188486. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet konzol-lemezes építmény-részek, különösen függőfolyosók utólagos megerősítésére
1 188 486 2 A 7 konzolos tartótag részletesebben a 4. ábrán látható. A 12 S/:ár vízszintes 14 felső lapja — amely statikailag a tartó felső öveként funkcionál — a 8 gerendák (1.2. és 8. ábra) felfektetésére, 15 homloklapja pedig a járulékos 16 szerelősín (2. ábra) csavarokkal történő csatlakoztatására szolgál. Ennek érdekében a 15 homloklapban 17 lyukak vannak. A 14a alsó lap az 1-profil és a 12 szár által alkotott tartó - alsó öve, míg ugyanezen tartó gerinclemezét — amely ugyancsak az 1-profilhoz tartozik — a 14b hivatkozási számmal jelöltük. A függőleges 13 szár 33 gerinclemeze a 14b gerinclemezzel egyvonalba esik. A 13 szár függőleges 18 hátlapja a 7 konzolos tartótag beépített helyzetében az 1 falhoz simul (1. és 2. ábra). A 18 hátlap felfelé _c_ távközzel túlnyúlik a 12 szár 14 felső lapján; ez a 18a túlnyúló rész háromszög alakú 19 bordával van a 14 felső laphoz merevítve, egyben az egymás mellé kerülő 8 gerendák helyzetmeghatározására is szolgál. A 19 bordától kétoldalt a 18a lemeznyúlvány egy-egy ovális 20 lyukat tartalmaz, amelyek a magassága nagyobb, mint b szélességük; ez utóbbi valamivel meghaladja a (később ismertetésre kerülő) 21 bekötőelemek (a 2. ábrán pontvonallal jelölve) átmérőjét. A 18 hátlaphoz alul, a hátlap talp-tartományában hátrafelé — azaz, a 12 szárral ellentétes irányba kinyúló — 22 támaszelem van rögzítve. Ezt a 22 támaszelemet a 7. ábrán külön is feltüntettük:a 23 talphoz arra merőleges, felfelő nyúló 24 borda van rögzítve, amelynek felső éle ferdén le van vágva. A 22 támaszelem a 23 talp és e 24 borda mentén van a 18 hátlap külső oldalához hegesztve. A 22 támaszelemet — szaggatott vonalakkal és kisebb méretarányban — az 1. és 2. ábrán is feltüntettük. A 2 függőfolyosó megerősítése a fent leírt szerkezetrészek felhasználásával a következőképpen történik. Amint a 2. ábrán látható, a 2 függőfolyosó 2 vasbebonlemezének alsó síkjától d távolságra lefelé az 1 falban, ill. az annak folytatásába eső la koszorúgerendába 25 furatot készítünk. A d távolságot úgy kell megválasztani, hogy a 18a lemeznyúlványban kialakított ovális 20 lyukak — amelyek a 4. ábrán jól láthatóak — e 25 furatokkal fedésbe kerüljenek, mégpedig úgy, hogy célszerűen a 25 furatok felső pontja az ovális 20 lyukak felső pontjával essék egybe. Azon a helyen, ahova a 22 támaszelem fog illeszkedni, az 1 falban 26 fészket kell készíteni, amelynek m2 magassága a 22 támaszelem ntj magasságát meghaladja (2. ábra) úgy, hogy a 22 támaszelem alatt még egy — pl. előregyártott — vagy monolitbetonból készült — 27 alátét-test is elférjen. A 26 fészek ei, mélységének csak kissé kell meghaladnia a 22 támaszelem 7. ábrán bejelölt e2 méretét. A következő lépésben a 25 furatokban ragasztással rögzítjük a pl. horonycsavarok által alkotott 21 bekötőelemeket, majd a ragasztóanyag megkötése után a 20 lyukakkal e 21 bekötőelemekre felfüggesztjük a 7 konzolos tartótagot, mégpedig leengedett helyzetben, és ideiglenesen (nem ábrázolt) anyákkal rögzítjük e helyzetében. A 21 bekötőelemek a 3. ábrán is jól láthatóak. A 8 gerendák elhelyezésének megkönnyítésére két-ket egymás mellett levő 7 konzolos tartótag vízszintes felső 12 szára 15 homloklapjához (lásd a 4. ábrát is) csatlakoztatunk egy-egy 16 szerelősínt (2. ábra), majd két-két 7 konzolos tartótagon a 2 függőfolyosó 3 vasbetonlemezei alá egyenként, egymás után becsúsztatjuk a 8 gerendákat, amelyek két végükkel — amint a 3. ábrán jól látható - egy-egy 7 konzolos tartótagra támaszkodnak, és szorosan egymás mellett elhelyezkedve együttesen 9 alátámasztó felületet alkotnak. A következő lépésben a 7 tartótagot a rajtuk fekvő 8 gerendákkal együtt megemeljük, és - a talajra, vagy egy másik, alul levő, már megerősített függőfolyosóra támaszkodva - a meglevő 3 vasbetonlemez alsó felületének feszítjük. Ezt követően — a 7 tartógerendák, és a rajtuk levő 8 gerendák emelt helyzetében — a 26 fészekben (2. ábra) levő 27 alátét-test és a 22 támaszelem 23 talpa (4. és 7. ábra) közé 29 éket feszítünk be, vagy — ha a monólitbeton-kitöltéses megfogást alkalmazzuk — nagyobb ékkel feszítjük alá a 22 támaszelemet, majd a 26 fészket monolitbetonnal, esetleg más utószilárduló anyaggal kitöltjük. Véglegesen rögzítjük a 7 konzolos támaszelemiket a felső, húzásra igénybevett 21 bekötőelemekhez, pl. az említett horgonycsavarok anyáit meghúzzuk. A legkülső 8 vasbetongerendák mellett azokhoz simuló, azokkal párhuzamos hosszúkás 28 zárótagot rögzítünk, amelyeket a 2 függőfolyosó 3 vasbetonlemezének acél U-profilú 4 szegélytartójához 30 csavarokkal és 31 alátétlemezekkel csatlakoztatunk, amint ez különösen a nagyabb méretarányú 10. ábrán látható jól. A 28 záró tag célszerűen olyan korrózióálló anyagú, profilos, pl. hajlított acéllemezből van kialakítva, amely azon túl, hogy a 8 ge endákat kívülről biztosítja,- vízorrként is funkcionál. A meglevő 2 függőfolyosó alsó felületébe a 2. ábrán látható 32 hornyot véssük ki, olyan hosszúságban, amely megfelel a 4. ábrán nagyobb méretarányban látható 7 konzolos tartótag 18a lemeznyúlványa / szélességének, mélysége pedig úgy van megválasztva, hogy a 7 tartótagok fent leírt megemelésekor a 18a lemeznyúlványnak elegendő helye legyen. Járulékos előnyként jelentkezik, hogy a keskeny 32 horonyba beékelődő 18a lemeznyúlvány a 2 függőfolyosó 2 vasbetonlemezébe alul belekapaszkodik, és annak tárcsahatását kihasználva, a 21 bekötőelemek kihúzódásával szemben többlet-biztonsággal szolgál. At 5. és 6. ábrán a statikailag ugyancsak félkeretként funkcionáló 7 konzolos tartó tag egy másik kiviteli alakját tüntettük fel, amely magasabb esztétikai igények kielégítéséhez van előállítva, és pl. vasbetonból, vagy öntöttvasból készülhet. Ennek a tartótagnak is — beépített helyzetben — vízszintes 12 szára és függőleges 13 szára van, ezek azonban íves felületekkel mennek át egymásba, belül 33 gerinclemezzel rendelkező testként vannak kialakítva, és lekerekített végekkel, illetve sarok-részekkel vannak mind kívül, mind belül kiképezve. A homloklapot, amelyhez a 2. ábrán látható 16 szerelősín csatlakoztatható, ebben az esetben is 15, a csavarlyukakat pedig 17 hivatkozási számmal jelöltük. A 33 gerinclemezben, a vízszintes 12 szár alatt, annak köze ében 34 nyílás van a függőleges 13 szár 18 hátlapja mellt tt kialakítva, és e 34 nyíláson 35 függesztőelem vezethető keresztül, amely pl. laposacélból készülhet, és végei tartományában — a 6. ábrán jól látható módon a 7 konzolos tartótag szelvényén kívül elhelyezkedő — 36 átmenő lyukak vannak; a 35 függesztőelem //hosszúsága ugyanis nagyobb, mint a 7 tartótag/ szélessége. Fontos isméi vé e szerkezetnek, hogy a 34 nyílás# magassága nagyobb, mint a 35 lemez h magassága, így biztosítva van az a :áték, amelyet a 4. ábra szerinti 7 konzolos tartótag eseténen a 20 lyukak ovális kialakításával értünk el, következésképpen a 7 tartótagok, és a rájuk kerülő 8 gerendák elhelyezése, befeszítése és rögzítése a fent már rész-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
