188241. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hashajtó vegyületek előállítására szenna drogból
1 2 188 241 A szennadrogot a szennanövény szárított leveleiből és terméséből, például az indiai szennából (Cassia angustifolia) és az egyiptomi szennából (Cassia acutifolia) nyerik. A szennadrog hashajtó hatását a szennozid okozza. A laxatív hatású vegyületek a szennadrogban a rhein- és aloe-emodin antracénvegyületek bimolekuláris glikozidszármazékai. A legfontosabbak az A, B, A,, C és D szennozidok. Az A, B és A, szennozidok bisz-glükozilrhein-antronok, a C és 10 D szennozidok glikozilrhein-glikozilaloe-emodindiantron vegyületek. A nyers drog a szennozidokon kívül még aglükont (szennidint) és egyéb bomlástermékeket és szennozid származékokat is tartalmaz. Ezek rész- 5 ben laxatív hatással rendelkeznek, azonban ugyanakkor toxikusak is lehetnek és nem kívánt mellékreakciókat idézhetnek elő. A szennakészítményekre jellemző mellékhatásokhoz tartoznak : a rosszullét, a hányás, a felfújtság, kólika és a hasmenés. A szennadrogból a laxatív hatású anyagok extrakcióval történő kinyerésére különböző eljárásokat írtak le. A legfontosabb hashajtó hatású glikozidot, a szennozid A és B-t először Stoll és munkatársai (Helvetica Chimica Acta XXXII, Fasciscu- 25 lus, VI (1949) 1892) szennadrogból izolálták. Ezután több szabadalmat hoztak nyilvánosságra, a szennozidkoncentrátumok előállítására szolgáló eljárásokra vonatkozóan. A technika jelenlegi szintjének megfelelő, ismert 30 eljárások szerint, a szennaextraktum előállítása, általánosságban két lépésben történik. Az első lépésben a növényi pigmenteket zsírokat és más szennyezőanyagokat megfelelő oldószerrel, például kloroformmal, éterrel (3 089 814 számú 35 amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) vagy 90%-os metanollal távolítjuk el (1 617 667 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat). Ezután az előzetes extrakció után az aktiv glüko- 40 zidokat a második lépcsőben metanollal, metanolvíz eleggyel, etanol-víz eleggyel vagy csak vízzel extrahálják a drogból. Az extrakció megkönnyítésére az alkalmazott metanolt szerves bázis hozzáadásával meglúgosít- 45 hatják (23 397 számú NDK-beli szabadalmi leírás). A szerves bázisok a szennozidokkal metanolban oldható sókat képeznek, amelyek könnyen extrahálhatók. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy az ext- 50 raktumban megnövekszik a szennyező anyagok mennyisége. Más javaslat szerint citromsavval (M 6611 számú francia szabadalmi leírás), vagy oxálsavval (832 017 számú angol szabadalmi leírás) megsava- 55 nyitott extrahálószert kell alkalmazni. Oldószerként ez utóbbi esetben 70%-os etanolt alkalmaznak. Ha savas metanolt vagy savas metanol-víz elegyet alkalmaznak az extrakcióhoz, az extraktum szennyező anyagtartalma kisebb, mint abban az 60 esetben, ha az extrakciót bázikus oldószerrel, vagy csak vízzel hajtják végre. Ezeknek az eljárásoknak mégis az a hátránya, hogy a szennozidok, amelyek savas vegyületek, mint szabad savak csak igen kismértékben oldódnak az alkalmazott oldószerek- 65 ben. Ezért az extrakcióhoz szükséges oldószermennyiség nagyon nagy és mennyisége az előállítani kívánt drog-mennyiség 15-30-szeresét jelentheti. Az is ismert, hogy foszforsavval megsavanyitott metanol-tetrahidrofurán elegyet, metanol-dioxánsav és tettr^hidrofurán-dioxán elegyet (163 545 számú magyar szabadalmi leírás) és vizet (1 617 667 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat) alkalmazhatnak a drogok extrakciójánál. Ezek az oldószerek ugyanis aktiválják a glükozidáz enzimet olyan módon, hogy a hatásos glikozid egy részét hidrolizálják, különösen akkor, ha gyengén savas oldatokban dolgoznak, amelynek a pH értéke az eredetileg a növényi alapanyagokban lévők mindegyikének megfelelnek. Ez az extraktum hatóanyag tartalmának a csökkenéséhez vezet (2 915 063 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat). A technika mai szintjének a megfelelő eljárásoknál azI extraktumokból a szennozid koncentrátumokat különböző módon állítják elő. Szilárd halmazállapotú, szennozid tartalmú kon- . centrátumot az extraktum kíméletes bepárlásával kapnak (1 617 667 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat). A termék az extraktumban fellelhető összes anyagot tartalmazza. A termék szennozid tartalma körülbelül 17-18%. A szennozidokat mégis szelektívebben választhatják szét, ha azt a vizes oldatokból szerves oldószerekkel kicsapják. A kapott termék kevesebb ballasztanyagot tartalmaz, és szennozidtartalma 60-70%. A kicsapás megtörténhet dietiléter hozzáadására (M 6611 számú francia szabadalmi leírás, 163 545 számú magyar szabadalmi leírás), erősen savas ioncserélőgyantával kezelt izopropilalkohol (832 017 számú angol szabadalmi leírás) vagy etanol (41 588 számú finn szabadalmi leírás) hozzáadására. Adott esetben a szennozidok oldatban kalciumsóikká alakíthatók (3 089 814 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 41 588 számú finn szabadalmi leírás) és ezt követően szerves oldószerekkel csapják ki, így a hatásos glükozidokat kalciumsókként kapják meg. A kivált termék szennozid tartalma ezután körülbelül 60-70%. A tiszta szennozidoknak szabad savként történő kinyerésére a szennozidokat kalciumsókként izolálják és ezeket oxálsavval bontják el (Stoll és munkatársai Helvetica Chimica Acta XXXII. Fascisculus VI. (1949) 1892). A technika mai állásának megfelelő eljárások szerint a szennadrogok extraktumaiból és különböző koncentrátumaiból laxatív hatású anyagokat állítanak elő. A laxatív hatású anyagok mennyisége a koncentrátumokban ezeknek az anyagoknak az eredeti drogokban lévő mennyiségétől és az előállítási eljárásoktól függ. A szennapreparátumok standardizálási nehézsége a szennaglikozidok meghatározásában rejlik. A drogok különböző olyan vegyületeket tartalmaznak, amelyeket a szennaglikozidokkal együtt határoznak meg. Ezeknek a vegyületeknek fiziológiás hatása azzal azonban mégsem azonos. Mivel a megszokottan használt meghatározási módszerekkel nem lehetséges a szennaglikozidokat 2
