottan érzékenyek, a kialakuló penésztelepek pedig a festésen és a tapétázáson egyaránt átütő „kivirágzásokat” eredményeznek. A penészképződés esztétikai és higiéniai szempontból egyaránt kedvezőtlen. A panelban kialakuló párakicsapódás jelentős korróziót okozhat. A már kialakuló, vagy kialakult penészképződés megakadályozására, vagy a rosszul hőszigetelt helyiségek utólagos hőszigetelésére különféle külső, valamint belső oldali hőszigetelési megoldásokat alkalmaznak. Ezek általános lényege, hogy a falazat felületére ragasztással, szögeléssel, vagy csupán illesztéssel elhelyeznek egy hőszigetelő réteget, pl. polisztirolhab lemezt, bazaltgyapotot stb. és erre valamilyen mechanikai védelmet szolgáló burkolatot, majd a burkolatra valamilyen párafékező réteget. Ha az adott homlokzat teljes felületét kívánják utólagosan hőszigetelni, a külső oldali hőszigetelést alkaimzzák. Ez a teljesértékű megoldás szakmai szempontból. Jelenleg három alaprendszer ismeretes: szórtként jellegű; táblás, szerelt; és kombinált jellegű. E megoldások egy-egy épület néhány lakása esetében való alkalmazása aránytalanul költséges, és gyakran kivitelezhetetlen. A belső oldali szigetelésnél gyakorlatilag hasonló módon járnak el a küáső oldalihoz, de itt az egyes rétegek vékonyabbak. Jellegzetes példája ennek a megoldásnak az 571 621 számú svájci szabadalom szerinti belső hőszigetelési rendszer, amelynek műszaki lényege, hogy a falszerkezet tér felőli oldalára egy párazáró réteget mechanikai úton rögzítenek, pl. szegeléssel, majd erre egy dekoratív külső felülettel rendelkező szigetelőhab réteget ragasztanak. Hasonló rendszer az ugyancsak sváci 585 826 sz. szabadalom szerinti, amely egy habanyag réteget, majd erre két réteg, fugáival egymás felett elcsúsztatott, flies erősítésű műanyag réteget fogjál magában. A rétegek egymás között oldhajtatlan kapcsolatban vannak, és a flies erősítés a burkolat külső rétegét alkotja. Változatonként adja meg az egybeépített habanyag — műanyag — flies réteget lemez formájában, amit a helyszínen fólia jellegű flies erőgítősű műanyaggal vonnak át. A falra rögzítés mólja lehet szögelés vagy ragasztás. Alapvető hibája az ismert rendszereknek, hogy a több réteg egymás utáni rögzítése a falon időigényes és nagyon pontos munkát kíván. Az egyes rétegek kapcsolata az idők folyamán részben a különböző anyagok belső változásai, részben az épület ismert mozgása következtében kedvezőtlenül alakul. Hézagok, rések és az anyagokban káros feszültségek keletkeznek, amelyek előbb vagy utóbb párakicsapódáshoz vezetnek. A találmány célja olyan védőburkolat kifejlesztése, amely épületek térhatároló falainak belső oldalára hordható föl, és képes arra, hogy megvédje a fal belső felületét — a fal anyagától függetlenül — a páralecsapódástól, a penészedéstől, egyúttal pedig alkalmas arra, hogy további látható réteggel, pl. tapétával lehessen ellátni. A védőburkolat hőtechnikai és páradiffúziós szempontok figyelembevételével a szükség szerinti több rétegből kialakított egyetlen lemezszerű anyag legyen, amelyben az egyes rétegek elválaszthatatlanok egymástól. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az épületek térhatároló falait a nem kívánt kedvezőtlen párakicsapódási jelenség létrejöttétől akkor lehet eredményesen megvédeni, ha a térhatároló fal és annak burkolati rétegei helyes sorrendben követik egymást. Ez a helyes sorrend a páradiffúziós ellenállás szemszögéből értendő. Ismeretes ugyanis, hogy a páravándorlás mindig a nagyobb páranyomású tér felől a kisebb páranyomású tér felé irányul. Ezért a térhatárolófal akkor kedvező fölépítésű, ha a nagyobb páranyomású tér felől a kisebb nyomású tér felé haladva egyre kisebb páradiffúziós ellenállású rétegek követik egymást. A találmányi gondolat része, hogy a védőburkolat az épületek térhatároló falának belső felületére tapétaként íölragaszíható, és lényegében két réteget, nevezetesen egy zárt légpórusú habréteget, valamint egy egybefüggő ömör fólia réteget tartalmaz. Ezek közül a párafékező fóliaréteg van a helyiség légteréhez közelebb, a habréteg pedig attól távolabb. A találmány tehát védőburkolat épületek térhatároló falaihoz, páralecsapódás és hőveszteség megelőzésére a felületen vagy a falban, amely védőburkolatnak páradiffúziót akadályozó és hőszigetelő rétege van, oly módon ran kialakítva, hogy a védőburkolat az egybefüggő tömör fóliaként kialakított, a páradiffúziót akadályozó kéregből, az avval kémiailag egybeépült, zárt légpórusú hőszigetelő műanyaghab rétegből, valamint előnyösen közéjük laminált, közöttük elhelyezkedő erősítő betétből pl. üvegszál fátyolból van felépítve. Jellemzője lehet a védőburkolat kiviteli alakjának, hogy a védőburkolat célszerűen ragasztóval, oly módon van a térhatároló falra erősítve, hogy a páradiffúziót akadályozó kérge a nagyobb páranyomású térrel határos. További jellemzője lehet a védőburkolat kiviteli alakjának, hogy a védőburkolat páradiffúziót akadályozó kérge díszítő felületként van kialakítva. Más előnyös mód szerint a védőburkolat páradiffúziót akadályozó kérgére díszítő réteget pl. papírtapétát vagy textíliát erősítünk. A találmányt közelebbről kiviteli példán ismertetjük rajz segítségével. Az ábrán a találmány szerinti védőburkolat metszetét szemléltetjük. A találmány szerinti védőburkolat egybefüggő tömör fóliaként kialakított, a páradiffúziót akadályozó 1 kéregből, avval kémiailag egybeépült, zárt légpórusú hőszigetelő 2 műanyaghab iétegből, valamint a közéjük laminált 3 erősítő betétből, üvegszál fátyolból van felépítve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
