188510. lajstromszámú szabadalom • Alépítmény tárolóépítményekhez, különösen silókhoz
1 188 510 2 koszorú előirányozva a gyűrű- és sugárirányú erők felvételéhez. Az egészében 11 hivatkozási számmal jelölt hengeres silófalnak egyébként 121 merevítőbordái vannak, amelyekre belülről a 122 köpenylemez van felerősítve (16. ábra). A 121 bordák hozzájuk hegesztett acél 123 talplemezek közvetítésével fekszenek fel a 111 külső véggerendák felső 119 fejlapján. A 123 talplemezeket a 121 merevítőbordákkal együtt úgy kötjük le a 111 külső véggerendához, hogy a talplemezen keresztülmenő furatokat készítünk a véggerendában, a furatokat kitisztítjuk, és azokban kúpos horgonyzású 124 feszítőcsavarokat helyezünk el, amelyek meghúzásával a lekötés megtörtént. A 19- ábra szerinti kapcsolat lényegében a 3. ábra szerintivel azonos, ezért az ott már ismertetett szerkezetrészeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. Eltérés abban van, hogy a kibetonozott acélcsövek által alkotott 106 pillérek be vannak betonozva a vasbeton 32 támaszlemezbe, célszerűen azzal egy tagban előregyártva készülnek. Ez a 32 támaszlemez is a siló 6 átmenő nyílása felé lejtő, egy, a 32 támaszlemez felső részén kialakított, a támaszlemezzel egy tagban kiöntött 26 összekötőtag felső felületét alkotó trapéz alakú 35 ferde lapokkal rendelkezik (1. a 6. ábrát is), ebben az esetben azonban a központi elemnek tizenhat ferde lapja van, a 105 fenékelemek számának megfelelően. A 6 átmenő nyílás a siló ürítőnyílása, és e nyíláson megy keresztül a siló X függőleges geometriai középtengelye. A 26 összekötőtag és az előregyártott vasbeton 105 fenékelemek alsó véggerendái között körbenfutó hézagban 9 monolit vasbetonkoszorút készítünk, amelynek a vasalását egyrészt a 105 fenékelemekből kinyúló, hajtű alakú 117 bekötő betonacélok, másrészt a 125 gyűrű alakú betonacél-betét alkotják. A légtömör hézagzárást biztosító kibetonozást és a beton megszilárdulását követően a 105 fenékelemek és a 104 központi elem között a statikai kapcsolat létrejött. A 32 támaszlemez és a 112 belső véggerenda között acélanyagú 126 alátétlemezek vannak elhelyezve, a magassági méreteltérések kiegyenlítése és az erőátadás céljából. Amint a 13. ábrán látható, a 105 elemek sugárirányú 110 perembordáinak a külső oldalán hosszirányban végigfutó, kismértékben kiálló 127 váll van. Ez a 20 ábra szerinti elemcsatlakozást teszi lehetővé, ugyanis a szomszédos elemek között felül, viszonylag széles 128 hézagok alakulnak ki, amelyek légtömör hézagzárást biztosító módon 129 utószilárduló anyaggal, pl. finomszemcsés adalékanyagú betonnal tölthetők ki. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: azáltal, hogy az alépítményt kis számú előregyártott vasbetonelemből építjük meg, kiküszöböljük a negatív szerkezethibákat, amelyek egyrészt a helyszínen készített monolit vasbetonszerkezetek méreteltéréseiből és minőségi hibáiból adódnak, másrészt az egyes építőipari szervezetek nem megfelelően magas műszaki felkészültségére vezethetők vissza. Mivel az elŐTegyártott vasbetonelemek előállítása nagyüzemi körülmények között, nagypontosságú sablonokban történik, a maximális pontosság és a jó minőség még a viszonylag bonyolult, azonban magasabb készültségi fokú és alakú előregyártott elemeknek is biztosítható. Egyébként az előregyártóit elemeknek éppen ez a magasabb készültségi foka biztosít további előnyöket, hiszen lényegesen kevesebb fajta elemre van szükség, amelyek azonban komplex feladatokat oldanak meg, és a kevesebb elem a helyszínen készítendő kapcsolatok számát is lényegesen csökkenti, emellett ezeknek a kapcsolatoknak a kialakítása is egyszerűbb, nevezetesen egyáltalán nincs szükség hegesztésre Mindezen tényezők eredményeként minimális építéshelyi élőmunka-igény szükséges, emellett az építéshelyi munkák leegyszerűsödnek, úgyhogy az alépítményt viszonylag szerényebb felkészültségű építőipari szervezetek is képesek kivitelezni. A találmány szerinti alépítmény messzemenően gazdaságos, mert magas termelékenységi és viszonylag alacsony önköltségi mutatókkal építi ető meg; anyagfelhasználása pl. egy hasonló célú, előregyártott vasbetonelemekből készült siló-fogadószint anyagfelhasználásának csak mintegy 70—80 %-át teszi ki. A 7 -20. ábrák szerinti alépítmény sok esetben — a mindenkori feladattól függően — még előnyösebb lehet, mint az 1—6. ábrák szerinti: kisebb ugyanis a helyszíni élőmunka-, szakmunka- és anyagigénye, valamint csökken az építés átfutási ideje is, mert a munkák zömmel szerelési jellegűek, és igen gyorsan végrehajthatók. Egyszerűbb a silófal lekötése is. Több fenéklemez alkalmazható, így az íves helyett megfelel a háromszöglappal való közelítés is, mert a tölcsér belső felülete képes kielégíteni a vele szemben támasztott követelményeket. Ebből következően egyszerűbb lett a vasbeton fenékelemek gyártása is, és olcsóbbak lettek ezek az elemek. Biztonságtechnikai (balesetvédelmi) szempontból is kedvezi bb a 7-20. ábrák szerinti változat. A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben részletezett kiviteli példákra, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül többféle módon megvalósítható. Szabadalmi igénypontok 1. Alépítmény tárolóépítményekhez, különösen silókhoz. amely a tárolóépítmény alapozási szerkezete és felmenő oldalfala között helyezkedik el, és amelynek a tárolóépítmény fenékreszét alkotó térelhatároló szerkezete van, amely centrális átmenő nyílást tartalmaz, és felülnézetben trapéz alakú, vagy lényegében trapéz alakú, sugárirányban húzódó, keskenyebb végükkel centrális nyílás felé irányuló előregyártott vasbeton fenékelemek felhasználásával készül, amelyek külső peremei tartományában körbenfutó monolit vasbeton koszorú húzódik, és amely térelhatároló szerkezet egyrészt e koszorú, másrészt a centrális nyílás környezetében az alapozási szerkezethez csatlakoztatott pillérekkel vagy/és fallal vagy falakkal van alátámasztva, azzal jellemezve, hogy- az előregyártott vasbeton fenékelcmeknek (7) lemeze (33), valamint attól lefelé nyúló, oldalsó sugárirányú peremgerendái (29), ezekre keresztirányú, ugyancsak lefelé nyúló külső véggerendája (33) és belső véggeren iája (34) van;- a külső veggerenda (33) legalább kétoldalt és felül nyi'ott, egy felső körbenfutó monolit vasbetonkoszorú (10 befogadására szolgáló vályúval (33a) rendelkezik;- a fenékelemek (7) belső véggerendájukkal (34) egy — pilléreken (3) nyugvó — előregyártott vasbeton központi elemen (5) támaszkodnak fel, amely a centrális átmenő nyílást (6) is tartalmazza, és amelynek egy tárr aszlemezből (32) felfelé kinyúló, az átmenő nyílást (6) körülvevő összekötőtagja (26) van, amely összekötőtag (26) felső felülete a fenékelemek (7) felső felületével 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
