188502. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó, különösen kommunális szennyvíz biológiai tisztítására

1 188 502 2 A találmány szerves szennyeződést tartalmazó, külö­nösen kommunális szennyvíz biológiai tisztítására szol­gáló eljárásra vonatkozik, amelynek során a szennyvízből iszapot ülepítünk ki, a nyers szennyvízhez kiülepített iszapot keverünk, és a szennyvíz—iszap keveréket leve­gőztetjük. A találmány szerinti berendezésnek levegő­betápláló szerkezetet tartalmazó aerob kezelőtere; an­aerob kezelő tere, valamint ülepítőtere van. Közismert, hogy az élővizek entraflzálódása világ­szerte egyre nagyobb méreteket ölt, és egyre súlyosabb problémákat okoz. Ismeretes továbbá, hogy a széles kör­ben alkalmazott aerob (pl. eleveniszapos) szennyvíz­­tisztítási módszerek nem alkalmasak a szennyvizek nit­rát-, illetve foszfor-komponenseinek az eltávolítására, noha éppen ezek az élővizek entrafizációjának fő okozói. Az entrafizálódási veszélynek kitett élővíz-befogadók közelében létesítendő, pl. csatornázatlan kistelepülések­hez, vagy kommunális létesítményhez kapcsolódd egy­szerű szerkezetű, könnyen kezelhető, és viszonylag kis beruházási ráfordítással megvalósítható biológiai szenny­víztisztító telepek, illetve ilyenek kialakítására irányuló javaslatok sokféle formában ismeretesek. A 154 105. számú magyar szabadalmi leírásban Ismertetett tisztító­­berendezésnek koncentrikusan elrendezett levcgőztető- és utóülepítő terei vannak. Hasonló berendezés a tárgya a 175 318. számú magyar szabadalmi leírásnak is: itt a levegőztetési és utóülepítő funkció betöltéséhez hat, egymástól csaknem teljesen elkülönített kezelőteret irá­nyoznak elő. A 178 651. számú magyar, valamint az 1 595 408. számú angol szabadalmi leírások ugyancsak többteres, sík falakkal határolt, prizmaszerű fenékkel rendelkező tisztítóberendezésekre vonatkoznak. A 171 712. számú magyar szabadalmi leírás tárgyát képező megoldás a fent tárgyaltaktól működési elvében tér el; mechanikus, sok mozgó alkatrészt tartalmazó forgótárcsás berendezés. Valamennyi fent említett tisztítóberendezés közös hátránya, hogy csak a szervesanyag eltávolítását képesek megoldani,nitrát- és foszformentesítésre nem alkalmasak. A 178 651. számú magyar szabadalmi leírásban ismer­tetett megoldás szerint az iszaprecirkuláltatás mammut­­szivattyúval történik. Ennek hátránya, hogy a recirku­­lálfatott iszapmennyiség szabályozása csak nehezen biz­tosítható. Hátrányos tényező továbbá, hogy az utóüle­pítő térből az iszapot a levegőztető térbe visszajuttató vezeték beíépőnyílása a levegőztető térből történő át­folyás helyének a közelében van, ami miatt fennáll az áramlás rövidre zárásának, és ezáltal annak a veszélye, hogy kevéssé ülepedett, csekély szárazanyag tartalmú iszapot recirkuláltatnak. A H-2323 közzétételi számú magyar szabadalmi leírás tárgya meglevő tisztítótelephez csatlakoztatható eleveniszapos levegőztető és utóülepítő berendezés. Hátránya, hogy csak a denitrifikáláshoz három kezelő­­teret alkalmaznak, amely közül kettőben mechanikus keverést végeznek. További hátrányt jelent, hogy a telep működéséhez két rccirkulációs szivattyú üzemeltetése szükséges. A 3 964 998. számú USA szabadalmi leírás­ban ismertetett berendezés a fentihez hasonló célra szol­gál, azonban öt elkülönített kezelőtere van, ami az. egész berendezés helyigényét megnöveli, és a berendezést bo­nyolulttá teszi. Az 1 563 420. számú angol szabadalmi leírás szerinti tisztítóberendezésnek két azonos, de egyenként két-két elkülönített térre osztott tartálya és egy utóülepítője. vagyis összesen öt kezelőtere van. A nyers szennyvizet az. egy ik tartály teljes terében levegőztetik, majd a szennyvíz a másik tartály első terében anaerob kezelés­nek van alávetve, a másik tartálytér pedig előülepítőként 5 funkcionál, és innen eljut a szennyvíz az utóülepítőbe. A szennyvízáramlás irányát a két tartály funkcióinak fel­cserélésével időszakosan változtatják. Tartályonként két­­három. kétféle sebességfokozatú, levegőteztetésre és ke­verésre is alkalmas mechanikus szerkezet üzemeltetésére, valamint sűrített levegő bevezetésére is szükség van. Az 1 595 537. számú angol szabadalmi leírásban is­mertéért berendezéssel a szennyvíz denitriükálását kí­vánják megoldani, ehhez azonban pótlólagos szénforrást — metanolt, szerves savakat stb. — kell a folyamatba be- 15 vinni. Az 1 487 789. számú angol szabadalmi leírás tárgya olyan szennyvíztisztító berendezés, amelynél a befolyó szennyvizet fellevegőztetett iszappal együtt előbb az első aerob zónába táplálják, ahol a szennyvíz, oxigénbevitel 20 nélkül - lefelé áramlik, miközben az oldott oxigén­­tartalom zérusra csökkenéséig szervesanyag-oxidáció és nitrifíkálás következik be. A második zónában - az iszap kiülepedése közben - már anaerob denitrifikáció megy végbe. A harmadik zónában a szennyvíz feláramlik,majd 25 a berendezésből távozik. Az iszaptartaiom, vagy annak nagyobb része a második (ülepítési) zónában marad vissza. A második zónából ki ülepedett iszapot vesznek el, amelyet intenzíven levegőztetve reaktiválnak, a reak­tivált iszapot pedig úgy vezetik az első aerob zóna felső 30 részébe, hogy az iszap közben nem érintkezik a harma­dik zónában tartózkodó anyaggal. A leírt folyamatok egy vagy két, egymással összekap­csolt álídhenger alakú tartályban mennek végbe. E tartá­lyokban a fent említett áramokhoz három-három zóna 35 van elkülönítve. Az első tartály harmadik zónájából áramoltatják a szennyvizet a második tartály első zóná­jának a tetejére, a második tartály második zónájában kiülepített szennyvíziszapot pedig fellevegőztetés után az első tartály első zónájának a felső részében vezetik 40 vissza. À fentiekben részletezett eljárás az ismert kontakt stabilizációs rendszer anaerob fokozattal kiegészített változatának tekinthető. Az egyik hátránya, hogy a be­folyó — tehát legnagyobb szerves anyag tartalmú — 45 szennyvizet előbb aerob oxidációs kezelésnek vetik alá, ezért a második zónában bekövetkező, és a leggyorsab­ban metabolizálható szerves anyagot igénylő denitrifiká­­lás sebessége eleve csökken. A rendkívül nagy oxigén­­igényű aerob nitrifikáció a nem levegőztetett zónában 50 csak igen korlátozott mértékű lehet, legfeljebb a nagy­térfogatú intenzív levegőztető toronyban végezhető hatékonyan. Ha ezt a kezelési fokozatot elhagyják, a megfelelő oxigénellátás csak igen nagy recirkulációs arányok mellett biztosítható, ami viszont a második 55 zórában végbemenő ülepítés hatékonyságát — vagyis az ülepített iszapkoncentrációt - csökkenti. Minthogy — amint ismeretes — valamely biológiai reaktor teljesít­ménye az aktív iszap koncentrációjával arányos, a szeny­­nyezőanyagok lebontásának a sebességét csökkenti az 00 a körülmény, hogy az első tartály harmadik zónájától kezdve hangsúlyozottan kevés ún. „maradék" iszappal halad végig a szennyvíz a további kezelőtereken. Mivel csak a második zóna aljáról nyert leülepedett iszapot recirkulái tátják — kevés szennyvízzel együtt — g5 a szennyvíz egy aerob fokozatot követően öt egymás­2

Next

/
Thumbnails
Contents