188502. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó, különösen kommunális szennyvíz biológiai tisztítására
1 188 502 2 bukóéiként van kialakítva, alsó része pedig a 14 csillapítóhenger külső palástfelületéhez tömítetten (pl. hegesztett karimával) van csatlakoztatva. A 16 elfolyóedény alsó részéből torkollik ki a 17 elfolyóvezeték. A 16 elfolyóedény egy vízszintes — az edény alsó tartó- 5 Hiányában, de a 17 vezeték kitorkollása felett húzódó - keresztmetszetében egyenletesen — egymástól azonos oldaltávolságokban körben kiosztott 18 nyílások vannak. Általában 4-12 db nyílást alkalmazunk, amelyek összfelületét úgy választjuk meg, hogy a nyílások kis terhe- 10 lésnél (amikor kisebb térfogattal is biztosítható a szennyvíz tartózkodási ideje) a 2 és 3 kezelőtereket egészen a 19 folyadékszintig engedjék leürülni. A 16 elfolyóedényt 20 uszadékfogó henger veszi koncentrikusan körül, amelynek alsó pereme a 18 lyukak szintje alá, felső pe- 15 reme pedig a 16a fogazott bukóéi fölé nyúlik. A 20 uszadékfogó henger felső részén 20a gyűrű alakú tér van kialakítva, ebben gyűlik össze a vízszint pulzálása során az uszadék. Az egyes kezelőterek közötti iszap- és szennyvíz- 20 recirkuláció biztosításához egyetlen 21 szivattyú van előirányozva, amelynek 21a szívócsonkjához csatlakozik a 2 második kezelőtérbe nyúló 23 felszívóvezeték, amely közvetlenül a 10 levegő betápláló szerkezet 10a porózus teste alá torkollik; a 22 iszapszívó vezeték, amelynek 25 alsó vége a 3 harmadik kezelőtér fenékszintje közvetlen közelében helyezkedik el, valamint a 24 uszadékelszívó vezeték, amely a 30 vízszintszabályozó szerkezet 20 uszadékfogó hengerének 20a gyűrű alakú teréből torkollik ki. A 23 felszívóvezeték végének közvetlenül a 10a 30 porózus test alatti elhelyezése (2. ábra) lehetőséget ad arra, hogy a legkisebb oldott oxigén tartalmú szennyvizet szívjuk el az anaerob 1 első kezelőtérbe történő szivattyúzás előtt. A 23 vezetékbe 26, a 22 vezetékbe 25, a 24 vezetékbe pedig 27 záró-szabályozó szerelvény van 35 beépítve. Ezek segítségével lehetőség van az egyes elszívott folyadékmennyiségek szabályozására, a 22, 23 vezetékekben elhelyezett átfolyásmérők — célszerűen mérőkönyökök - által ellenőrzött módon. A fent leírt kapcsolásokkal és szerelvényekkel a recirkuláltatott 40 folyadékmennyiségek sokkal pontosabban szabályozhatók, mint pl. inammutszivattyúval. A rendszerből a fölösiszap eltávolításához a 8 recirkulációs nyomóvezetékről leágaztatott 31 vezeték van előirányozva, amelybe a 28 zárószerelvény van beépítve. 45 Egy további 29 zárószerelvényt iktattunk a 8 recirkuláció's nyomóvezetékbe, az áramlásirányt, tekintve a 31 vezeték leágazási helye után. Nyilvánvaló, hogy ha a 26, 27 és 29 záró-szabályozó szerelvényeket zárjuk, a 25 és 29 szerelvényeket pedig megnyitjuk, a fölösiszap idősza- 50 kos eltávolítása is a 21 szivattyú segítségéve! hajtható végre. A 3. ábrán az 1 első kezelőtér kialakításának egy változatát tüntettük fel vázlatosan. A már ismertetett szerkezeti elemeket a korábban már alkalmazott hivatkozási 55 számokkal jelöltük. Az 1. ábra szerinti szerkezettel öszszehasonlítva a 3. ábra szerinti abban mutat eltérést, hogy a 7 és 8 vezetékek közös 32 leszáliócscbe torkollnak, amelynek alsó vége olyan 9 elosztóelem alá torkollik ki, amelynek egy középső fix perforálatlan 9a lemeze, 60 és ahhoz kétoldalt felhajthatóan csatlakoztatott, nyílásokkal áttört 9b lemeze van. A 9 elosztólemez ebben az esetben is a fenék legmélyebb pontja felett a magasságban, vízszintesen húzódik. A találmány szerinti berendezés a következőképpen működik: a nyers szennyvíz a b nyű (1. ábra) irányában lép a berendezésbe, és a 7 betáplálóvezetéken keresztül az 1 első kezelőtér fenékrészének a tartományában, a 9 elosztóelem alatt lép ki a 7 vezetékből. Ugyanide recirkuláltatunk ülepített iszapot — vagyis biokatalizátort - a 21 ízivattyú segítségével a 8 vezetéken át a 3 harmadik kezelőtér fenékrésze közeléből. A befolyó szennyvíz és ülepített iszap-biokatalízátor a 3. ábra szerint együtt tápiá hatók be az 1 első kezelőiéi aljába a 32 leszálló vezetéken keresztül; ebben az esetben a két anyag már a leszálló vezetékben keveredik egymással. A nyers szennyvíz és iszap keverékét a 9 elosztóelem az 1 első kezelőtér teljes keresztmetszetében egyenletesen elosztja, és a keverék ily módon egyenletesen elosztva áramlik függőlegesen felfelé az 1 első kezelőtérben. A függőleges feláramoltatás eredményeként a viszonylagos ülepedés) sebességgel jellemzett, pelyhes szerkezetű szuszpendált iszap-részecskék besűrűsödnek, az iszap — vagyis biokatrdizátor - koncentrációja nagyobb lesz, mint a betáplált nyers szennyvíz-ülcpített iszap keverék átlagos koncentrációja. A felfelé haladó egyenletes áramlást a tisztítási folyamatok hátrányosan befolyásoló (intenzív) keverő, mechanikai hatások nem zavarják, hiszen . semmiféle keverő az anaerob 1 első kezelőtérbe nincs beépítve. (Megjegyezzük, hogy s technika állásához tartozó, hasonló célú berendezéseknél az anaerob terekben mechnaikus keverést alkalmaznak, vagy a folyadékot lefelé áramoltatják, és a készülék fenekén stagnáló iszaprétegben hajtják végre az anaerob kezelést.) Mivel a recirkuláltatott b.íokatalizátort a legtöményebb nyers szennyvízzel együtt vezetjük az 1 első kezelőtérbe, a biokatalizátor-részecskdk, vagyis iszaprészecskék az áramlásban visszamaradnak, az eitávolítandó szennyezések viszont a vízzel gyorsabban áramlanak felfelé, nagyobb mennyiségű tápanyag jut a bíokatalízátorhoz, miáltal ennek aktivitása megnövekszik. A szennyezések egy része (főleg a kolloidális szerkezetű szervesanyagok) a biokatalizátor-részecskdk felületén adszorbeálódnak; ezzel lehetővé válik az aerob 2 második kezfőtérben a biokémiai lebontás - biokonverzáció — hatékonyabb végrehajtása. Az anaerob 1 első kezelőtérben az igen lassan felfelé áramoltatott - mechanikusan nem kevert — biokatalizátor-réteg a rajta keresztüláramló nyers szennyvízből F finom lebegő szennyezőanyagok egy részét mintegy kiszűri; a tisztítás hatékonyságát ez is növeli. Az 1 első kezelőtérben az anaerob körülmények között végzett felfelé áramoltatás során először a recirkuláltatott iszappal - a biokatalizátorral — visszavezetett nitrát tartalmú szennyvízből a képződött nitrogént gázbuborékok formájában távozni engedjük, vagyis nitrátot távolítunk el. Az anaerob 1 első kezelőtér felső részében - a nitrát elfogyását követően - a biokatalizátorból foszfor távozik. Azzal, hogy az 1 első kezelőtér valamennyi vízszintes keresztmetszetében egyenletes felfelé áramoltatást biztosítunk, elkerüljük, illetve meggátoljuk az alsó és felső tartományok közötti keveredést, miáltal a nitrogén- és foszforeltávo' itási műveletet térben — járulékos szerkezetek alkalmazása, illetve bármiféle járulékos intézkedés nélkül — térben különválasztjuk. Más szóval: ugyanazt a kezelőteret kétféle tisztítási célra hasznosítjuk. 5
