188510. lajstromszámú szabadalom • Alépítmény tárolóépítményekhez, különösen silókhoz
1 188 510 2 lényegében trapéz alakúak: a trapéz alaktól csak annyiban térnek el, hogy külső oldaluk Íves. A 7 fenékelemek teljesen azonos kiképzésűek. Egy-egy 7 fenékelemnek a 31 lemezéhez a két hosszanti oldalon egy-egy lefele nyúló 29 oldalsó peremborda; egy 33 külső véggerenda, valamint egy 34 belső véggerenda csatlakozik. A 31 lemezben igény szerinti helyeken és méretekkel — még az előregyártó üzemben — 8 technológiai nyílások készíthetők. A 33 külső véggerendában felül és kétoldalt nyitott 33a vályú van, alul pedig 33b egyenes támaszfelülete van. A 33a vályút a jelen kiviteli példa esetében kívülről a felfelé nyúló, a külső oldalán íves 36 borda határolja, amely azonban el is maradhat, mert a 33a vályúban később megépítendő 10 vasbetonkoszorú (1. és 4. ábrát) kívülről könnyen — egyoldali zsaluzattal — bezsaluzható. A 34 belső véggerenda alul egyenes 37 támaszfelülettel, elől pedig ferde 38 homloklappal rendelkezik. A 29 oldalsó peremgerendák kissé ferde külső oldalfelületekkel vannak kiképezve úgy, hogy két 7 fenékelem egymás mellé helyezésekor egyással egy, a 7 fenékelemek mentén hosszirányban végighúzódó, felfelé szélesedő 39 hornyot alkotnak (5. ábra). A találmány szerinti alépítményre akár fémfalazatú 11 siló, akár vasbetonból készült 12 siló kerülhet; az előbbit az 1. és 4. ábrán folytonos, az utóbbit szaggatott vonalakkal jelöltük. A silófalnak a monolit 10 vasbetonkoszorúba való befogásához 27 lehorgonyzókarmok vannak előirányozva. Itt jegyezzük meg, hogy a 3. és 4. ábrán — a jobb áttekinthetőség érdekében — csak a monolit vasbeton szerkezetrészeket sraffoztuk. A fenékelemek felülnézetben sugárirányban helyezkednek el. Alsó végükkel — vagyis a 34 belső véggerenda 37 támaszfelületével — a négy 3 pilléren nyugvó 5 központi elem 32 támaszlemezen fekszenek fel. A letámaszkodási felületek az 5 központi elemet a 3 pillérek között célszerűen kéttámaszúan terhelik, ami az 5 központi elemre nézve statikai szempontból igen kedvező. Ez a letámasztási rendszer azt eredményezi, hogy valamennyi sugárirányú 7 fenékelem teljesen egyforma lehet. A 7 fenékelemek 33 külső véggerendájuk alsó 33b támaszfelületével a 4 külső pilléreken támaszkodnak fel úgy, hogy egy-egy 4 pillérre mindig két 7 fenékelem egy-egy sarka fekszik fel, szorosan egymás mellett. Egy-egy sugárirányú 7 fenékelem tehát belül az 5 központi elemen, kívül pedig két-két 4 külső pilléren támaszkodik fel. A 4 külső pillérekkel való kapcsolat kialakításához a 33 külső véggerendákba azokon a helyeken, amelyekkel e gerendák a 4 külső oszlopokon felfekszenek, lefelé kinyúló, célszerűen acélból készült 23 csapok vannak bebetonozva, amelyek a 4 külső oszlopok felső lapjára kitorkolló, korábban már említett 22 üregekbe illeszkednek. A 7 fenékelemek hosszúsága úgy van megválasztva, hogy azok 34 belső véggerendáinak a 38 homloklapja, valamint az 5 központi elem 26 összekötőtagjának 26a köpenyfelülete (1. és 6. ábra) között b szélességű körbenfutó 40 hézag van (1. és 2. ábra), amelyben a 9 vasbetonkoszorú (3. ábra) kerül megépítésre. A 9 koszorú felső felülete természetesen egy síkban van egyrészt a 7 fenékelemek, másrészt a 26 összekötőtag 35 ferde lapjainak felületével. A jelen kiviteli példa szerinti siló-alépítmény - geometriailag — csonkagúla alakú tölcsérként van kialakítva, amely — mint említettük — tizenkétszög-alaprajzú, de más, célszerűen párosszámú sokszög-alaprajz is lehetséges. Az alaprajzi sokszög páros-számossága azért célszerű, mer" több siló kapcsolásakor az azok hossztengelyében végigvezetett gépészeti berendezések űrszelvényében alátámasztó pillér nem lehet. Mind az 5 központi elemmel, mind a 7 fenékelemek méreteivel szemben támasztott fontos követelmény, hogy az elemek a közúti űrszelvénybe beleférjenek. A 7 fenékelemek által alkotott tölcsér a hajlásszöget (1. és 3. ábra) — a leggyakoribb alkalmazási eseteket figyelembe véve — általában a = 30—35°-ra választjuk, de rz a értéke 0—90° között igény szerint változhat. A 6 átmenő nyílás keresztmetszeti alakja is eltérhet a példaként megadott négyzettől, gyakorlatilag tetszőleges lehet. A találmány szerinti alépítmény kivitelezése célszerűen a következőképpen történik: az alapozási szerkezethez csatlakoztatott 3 és 4 pillérek felső síkjának helyzetét — a 2 kehelyfej-tömböknél kialakított nedves kapcsolatok betonjának megszilárdulása után — gondos szintezéssel ellenőrizzük, és megállapítjuk e síkok esetleges torzultságát. Ha szükséges, a 3,4 pillérek felső lapjára 15 kiegyenlítő réteget hordunk fel, amely célszerűen műgyantahabarcsból (pl. EPOKOLL márkanevű diszperziós jellegű, gyári kiszerelésű epoxihabarcsból) készül. A kiegyenlítéssel biztosítani kell, hogy egy-egy pillérfejen a legnagyobb szögtorzulás egy előre meghatározott értéket (pl. 33 mm-t) ne lépjen túl. (Ez a kiegyenlítési művelet azonban gondos előregyártás és pontos elhelyezés esetén általában nem szükséges.) A következő lépésben a 3 belső pillérek tetejére — célszerűen műgumiból készült — 16 rugalmas alátéteket ragasztunk fel, majd a négy 3 belső pilléren elhelyezzük az előregyártóit vasbeton 6 központi elemet. Az egymásba torkolló 18 átmenő lyukak és 19 üregek által együttesen alkotott nyílásokba felülről acélanyagú 17 csapokat vezetünk be, majd ezeket a nyílásokat mind a négy helyen híg műgyanta- vagy cementhabarccsal öntjük ki (2. és 3. ábra). Ezután az. 5 központi elem 32 támaszlemezének felső felületére abban a tartományban, ahova a sugárirányú 7 fenékelemek 34 belső véggerendáinak alsó 37 támaszfelületei kerülnek, 20 rugalmas alátéteket, míg a 4 külső pillérek tetejére 21 rugalmas alátéteket ragasztunk fel, célszerűen műgyantahabarccsal (a 20, 21 rugalmas alátétek például műgumiból készülhetnek), majd a 4 külső pilléiekben levő 22 üreget töltjük ki (pl. EPOKOLL) műgyantahabarccsal, és elhelyezzük a sugárirányú 7 fenékelemeket úgy, hogy a 23 csapokat a 22 üregekbe vezetjük. A 22 műgyantahabarcs-kitöltést mindig a 7 fenékelemek elhelyezése előtt közvetlenül eszközöljük. Miután a fenti módon valamennyi 7 fenékelemet elhelyeztük, és a csomóponti kapcsolatokat kialakítottuk, elkészítjük alul a 40 hézagban, felül pedig a 33a vályúban a körbenfutó 9 és 10 monolit vasbeton koszorúkat. A 9 koszorú vasszerelését egyrészt az 5 központi elemből, másrészt a 7 fenékelemekből a 40 hézagba nyúló 28, 10 hurokvasak, valamint a közéjük fűzött gyűrű alakú vasbetétek alkotják. A 10 koszorú 41 vasszerelése normál gyűrű alakú körbenfutó betonacélbetéteken és kengyeleken kívül folyamatosan körbefűzött 14 feszítőpászmákat is tartalmazhat; a 10 koszorú veszi fel ugyanis a silc fal által átadott gyűrű irányú erőket. A 10 koszorú betonozását megelőzően elhelyezzük és rögzítjük all, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
