188445. lajstromszámú szabadalom • Kerámiai burkolat
1 188 445 2 A találmány tárgya kerámia burkolat, amely hordozószerkezettel van elrendezve. A hagyományos megoldások esetében a kerámia burkolatot valamilyen kötőanyag segítségével erősítették hozzá a hordozószerkezethez. Ez a kötőanyag többnyire habarcs, cement, de újabban például ragasztók is. Ezeknél a megoldásoknál robusztus hordozószerkezetre van szükség, amelynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a kerámia burkolat a használt kötőanyag segítségével megtapadjék. Ez a körülmény az ilyen burkolatok alkalmazási körét meglehetősen leszűkíti. A fenti megoldás hátrányait próbálták kiküszöbölni könnyebb szerkezetek esetében olyan módon, hogy a kerámia burkolat elemeit valamilyen keretbe foglalták, a keret segítségével összefeszítették őket és a keretet csatlakoztatták a hordozószerkezethez. Ez nemcsk meglehetősen bonyolult előállítási technológiát és sok anyagot igényel, hanem a kerámia burkolatot alkotó elemeket is igen nagy pontossággal kell előállítani. Köztudomású, hogy a kerámia tárgyak pontos méretben történő kialakítása nehézkes feladat. Már maga a formázás is bizonyos pontatlansággal jár együtt, de a kiégetés során a kerámia tárgy zsugorodik, vetemedik. Ezért ennél a burkolatkialakításnál az elemeket a kiégetés után utólagos megmunkálásnak kell alávetni, hogy az elemek közötti esztétikus csatlakozás, a keretben való pontos elhelyezés lehetővé váljék. A fentiekből kényszerűen következik az is, hogy az ismert kerámia burkolat elemeit csak nagy élőmunka felhasználással lehet előállítani. A szilikátiparban végbement fejlődés azonban egy sor tömeggyártási technológiát is eredményezett, amiket azonban a hagyományos burkolatkialakítás miatt és a tömeggyártási technológiák nagyobb pontatlansága következtében ezen a területen nem lehet alkalmazni. A kerámia burkolatokat széles körben alkalmazzák kályhákkal, az utóbbi időben pedig hőtárolós kályhákkal kapcsolatban. Ez utóbbiak bármennyire is előnyös, gazdaságos, energiatakarékos megoldások, a burkolat megoldhatatlan problémái erőteljesen hozzájárultak kisebb mértékű elterjedésükhöz. A gyártó számára a hagyományos technológiák túlzott költségeket jelentenek, a felhasználó, vásárló számára pedig a nem eléggé esztétikus megjelenés kelt visszatetszést. A találmánnyal megoldandó feladat most már az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan kerámia burkolat kialakítása, amely külső megjelenésében esztétikus és amelynek elemei tömeggyártásra alkalmas kialakításúak, utólagos megmunkálást nem tesznek szükségessé, széles méretválaszték megvalósítására alkalmasak. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében a burkolat kerámiából lévő modulelemekből van felépítve és a modulelemek oldható kötéssel vannak a hordozószerkezethez kapcsolva. A modulelemek nagymértékű egységesítését, az oldható kötés pedig könnyű és gyors szerelést, valamint cserelehetőséget hoz magával. A modulelemek és a hordozószerkezet közötti oldható kötés egyszerűen kialakítható, ha itt fecskefarok-szerü illeszkedést alkalmazunk. A fecskefarok-szerü illeszkedés számára a modulelemek hátoldalán két szemközti szélük körzetében egymással párhuzamosan egy-egy a modulelem széle felé néző ferde felülettel rendelkező sín alakítható ki. Célszerű az a kiviteli alak, amelyben a hordozószerkezethez tartóelem van rögzítve, amelynek a modulelem sínjének ferde felületéhez kapcsolódó két szárnya van. A tartóelemhez egy, kettő vagy négy szomszédos modulelem lehet kapcsolva. A találmány szerinti kerámia burkolat egyik leggyakoribb alkalmazási esete, amikor kályha burkolataként van kialakítva és a modulelemek oldalelemekként és sarokelemekként vannak kiképezve. Ilyenkor a burkolat hordozószerkezete maga a kályha váza lehet. Célszerű, ha a kályha váza kívülről a kályha magrészét is körülvevő hőszigeteléssel van beborítva, a tartóelem pedig a hőszigetelésen kívül van a vázhoz kapcsolva. A modulelemek gyártási pontatlanságainak, egyenetlenségének felvétele szempontjából célszerű, ha a tartóelem kismértékű elmozdulást megengedő módon van a hordozószerkezethez kapcsolva. Célszerű, ha a kályha burkolatának fedélrésze is van, amely a vázhoz erősített fedélelemekből van kialakítva, a fedélben pedig változtatható méretű nyílások vannak a külvilág és a kályha belső tere közötti összeköttetés számára. A fedélrészt alkotó fedélelemek között a nyílást magukba foglaló takaróelemek lehetnek oldható kötéssel, például fecskefarokszerű illeszkedéssel rögzítve, alattuk pedig a bennük lévő nyílások elzárására képes, hozzájuk viszonyítva elmozdítható zárónyelv lehet elrendezve. A találmány további részleteit kiviteli példa kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással ismertetem. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti kerámia burkolat egyik célszerű kiviteli alakjának perspektivikus nézete: hőtárolós kályha burkolata, a 2. ábra az 1. ábra II síkja szerint vett metszet, a 3. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak részlete: oldalelem keresztmetszeti képe, a 4. ábra további részlet: sarokelem keresztmetszeti képe, az 5. és 6. ábra további részlet: a tartóelem nézete, a 7. ábra az 1. ábra VII síkja szerint vett metszet, a 8. ábra az 1. ábra VIII síkja szerint vett metszet. Mint ahogy az 1. ábrán látható, a találmány szerinti kerámia burkolatot úgy lehet kialakítani, hogy kívülről a hordozószerkezetből vagy egyéb tartószerkezetből semmi sem látszik, hanem mindenütt csak a kerámia burkolóelem. A rajzokon szereplő példában a találmány szerinti kerámia burkolatot hőtárolós kályhán alkalmazva mutatom be. A burkolatot modulelemekként kiképzett 1 oldalelemek és 2 sarokelemek, valamint 3 fedélelemek alkotják. A találmány egyik intézkedése szerint a modulelemek oldható kötéssel vannak a hordozószerkezethez kapcsolva. Ez az oldható kötés általában 4 hivatkozási számmal jelölt fecskefarokszerű illeszkedéssel van kialakítva. A hordozószerkezet ebben a példában a hőtárolós kályha önmagában ismert váza, amelynek 5 függőleges tartóit tüntettük fel a 2. ábra metszetén. Ahogy a 3. ábra merőleges met5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2