188409. lajstromszámú szabadalom • Fungicid szerek és eljárás a hatóanyagként alkalmazott azolil-tioéter-származékok előállítására
1 188 409 2 kloridot, vagy széntetrakloridot, kloroformot, klór-benzolt vagy diklór-benzolt. Az a) eljárást egy katalizátor jelenlétében végezzük; katalizátorként bármely általában használatos savas vagy előnyösen bázikus katalizátor, továbbá ezeknek a puffer-elegye alkalmazható. Ezek közül említjük meg a Lewis-savakat, így például a bór-trifluoridot; bór-trikloridot, az ón-tetrakloridot vagy a titán-tetrakloridot; a szerves bázisokat, így a piridint vagy piperidint, továbbá a piperidin-acetátot. Az a) eljárás során a reakció hőmérsékletét szélesebb tartományban változtathatjuk; általában 20 és 160 °C között, célszerűen az elegy forráspontján dolgozunk. Az a) eljárásnál általában ekvimoláris mennyiségeket használunk, kismértékű felesleges alkalmazása lehetséges. A kapott (I) általános képletű vegyületek elkülönítése szokásos módon történhet. A b) eljárásnál a találmány szerinti oxidációt ismert, szervetlen vagy szerves oxidálószerekkel végezzük. Ezek közül említjük meg a szerves persavakat, így a perecetsavat, p-nitro-perbenzoesavat, mklór-perbenzoesavat; a szervetlen-persavakat, mint például a perjódsavat; továbbá hidrogénperoxidnak jégecettel vagy metanollal készült oldatát, valamint a kálium-permanganganátot vagy a krómsavat. Az oxidációnál a reakció hőmérsékletét szélesebb tartományban változtathatjuk; általában — 50 és 100 °C-on, célszerűen 10 és 80 °C között dolgozunk. A találmány szerinti oxidációnál 1 mól (la) általános képletü vegyületre számítva 1-5 mól oxidálószert használunk; alkalmazhatjuk például m-klórperbenzoesavnak metilén-kloriddal vagy hidrogénperoxidnak ecetsavanhidriddel vagy jégecettel készült oldatát. Az oxidáció során kapott terméket ismert módon különítjük el. A találmány szerinti eljárás egy kedvező megoldása szerint az oxidációhoz felesleges mennyiségű hidrogén-peroxidot alkalmazunk titán-(III)-kloridoldat jelenlétében, szobahőmérsékleten (lásd Synthesis Communications, 205ff [1981]). Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ilyen esetben, az irodalomban ismertetett elképzelésekkel ellentétben nem keletkeznek SO-származékok hanem a megfelelő S02 vegyületek. A c) eljárás szerinti redukciót szokásos módon végezzük, így például komplex vegyületekkel hidrogénezünk, adott esetben egy higítószer jelenlétében, vagy egy higítószer jelenlétében alumíniumizopropiláttal reagáltatjuk az elegyet. Abban az esetben, ha hidrid-komplexeket használunk, oldószerként valamely poláros szerves oldószer jön figyelembe; ezek közül említjük meg az alkoholokat, mint a metanolt, etanolt, butanolt, izopropanolt; az étereket mint a dietil-étert vagy tetrahidrofuránt. A reakciót általában — 15-30 °C hőmérsékleten, előnyösen — 15 és 20 °C hőmérsékleten végezzük. Ez esetben 1 mól (Ib) általános képletű ketonra számítva 1 mól hidrid-komplexet, így például nátrium-bór-hidridet, kálcium-bór-hidridet vagy lítium-alanátot használhatunk. Az (I) általános képletű redukált vegyületek elkülönítésénél a maradékot híg sósavval felvesszük, majd ezt követően meglúgosítjuk, ezután szerves oldószerrel extrahálunk. A feldolgozást a továbbiakban a szokásos módon végezzük. Amennyiben a művelethez alumínium-izopropilátot használunk, higítószerként a találmány szerinti megoldásnál előnyösen alkalmazhatunk alkoholok at, így izopropanolt vagy közömbös szénhidrogéneket, mint benzolt. A reakció hőmérsékletét szélesebb tartományban változtathatjuk, általában 20 és 120 °C között, előnyösen 50 és 100 °C között dolgozunk. A reakció során 1 mól (Ib) általános képletű ketonra 0,3-2 mól alumínium-izopropilátot használunk. Az (I) általános képletű vegyületek elkülönítésére a felesleges mennyiségű oldószert vákuum ban eltávolítjuk, majd a kapott alumíniumvegyi leteket híg kénsavval vagy nátrium-hidroxiddal megbontjuk. A találmány szerinti hatóanyagok erős fungicid hatást fejtenek ki, és ezért a nem kívánatos gombák ellen használhatók. A fungicid szerek hatásosak Plasmodiophoromycetes, Oomycetes, Chytridiomycetes, Zygomycetes. Ascomycètes, Basidiomycetes, Deuteromycetes ellen. A találmány szerinti vegyületeket a növények jól tűrik ezért e vegyületeket tartalmazó készítmények a növények gombás fertőzésének esetén kellő koncentrációban alkalmazhatók. A találmány szerinti készítményekkel kezelhetők a növények föld feletti része, a talaj és a magok. A találmány szerinti készítményeket elsősorban a valódi lisztharmatot előidéző gombákkal szemben alkalmazhatjuk, például az Erysiphe-félék leküzdésére, így például a gabonalisztharmat előidézője ellen (Erysiphe graminis), a (Phytophthorafélest gekkel) szemben, mint például a paradicsom foltosodásának előidézője ellen, (Phytophthora infesta is) ellen, továbbá a rizs megbetegedésekkel, így Pyricularia oryzea és Pellicularia sasakii-val szemben. A találmány szerinti hatóanyagokat tartalmazó készítmények a növények metabolizmusát befolyásolják, ezért növekedést szabályozó szerként alkalmazhatók. A növényi növekedést befolyásoló anyagok esetében azt tapasztalták, hogy egy adott hatóanyag többféle hatást fejthet ki a növényekre. A hatás függ az alkalmazás időpontjától, a növény fejlődésének stádiumától, a fölvitt hatóanyag mennyiségétől és az alkalmazás módjától. A növekedést szabályozó anyagoktól azt várjuk, hogy a kultúrnövényeket kívánt módon befolyásolja. A hatóanyagokat ismert módon készítménnyé alakíthatjuk: oldatokat, emulziókat, szuszpenziót, port. habot, pasztát, granulátumot, aeroszolt, polimer anyagok segítségével készített kapszulákat, a vetőmagok számára bevonóanyagot, továbbá ULY készítményeket állíthatunk elő. A készítményeket ismert módon állítjuk elő, így a hatóanyagot valamely segédanyaggal, higítóanyaggal, folyékony oldószerrel, nyomás alatt cseppfolyósított gázokkal, és/vagy szilárd hordozóanyagokkal, adott esetben felületaktív anyagokkal, így t mulgeálószerekkel és/vagy diszpergálószerekkel és/vagy habzást előidéző anyagokkal elegyíthet-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
