188409. lajstromszámú szabadalom • Fungicid szerek és eljárás a hatóanyagként alkalmazott azolil-tioéter-származékok előállítására

1 188 409 2 kloridot, vagy széntetrakloridot, kloroformot, klór-benzolt vagy diklór-benzolt. Az a) eljárást egy katalizátor jelenlétében végez­zük; katalizátorként bármely általában használatos savas vagy előnyösen bázikus katalizátor, továbbá ezeknek a puffer-elegye alkalmazható. Ezek közül em­lítjük meg a Lewis-savakat, így például a bór-triflu­­oridot; bór-trikloridot, az ón-tetrakloridot vagy a titán-tetrakloridot; a szerves bázisokat, így a piri­­dint vagy piperidint, továbbá a piperidin-acetátot. Az a) eljárás során a reakció hőmérsékletét széle­sebb tartományban változtathatjuk; általában 20 és 160 °C között, célszerűen az elegy forráspontján dolgozunk. Az a) eljárásnál általában ekvimoláris mennyisé­geket használunk, kismértékű felesleges alkalmazá­sa lehetséges. A kapott (I) általános képletű vegyü­­letek elkülönítése szokásos módon történhet. A b) eljárásnál a találmány szerinti oxidációt ismert, szervetlen vagy szerves oxidálószerekkel vé­gezzük. Ezek közül említjük meg a szerves persava­kat, így a perecetsavat, p-nitro-perbenzoesavat, m­­klór-perbenzoesavat; a szervetlen-persavakat, mint például a perjódsavat; továbbá hidrogénperoxid­­nak jégecettel vagy metanollal készült oldatát, vala­mint a kálium-permanganganátot vagy a krómsa­vat. Az oxidációnál a reakció hőmérsékletét széle­sebb tartományban változtathatjuk; általában — 50 és 100 °C-on, célszerűen 10 és 80 °C között dolgo­zunk. A találmány szerinti oxidációnál 1 mól (la) álta­lános képletü vegyületre számítva 1-5 mól oxidáló­szert használunk; alkalmazhatjuk például m-klór­­perbenzoesavnak metilén-kloriddal vagy hidrogén­­peroxidnak ecetsavanhidriddel vagy jégecettel ké­szült oldatát. Az oxidáció során kapott terméket ismert módon különítjük el. A találmány szerinti eljárás egy kedvező megol­dása szerint az oxidációhoz felesleges mennyiségű hidrogén-peroxidot alkalmazunk titán-(III)-klorid­­oldat jelenlétében, szobahőmérsékleten (lásd Syn­thesis Communications, 205ff [1981]). Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ilyen esetben, az irodalomban ismertetett elképzelésekkel ellentét­ben nem keletkeznek SO-származékok hanem a megfelelő S02 vegyületek. A c) eljárás szerinti redukciót szokásos módon végezzük, így például komplex vegyületekkel hid­rogénezünk, adott esetben egy higítószer jelenlété­ben, vagy egy higítószer jelenlétében alumínium­­izopropiláttal reagáltatjuk az elegyet. Abban az esetben, ha hidrid-komplexeket hasz­nálunk, oldószerként valamely poláros szerves ol­dószer jön figyelembe; ezek közül említjük meg az alkoholokat, mint a metanolt, etanolt, butanolt, izopropanolt; az étereket mint a dietil-étert vagy tetrahidrofuránt. A reakciót általában — 15-30 °C hőmérsékleten, előnyösen — 15 és 20 °C hőmérsék­leten végezzük. Ez esetben 1 mól (Ib) általános kép­letű ketonra számítva 1 mól hidrid-komplexet, így például nátrium-bór-hidridet, kálcium-bór-hidri­­det vagy lítium-alanátot használhatunk. Az (I) ál­talános képletű redukált vegyületek elkülönítésénél a maradékot híg sósavval felvesszük, majd ezt kö­vetően meglúgosítjuk, ezután szerves oldószerrel extrahálunk. A feldolgozást a továbbiakban a szo­kásos módon végezzük. Amennyiben a művelethez alumínium-izopropi­­látot használunk, higítószerként a találmány sze­rinti megoldásnál előnyösen alkalmazhatunk alko­holok at, így izopropanolt vagy közömbös szénhid­rogéneket, mint benzolt. A reakció hőmérsékletét szélesebb tartományban változtathatjuk, általában 20 és 120 °C között, előnyösen 50 és 100 °C között dolgozunk. A reakció során 1 mól (Ib) általános képletű ketonra 0,3-2 mól alumínium-izopropilá­­tot használunk. Az (I) általános képletű vegyületek elkülönítésére a felesleges mennyiségű oldószert vá­kuum ban eltávolítjuk, majd a kapott alumínium­­vegyi leteket híg kénsavval vagy nátrium-hidroxid­­dal megbontjuk. A találmány szerinti hatóanyagok erős fungicid hatást fejtenek ki, és ezért a nem kívánatos gombák ellen használhatók. A fungicid szerek hatásosak Plasmodiophoro­­mycetes, Oomycetes, Chytridiomycetes, Zygomy­cetes. Ascomycètes, Basidiomycetes, Deuteromyce­­tes ellen. A találmány szerinti vegyületeket a növények jól tűrik ezért e vegyületeket tartalmazó készítmények a növények gombás fertőzésének esetén kellő kon­centrációban alkalmazhatók. A találmány szerinti készítményekkel kezelhetők a növények föld feletti része, a talaj és a magok. A találmány szerinti készítményeket elsősorban a valódi lisztharmatot előidéző gombákkal szem­ben alkalmazhatjuk, például az Erysiphe-félék le­küzdésére, így például a gabonalisztharmat előidé­zője ellen (Erysiphe graminis), a (Phytophthora­­félest gekkel) szemben, mint például a paradicsom foltosodásának előidézője ellen, (Phytophthora in­festa is) ellen, továbbá a rizs megbetegedésekkel, így Pyricularia oryzea és Pellicularia sasakii-val szemben. A találmány szerinti hatóanyagokat tartalmazó készítmények a növények metabolizmusát befolyá­solják, ezért növekedést szabályozó szerként alkal­mazhatók. A növényi növekedést befolyásoló anyagok ese­tében azt tapasztalták, hogy egy adott hatóanyag többféle hatást fejthet ki a növényekre. A hatás függ az alkalmazás időpontjától, a növény fejlődé­sének stádiumától, a fölvitt hatóanyag mennyiségé­től és az alkalmazás módjától. A növekedést szabá­lyozó anyagoktól azt várjuk, hogy a kultúrnövé­nyeket kívánt módon befolyásolja. A hatóanyagokat ismert módon készítménnyé alakíthatjuk: oldatokat, emulziókat, szuszpenziót, port. habot, pasztát, granulátumot, aeroszolt, poli­mer anyagok segítségével készített kapszulákat, a vetőmagok számára bevonóanyagot, továbbá ULY készítményeket állíthatunk elő. A készítményeket ismert módon állítjuk elő, így a hatóanyagot valamely segédanyaggal, higító­­anyaggal, folyékony oldószerrel, nyomás alatt cseppfolyósított gázokkal, és/vagy szilárd hordozó­anyagokkal, adott esetben felületaktív anyagokkal, így t mulgeálószerekkel és/vagy diszpergálószerek­­kel és/vagy habzást előidéző anyagokkal elegyíthet-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents