188456. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet építmény vízzel szembeni szigetelésére
1 183 456 2 A találmány építmény, különösen térszín alatti műtárgy vízzel szembeni szigetelésére szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik. Térszín alatti mérnöki műtárgyakat, pl. alagútakat, gyalogos aluljárókat, víztárolókat stb. túlnyomórészt monolit vasbetonelemekből építenek. Az ilyen szerkezetek általában talajvíz, illetve talajnedvesség hatásának vannak kitéve, önmagukban azonban nem vízzáróak, így az ilyen építményeket — annak érdekében, hogy rendeltetésüknek megfeleljenek — szigetelni kell. A nyitott munkagödörben épülő, térszín alatti létesítményeket általában ún. külső szigeteléssel védik meg talajvízzel, illetve talajnedvességgel szemben. A külső szigetelés alsó szakasza ágyazatra, ill. aljzatbetonra fekszik fel. Az oldalsó szakaszokon, pl. felmenő falakon a szigetelést a felületre hordják fel. A fal (műtárgyfelület) és a szigetelőréteg közötti kapcsolatot túlnyomóan ragasztással, vagy más felerősítéssel (rögzítéssel) biztosítják. A felhordott szigetelőréteget általában téglafallal védik meg. A téglafalat — műszaki előírás szerint — függőleges és vízszintes munkahézagokkal kell kiképezni, amelyek a szigetelésvédő falat mintegy kisebb méretű táblákra osztják. A táblák formájában megjelenő fal-részeket azután a földnyomás már rá tudja szorítani a szigetelő rétegre, ill. az építményre. Ha a rászorítás fent leírt módja nem biztosítható, akkor a védőfal és a szigetelőréteg közé űn. beszorítóhabarcsot dolgoznak be. A fent részletezett hagyományos szigetelési megoldás súlyos hátránya, hogy egyrészt nagy az élőmunka-igénye, másrészt nem biztonságos a szerkezetben a szigetelőréteg helyzete: a felületről könnyen leválhat, különösen ha nem szorul rá kellő erővel a szigetelésvédő fal, amely gyakran nem felel meg az előírásoknak, nem megfelelő minőségű. Az építési terület ugyanis szűk, a munkafeltételek nehezek, a munkavégzés körülményes, így az előírásokat a gyakorlatban nem mindig tartják be. További problémát jelent, hogy idővel a szigetelésvédő fal elválhat a szigetelőrétegtől, ami az utóbbi károsodásához, súlyosabb esetekben tönkremeneteléhez vezethet. A találmány feladata, hogy olyan eljárást és berendezést szolgáltasson építmény, különösen térszín alatti mérnöki műtárgy létesítésére, amelynek segítségével a szigetelőréteg tökéletes biztonsággal, az utólagos leválás veszélye nélkül az építmény felületére szorítható, emellett a szigetelésvédő fal elmozdulása a szigetelérőtegtől tökéletesen megakadályozható. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amenynyiben a szigetelőréteget megfelelő sűrűségben kiosztott leszorítótárcsákkal magához az építményfelülethez feszítjük, és e helyzetben a tárcsákat rögzítjük, a szigetelőréteg előírt helyzete egyszerű módon biztosítható. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogyha a szigetelésvédő falat monolitbetonból készítjük el, a leszorítótárcsák menetes rúdjaira olyan bekötőlemezek is felcsavarozhatók, amelyek e védőfalban, annak síkjaival párhuzamosan helyezkednek el, és a beton megkötése után meggátolják a szigetelésvédő fal esetleges elmozdulását a szigetelőrétegtől. A felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során az építmény felületén szigetelőréteget rögzítünk, amely mellett ahhoz simuló szigetelésvédő falat építünk, és amelynek az a lényege, hogy az építmény szigetelőréteggel ellátandó felületére kitorkolló, belül menetes hüvelyeket rögzítünk az építményben, ill. 2 annak részeiben, pl. előregyártott vasbetonelemeiben; a szigetelőrétegben e kitorkollásokat átfedő lyukakat készítünk, melyeken menetes rudakat vezetünk át, és hajtjuk a hüvelyekbe. E menetes rudakra illeszkedő testeket feszítünk a szigetelőrétegre, s ezektől távközzel a létesítendő szigetelésvédő fal belsejébe eső bekötőlemezeket csavarozunk fel a menetes szárakra; végül a szigetelésvédő falat — önmagában ismert módon — bezsaluzzuk, és monolitbetonból — adott esetben vasalt betonból - elkészítjük. Előnyös, ha a menetes rudakkal a zsaluzatot is az építményhez rögzítjük. Az eljárás foganatosítására szolgáló szerkezetre az jellemző, hogy kitorkolló nyílásával az építmény szigetelőréteggel ellátandó felületével egy síkba eső, belül menetes, a belső végén zárt hüvelyei vannak. Ezekhez külső felületükkel a hüvely nyílásával egy síkba eső tárcsák csatlakoznak. A szerkezetnek a hüvelyekbe hajtható menetes rúdjai; a rudakra felfűzött, és a szigetelőrétegre feszíthető leszorítólemezei; ezeket leszorítási helyzetükben rögzítő anyái, valamint a menetes rudakra felcsavarozható bekötőlemezei vannak. A szerkezet egy kiviteli alakjának az a lényege, hogy a menetes rudakra felhajtható, a szigetelésvédő fal zsaluzatának rögzítésére szolgáló szervei, például szárnyas anyái vannak. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, amelyen a szerkezet egy előnyös kiviteli alakja vázlatos függőleges metszetben látható. A térszín alatti, talajvízbe kerülő 1 építmény la külső felületére pl. ragasztással hordjuk fel az 5 szigetelőréteget. Ez lehet hagyományos, három rétegű fekete lemezes, bitumenkenéses fekete szigetelés. Az 1 építménybe 3 hüvelyeket építünk be, amelyek az la felületre kitorkolló nyílással, és belül 3a menetes lyukkal rendelkeznek. Ez utóbbi az 1 műtárgy belseje felé eső végén le van zárva. A 3 hüvelyekhez hegesztéssel 2 tárcsák vannak rögzítve, amelyek külső lapja egy síkba esik az 1 építmény külső la felületével. A 2 tárcsákhoz 4 bekötőkarmok vannak hegesztve. A 3 hüvelyek olyan sűrűséggel vannak az la felületen kiosztva, hogy az 5 szigetelőréteg leszorítása a teljes felületen biztosítva legyen. Az 5 szigetelőrétegben azokon a helyeken, amelyek a 3 hüvelyek 3a menetes lyukai fölé kerülnek, lyukak vannak, amelyeken a 8 menetes rudak átvezethetők, és a 3 hüvelyekbe becsavarozhatók. A szerkezet fontos elemei a centrális 7 lyukakkal ellátott 6 leszorítótárcsák, amelyek a 7 lyukakkal a 8 menetes rudakra felfüzhetők, és a 14 anyák segítségével az 5 szigetelőrétegre rászoríthatok. További fontos részei a szerkezetnek a 9 bekötőlemezek, amelyek centrális lyukai menetesek; így a 9 bekötőlemezek a 8 menetes rudakra felcsavarozhatók és tetszés szerinti helyen — az ábra szerinti esetben a b vastagságú 10 szigetelésvédő fal középső tartományában, az 5 szigetelőrétegtől a távolságban (a = 2b) — rögzíthetők. \ monolitbeton 10 szigetelésvédő fal építéséhez szükséges zsaluzószerkezet tábláit 11, a zsaluzat merevítőbordáit 13 hivatkozási számmal jelöltük. A 13 merevítőbordákra a 12a alátétek közbeiktatásával feszíthetők a 8 menetes rudakra felhajtott 12 szárnyas anyák. Az ábra szerinti szerkezet felhasználásával a találmány szerinti eljárás foganatosítása a következőképpen történik: az 1 műtárgy, pl. betonfal készítésekor már a zsaluzathoz erősítve elhelyezzük a 2 tárcsákkal és 4 bekötőkarmokkal ellátott 3 hüvelyeket, amelyeket helyzetük-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
