188215. lajstromszámú szabadalom • Merevítő tartókeretrendszer vasalt,rétegelt falazatok kiképzéséhez
1 188 2)5 2 A találmány merevítő tartókeretre vonatkozik, mely mint segédszerkezet, vasalt, héjszerü, tetszőlegesen rétegelt - előnyösen lőttbeton - falazatok kiképzéséhez alkalmas. Mélyépítésű üregek, pince és bányavágatok stabilizálására gyakran alkalmaznak vasbetéttel erősített héjszerkezetű falazatokat. Ezeknek az anyaga vasbeton, könnyübeton, vagy a legutóbbi időkben, - a hőenergia takarékosság előtérbe kerülésével, - különböző habosított műanyagtartalmú vakolatok, vagy azok kombinációi. Ugyanilyen feladat jelentkezik épületkonstrukcióknál, amikor a régi szerkezeteknek teherhordó héjfalazattal való megerősítése a cél, azonban ilyen igény előállhat közúti átereszek megroggyant boltozatának megerősítésénél is. Az alagútépítésben, lejtaknák és más, hasonló rendeltetésű, egészben vagy részben földalatti üregek létesítésénél az ismert megoldások egymástól eltérően, alapvetően más és más irányokból indulnak ki a feladat megoldásánál. Példaként utalunk az úgynevezett „Új osztrák alagút építési módszer”-re (NŐT), mely szerint a teherhordó beton falazatot szakaszosan, sínen elmozdítható zsaluzókocsi segítségével képezik ki és szivattyúzással plasztikus betont juttatnak a bezsaluzott üregbe. Itt a vasalás az előzőleg már konzervált, - azaz ideiglenesen stabilizált kontakt szigetelő réteggel ellátott, - kőzetfalba behorgonyzott tüskék, kőzetcsavarok, vagy más, önmagában ismert tartóelemek segítségével kerül rögzítésre. (L. pl. „Tunnelbau” c. kézikönyv, 1981. évi kiadás; „Deutsche Gesellschaft für Erd- und Grundbau” c. mű, továbbá „Strassen und Tiefban” c. folyóirat 1980. évi 9. sz.). Más a helyzet nagyszilárdságú lőttbeton biztosítófalazat képzésénél, vagy olyan esetben, amikor többrétegű falazat kialakítása szükséges. A teherbíró vasalt betonhéj kiképzéséhez a vasalást pl. a 258 344 ljsz. osztrák szabadalmi leírás szerinti megoldásnál bentmaradó, merevítő, hengerelt profilból álló tartóelemek rögzítik. Az olyan esetekben, amikor nagyobb, előregyártóit elemek alkotják a falazatot, azokra pl. a 3 970 200 ljsz. USA szabadalmi leírás ad kitanítást. Ezen ismert megoldások hibája azonban az, hogy nem adnak lehetőséget a vasalás megfelelő geometriai helyzetben való gyors előszerelésére. A merevítő tartószerkezet funkciója sajátos megoldásban mutatkozik a 304 616 ljsz. osztrák szabadalmi leírás szerinti megoldásnál. A tartóelem ennél a szabadalmazott megoldásnál egy plasztikus anyagot tartalmazó tömbös üregbiztosítás, mely lényegében maga a tartóelem. Problémát jelent azonban a tömlős biztosítóelemek különleges rögzítése. Ez a megoldás igen korlátozottan, főleg lágy kőzetekben kerülhetnek alkalmazásra. A példaként felsorolt ismert megoldások, - mint a hivatkozottakból is látható -, általában az üreg felületét ideiglenesen stabilizáló kontakt vakolatból, vakolatfedő szigetelő rétegből és végül vasalással erősített, a tényleges teherhordást biztosító betonhéjból állanak. Ez utóbbi művelet elvégzése során számos probléma vetődik fel a falazat erősítőbetéteinek elhelyezése, a betonhéj geometriai kialakítása vonatkozásában : sem a zsaluzott szivattyús betonozással készített héjak, sem a lőttbetonból készített, zsaluzat nélküli héjak esetében nem biztosított sem a vasalás helyzetének művelet alatti megtartása, sem a termelékeny, hatásos kivitelezés végrehajtása. A teherviselő héj geometriai mérete, vastagsága és benne a vasalás helyzete definiált. A gazdaságosság és statikai korrektség megköveteli, hogy ez a héjszerkezet a méretezésben meghatározott értékeket pontosan kövesse és a kivitelezés üteme is megfeleljen a gazdaságos teljesítményszabta kívánalmaknak. (Ez utóbbi kritérium a zsaluzott szivattyús betonozási módszereket egyébként általában háttérbe szorítja a lőttbeton és lőtthabarcs alkalmazásához képest.) Az ismert megoldások szerint az erősítendő építményrész, vagy mélyépítési üreg felületét először meg kell tisztítani a kiálló, laza, korrodeált részektől, s az igy.előkészített szabad felületre dolgozzák rá a biztosító falazatot, többnyire úgy, hogy az erősítő vasbetéteket, rácsokat, - amint arról már volt említés, - az eredeti falazatba illesztett horgonyszegekkel rögzítik. Ez a módszer eleve nem alkalmas abban az esetben, ha a biztosítandó üreg felülete nagyobb mértékben eltér a kívánt biztosítás szelvényalakjától. A horgonyszegekkel való rácsfelerősítés is csak abban az ideálisnak feltételezett esetben ad megfelelő merevséget, ha az üreg, illetve régi falazat méretében mindenütt követi a végleges szelvényalakot. Amint az a technikai szint feltárásából látható, a vágatbiztosítás tartószerkezetére, az ideiglenes biztosításra és a végleges, betonban maradó szerkezet kialakítására a gyakorlat szerint az üreget ideiglenesen megtámasztó, előfeszített tartószerkezeteket alkalmaznak, ami viszont munka és költségigényes. A találmány célja a felsorolt hiányok kiküszöbölése, az idő, munka- és költségigényes elemek helyettesítése gyorsan szerelhető, olcsóbb szerkezettel. A találmány merevítő tartókeret főleg földalatti üregek héjszerű, előnyösen lőttbeton falazatok kiképzéséhez, melynek során a végleges falazat geometriai kiképzésével megegyező vonalvezetésű térrács elemekből van összerakva és külön tartókerettel mereven össze van kapcsolva és meghatározója, hogy a merevítő tartókeret csuklópont végződésű elemekből van kialakítva. A keretelemek ékkötéssel vagy nyomaték merev kapcsolóelemekkel vannak összekapcsolva. A teherhordó héjfalazat vasbetéteinek pozicionálására a tartókeret-elemeken kiképzett távtartók vannak, melyek a vasbetétek- a távtartók és vasbetétek elmozdulásmentes kapcsolatának létesítésére rögzítő kengyelek vannak. A tartókeret párhuzamos helyzetben való tartására távolságtartó rudak, az üreg falához képest tetszőleges helyzetű távtartó feszítőelemek és ékkötéssel ellátott talptartók vannak. A tartókeret merevítő elemei - az előnyösen térbeli - vasbetétekkel és tartóvasalásokkal együtt dolgozó merev szerkezetet alkotnak. A szerkezet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
