188519. lajstromszámú szabadalom • Nagy reflexiójú interferenciatükör több spektrumsávra

1 188 5 J9 2 A találmány tárgya interferenciatükör, mely több, egymástól különálló spektrumsávra nagy reflexióval van kialakítva, és a fényt ezekben a spektrumsávokban kis el­nyelési és szórási veszteséggel veri vissza. Ilyen tükröket elsősorban olyan optikai berendezéseknél alkalmaznak, ahol több, egymástól leválasztott spektrumvonalnak vagy spektrumsávnak a lehető legkisebb veszteséggel kell tükröződnie. Egyik legfontosabb alkalmazási terület a gázlézerekben alkalmazott rezonátortükör, amely gáz­lézer több lézer-hullámhosszal működik, és ahol az el­nyelési és a szórási veszteségek a különböző hullámhosz­­szúságok kimenő teljesítményeiben igen kicsik kell legye­nek. Ismeretesek olyan nagy visszaverőképességű tükrök, amelyek az interferencia elven működnek, és amelyek váltakozó rétegekből kialakított rendszerként vannak ki­alakítva, álról a rétegek váltakozva nagy és kicsi törés­mutatóval rendelkeznek, a veszteség kicsi, és a rétegek nem fémből vannak kialakítva, és a kiképzett rétegek egy tükörtest felületére egymás felett vannak kialakítva. A rétegek optikai vastagsága a maximálisan visszavert Ám hullámhosszúságnak az 1/4-re van megválasztva, és a ré­tegek száma a nagy reflexió érdekében igen nagy kell le­gyen. Erről ír például a Physik 142. száma a 21—41 ol­dalon, amely Physik 1955-ben jelent meg. Az ilyen jelle­gű, jól reflektáló interferenciatükröknek hiányosság;: az, hogy — eltekintve a magasabb interferenciarendekből — a kívánt magas reflexió csak egy igen szűk spektrumtar­tományban érhető el, amely spektrumtartomány a X,n hullámhosszúság közelében van. Olyan hullámhosszúságú fénysugarak reflexiója, amelyeknek hullámhosszúsága Xm közvetlen környezetén kívül esik, ezekkel az inter­ferenciatükrökkel nem reflektálható. Ugyanebben az irodalmi forrásban olyan interferen­­eiatükrök is ismertetve vannak, amelyeknél a rétegszám kicsi, és amelyek szélesebb reflexiótartománnyal rendel­keznek, amelyeknek azonban hátránya, hogy a reflexiós hatásfoka kicsi. Azok a tükrök, amelyek magas reflexió­val rendelkeznek, cs szélesebb vagy több spektrumsávra egyaránt jó reflexiót biztosítanak, szintén ismertek. Ezek a tükrök úgy vannak kialakítva, hogy különböző válta­kozó rétegekből kiképzett rétegcsoportokat tartalmaz­nak, ahol a rétegek száma nagy, és ezeknél a nagy ref­lexiót vagy az üveglapnak, vagy annak a felületnek, amelynek segítségével a rétegek fel vannak vive, e ülső vagy háíulsó oldalán elhelyeze •- rétegekkel érik el. Az egyes váltakozó rétegekből kiképzett rétegcsoportok kü­lönböző X/4 optikai vastagságra vannak méretezve, és mind a különböző sávszélességekben maximálisan re flek­­tálandó hullámhosszúság XmJ, km2...Xmn sávszélesség­hez vannak illesztve. Erről olvashatunk az Optics of Thin Films című könyvben, amely Londonban jelent meg 1976-ban, valamint a 141 659 számú szovjet szerzői ta­núsítványban, valamint a 417 997 számú svájci szabadal­mi leírásban. Hátránya ezeknek a tükröknek, hogy az egyes suekt­­rumsávoknak a fénye, amely spektrumsávok a váltakozó rétegekből felépített rétegcsoport mélyebb rétegeiben vagy rétegcsoportjaiban verődnek vissza, más spekirum­­sávokon is át kell haladniuk, és elnyelési és szórási vesz­teségük elég nagy. Azokhoz a fénysugarakhoz képest, amelyek a fény beesési irányára vonatkoztatva a legelső, illetőleg legfelső váltakozó rétegekből kiképzett réteg­­csoportról reflektálódnak. Ennek tehát az. eredménye az, hogy a több reflexiósávban különbözőek lesznek az el­nyelési és szórási veszteségek, vagyis egy magasabb ref­lexió mindegyik tartományban nem valósítható meg. Annak érdekében, hogy a reflektált sáv kellően széles legyen és az átmenet a reflexióssáv és az áteresztési tarto- 5 mány között megfelelően meredek legyen, interferencia szűrőket szokás alkalmazni, amelyeknek lényege az, hogy a két különböző rétegcsoport között, amelyeknek reflexiós hatásfoka nagy, úgynevezett átmeneti réteg van elhelyezve. Ilyen elrendezést ismertet a 458 780 számú 10 svájci szabadalmi leírás. Ezeknek az elrendezéseknek hiá­nyossága, hogy jóllehet a spektrum tartomány széles, és a transzmiss?.ió alacsony, a gyakorlat azonban azt mutatta, hogy az abszorpciós veszteség nagy, és magas reflexió nem érhető el. 15 Ismeretes továbbá egy egyszerű csatolt sávszűrő­­rendszer, amely tisztán dielektromos rétegekből, vagy pedig fém cs dielektromos rétegek kombinációjából áll. Erről ír az Optics of Thin Films című könyvében John Wiley a 162—177 oldalon (London, 1976). Ezeknek a 20 sávszűrőknek az a feladata, hogy egy nagy átviteli ténye­zőjű sávsz.űről hozzanak létre, amelyeknek mindkét oldalához kis átviteli tényezőjű zárótartományok vannak csatlakoztatva. Ezeknek az elrendezéseknek is hiányos­sága az, hogy a zárótartomány okban a záróhatás a ref- 25 lexió mellett szintén a réteg abszorpciós hatásán alapul. A fent említett irodalmi forrásban a sávszűrőnek műkö­désével és előállításával kapcsolatosan nem találhatunk semmiféle kitanítást, amely arra vonatkozna, hogy az ily­­rnódon előállított rétegrendszerek az ismert interferencia 30 tükrökhöz képest mennyivel előnyösebbek, és hogy két spektrumsávra vonatkozó tükörként alkalmazhatók-e. Ismeretes még magasabb interferenciarenddel rendel­kező váltakozó rétegekből kiképzett rétegrendszer is, amelyeknek célja, hogy több tartományban magas ref- 35 lexiót hozzanak létre. Erről Ír a Glástechnik 1951-ben kiadott száma a 24. kötet, 147—148 oldalakon, valamint a 381 055 számú szovjet szerzői tanúsítvány. Ezeknek az a hiányossága, bogy az interferenciarendnek megfelelő részrétegek optikai vastagsága nagy kell legyen. Ez a gya- 40 korlatban a teljes rendszerre vonatkoztatva igen nagy össz-szélességhez vezet, és ennek eredménye az is, hogy a vastagabb részrétegeknél az abszorpciós és a fényszórási veszteség is nagyobb. Ezen túlmenően pedig az ilyen ré­tegrendszereknek a mechanikai szilárdsága is csekély. 45 A találmány célul tűzte ki, hogy a bevezetőben is­mertetett hiányosságokat oly módon küszöbölje ki, hogy olyan interferenciatükröt hozzon létre, amely egyidejű­leg alkalmas több, egymástól leválasztott spektrumsáv­ban történő magas reflexió megvalósítására úgy, hogy az 50 abszorpciós és a fényszórási veszteségek kicsik lesznek. A találmány feladatául tűzte ki, hogy réteges elrende­zésű interferenciatükröt hozzon létre, amelynél az ab­szorpciós és fényszórási veszteségek a különböző spekt­­rumsávokban a melyebben fekvő rétegekben nem növe- 55 kednek, és ugyanakkor a réteges elrendezés összvastagsá­­ga kicsi marad. A találmány tárgya ínterferenciatükör több spektrum­sávra nagy reflexióval, amely egy alapból és arra felvitt váltakozó rétegekből kiképzett rétegcsoportokból áll, 60 ahol a nemfémes optikailag kis veszteséggel kiképzett 2—9 réteg úgy van egymás fölött elhelyezve, hogy a nagy és a kis törésmutatójú rétegek váltakozva vannak el­helyezve. A találmány szerinti interferenciatükör lényege abban 65 van, hogy az egymással szomszédos azonos vagy külön-2

Next

/
Thumbnails
Contents