188446. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas- és szeléntartalmú preparátum előállítására

1 188 446 2 A találmány tárgya új eljárás vas- és szeléntartal­mú nyomelem-oldatok előállítására, amelyek álla­tok és az ember gyógykezelésére alkalmasak. A vas és a szelén létfontosságú elemek, hiányuk vérszegénységet (a vas hiánya) idéz elő, illetve a különböző eredetű stresszhatásokkal való megbir­kózás képességét befolyásolja hátrányosan (a sze­lén hiánya). Fiatal, gyors testi fejlődésben lévő álla­tok, így borjak, bárányok és különösképpen a ma­lacok szenvedhetnek a vas és a szelén hiányától. Egy kismalac szervezete például mindössze napi 1 mg vashoz jut a koca tejéből, ugyanakkor a szük­séglet napi 7-8 mg. Azokon a vidékeken, ahol a talaj különösen kevés szelént tartalmaz, a malacok nem jutnak elegendő mennyiségű szelénhez és kü­lönféle degeneratív megbetegedésekre hajlamosak­ká válnak. Azért, hogy egy fejlődésben levő kis állatnak a vas- és szelénszükségletét a születéstől fogva fedez­ni lehessen, manapság a malacok 1-3 napos koruk­ban vasat és szelént kapnak, rendszerint intramusz­­kuláris vagy szubkután injekció formájában. A va­sat rendszerint vas-dextrán komplexben - például a 3 026 868 számú NSZK-beli szabadalmi leírásban ismertetett készítmény formájában -, 100-200 mg vasat tartalmazó dózisban, a szelént nátrium-szele­­nit alakjában, mintegy 0,06 mg Se4+/testsúlykg dó­zisban alkalmazzák. Miután a szelén biológiai fele­zési ideje rövid, gyorsan kiürül a szervezetből, a szervezetbe juttatott fölösleg pedig nem raktározó­dik el számottevő mértékben, ezért egyetlen szelén­injekció csak rövid időre szóló védelmet nyújt. Mivel nagyszámú malacnak kell a vas- és a sze­léninjekciót beadni, ezért sok fáradtságot lehetne megtakarítani, ha ezeket a nyomelemeket egyetlen injekciós oldatban kombinálni lehetne. Az injekci­ók okozta sérüléseket és a fertőzés veszélyét is csök­kenteni lehet azáltal, ha csak egy injekciót adunk kettő helyett. A szelén és a vas szilárd állapotban való kombi­nálása nem okoz problémát. A 4 029 820 számú USA-beli szabadalmi leírásból ismert egy vasat és szelént tartalmazó speciális szilárd készítmény, és a fenti két nyomelem számos kereskedelmi forga­lomban lévő vitamintablettában is együtt található. A szelént és a vasat azonban eddig még nem próbálták meg egyazon oldatban kombinálni. Is­mert volt ugyanis, hogy a szelén a vassal oldhatat­lan vegyületeket képez. Ezt a tényt például a szelén analitikájában is hasznosítják. Sőt, ismeretesek olyan, a lakosságnak szóló figyelmeztetések is, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy szelénsók­nak vagy szelénsókat tartalmazó oldatoknak az ivóvízellátó rendszerbe való juttatása a vas jelenléte miatt csapadékkiválást, lerakódásokat idéz elő. A 889 680 számú belga szabadalmi leírásban is­mertetett megoldás szerint az állatok nyomelemigé­nyét az ivóvízbe kevert, szabályozott nyomelem­szintet biztosító készítményekkel kívánták elérni. A fenti készítmények rezet, kobaltot vagy szelént tartalmaznak. Mivel azonban az ivóvizet az állatok ad libitum fogyasztják, az egyes állatok nyomelem­felvétele nem ellenőrizhető. Ellenőrzött adagolásra megfelelőbb forma az injekció. Mármost azt találtuk, hogy ha egy oldható sze­lénvegyületet egy injekciós oldatban egy nagy mo­lekulasúlyú vas-poliszaccharid komplexszel ho­zunk össze, akkor a szelén - a várakozással szem­ben - nem válik ki csapadék formájában. Azt is megfigyeltük, hogy ha ezt az újfajta injek­ciós készítményt adjuk az állatoknak, akkor az egy többlet szelénforrást biztosít, mert az így bevitt szelén, meglepő módon, képes elraktározódni az állati szervezetben. Az elrak tározódás mechaniz­musa még nem tisztázott, de valószínű, hogy a szelén vas - szelén komplexek alakjában halmozó­dik fel. Elvben bármely élettanilag megfelelő, asszimilál­ható, oldható szelénvegyület alkalmazható a talál­mány szerinti készítményben. A nátrium-szelenit és a szelén-dioxid különösképpen megfelelő. A legalkalmasabb vas-poliszaccharid komplex a vasdextrán és a vas-polimaltóz a találmány szerinti készítményben. Az oldat vas- és szeléntartalmát tág határok kö­zött változtathatjuk attól függően, hogy a hiányál­lapot-tünetek elsősorban a vas vagy a szelén hiá­nyára mutatnak-e. így a szelén/vas súlyarány 10 5- től 10"'-ig változhat; ezen belül előnyös, ha 10 3 és 10 2 között van. A találmány szerinti injekciós oldatokat egysze­rűen úgy készítjük, hogy a vas-poliszaccharid (vagy a polis^accharid megfelelő hidrolizátuma) vizes ol­datában oldjuk a szelénvegyületet és az oldatot vízzel szükség szerint hígítjuk. Egy másik eljárás szerint az elporított kiindulási anyagokat összeke­verjük, és csak később, felhasználás előtt adjuk hozzá a vizet (vagy egyéb alkalmas oldószert), illet­ve az anyagokból pasztát készítünk. Kívánt esetben más anyagokat, így például E-vitamint is hozzáke­verhetünk a készítményhez. A találmány szerinti, új típusú, nátrium-szeleni­­tet és vas-dextrán komplexet tartalmazó készít­ményt három 15-25 kg súlyú, szelénhiányban szen­vedő malacnak adtuk be im. injekció formájában. Másik három szelénhiányban szenvedő malacnak nátrium-szelenitet adtunk azonos dózisban. Meg­határoztuk a vérszérum szelénkoncentrációját és glutation-peroxidáz aktivitását, amelyek a szelén bioaktivitása mutatóinak tekinthetők a kísérleti ál­latok szervezetében. Az eredmények azt mutatták, hogy mind a szelén koncentráció, mind a glutation­­peroxidáz (gSH-Px) aktivitása szignifikánsan na­gyobb volt a találmány szerinti készítményt kapott malacok szervezetében, mint a csak szelént kapott kontrollállatokéban (Id. 1. táblázat). Az összes, a kísérletben résztvevő malac étrendje azonos volt a kísérlet egész időtartama alatt. Az 1, 2 és 3 számú kísérleti állat 0,06 mg/test­­súlykg szelént kapott intramuszkuláris nátrium­­szelenit injekció alakjában. A 4, 5 és 6 számú kísérleti állat 0,06 mg/test­­súlykg szelént kapott nátrium-szelenit formájában és 200 mg/dózis vasat tartalmazó vas-dextrán komplexszel kombinálva, im. injekcióban. Amint az 1. táblázatból látható, a vas-szelén prepatátum egy világosan észrevehető növekedést váltott ki a szelén bioaktivitása terén. Nyolc nappal a készítmény beadása után a csak szelént kapott állatokban a bioaktivitás átlagos értéke 926 nem-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents