188176. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet vér beszívására ás újraleadására
1 188 176 2 Találmányunk vér beszívására és újbóli leadására szolgáló, különösen operáció közben végzett reinfúzióra szolgáló szerkezetre vonatkozik, amelynek gyűjtőtartálya, vákuumcsatlakozása, továbbá a vér felvételére és újraleadására szolgáló csatlakozása van és rugalmas tömlőn keresztül szívófejjel ellátott szívócsővel van összeköttetésben. A reinfúzió vagy autotranszfúzió a szakember számára ismert eljárás, melynek során az operáció során felszabaduló vért gyűjtőtartályba szívatják le és a beteg szervezetébe a lehető legrövidebb tartózkodási idő elteltével visszainfundálják.. Az optimális autotranszfúzió alapvető feltétele a steril vérvétel és a vér lehető legkíméletesebb kezelése. Abból a célból, hogy a vér a testen kívüli tartózkodás ideje alatt károsodásokat egyáltalán nem vagy csak minimális mértékben szenvedjen, az alábbi követelményeket és rendszabályokat kell figyelembevenni:- a vér a lehető legrövidebb ideig tartózkodjon a beteg szervezetén kívül;- a vér hőmérséklete ne változzék;- a vért csak kismértékű vákuum hatásának szabad kitenni;- a vér ne habozzon fel;- a transzfúziós berendezés (vagy vérfeldolgozó készülék) vezetékrendszerében az áramlási sebesség olyan csekély legyen, hogy lehetőleg lamináris áramlás alakuljon ki;- a vérre ható áramlási ellenállások, turbulenciák, törőhatások, dörzshatás, centrifugális erő és nyíró erő kerülendő; ugyancsak kiküszöbölendők az élesszegélyű és szűk átmenetek;- a felhasznált anyagok felülete lehetőleg sima legyen;- a felhasznált anyagok nem adhatnak le semmilyen anyagot a vérbe, illetve a vérből semmilyen anyagot sem vehetnek fel;- a koaguláció-gátló szereket megfelelő mennyiségben kell beadagolni és biztosítani kell a vérrel való korai és megfelelő elegyedésüket;- a transzfúziós rendszerben a reinfúzió befejeződéséig steril körülményeket kell garantálni;- az egész berendezés egyszerű és áttekinthető, átlátszó kialakítású, továbbá a lehető legkönnyebb és helyigénye a lehető legkisebb legyen;- a szívó- és vákuumvezetékeket oly módon kell kialakítani, hogy ne töredezzenek és vákuumban ne kollabáljanak;- a szívóhatás egyszerű és érzékenyen szabályozható legyen;- a készüléket egy személy, lehetőleg egy kézzel kezelhesse. A mindezideig ismert, e célt szolgáló berendezések azonban távolról sem felelnek meg az összes fentemlített követelménynek és ezért alkalmazásuk számottevő hátrányokkal jár. Az ismert berendezések egyik legfontosabb hátránya, hogy a csupán átmeneti vérfelvételre szolgáló gyűjtőtartályokat helyhezkötötten és az operáció helyétől távol kell felállítani és a szívócsővel 2-3 m hosszú rugalmas vezetéken keresztül kell összekötni. Minél hosszabb a szívóvezeték, annál nagyobb vákuum szükséges a vér szállításához, ez pedig a vért károsíthatja. A hosszabb tömlők alkalmazása esetén szükséges nagyobb áramlási sebesség kedvezőtlenül befolyásolja a vér minőségét, növeli a hemolízis veszélyét és a vérsejteknek dörzsölés és nyíróerők által okozott károsodása természetesen az áramlási sebességnek is függvénye. A vérszállításhoz általánosan felhasznált hengeres szivattyú továbbá gyakorlatilag elkerülhetetlenül károsítja az erotricátokat és a leukocitákat egyaránt. Az ismert rendszereknél (pl. 3 965 896 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) a véralvadás n.egakadályozása céljából a beszívó vezetékbe torkolló külön vezetéken keresztül koagulációgátló szert juttatnak a rendszerbe. A betorkolási helyeken szükségszerűen jelenlevő peremek azonban örvényléseket és nyíróerőket hoznak létre, amelyek a vér minőségét károsan befolyásolhatják. A berendezés ezenkívül költséges, minthogy legalább két tartályra van szükség. Az egyik tartály a vér átmeneti felvételére, míg a másik a hozzáadásra kerülő koagulációgátló szer tárolására szolgál Ezenkívül a vákuumnak a beszívóhely közelébe, a koagulációgátló szernek a szívó vezeték be és a vérnek a gyűjtőtartályba való eljuttatásához jelentős számú vezetékre és tömlőre van szükség, továbbá reinfúziós hely is szükséges. A 4 033 345 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett szerkezet két kamrából álló gyűjtő- és leadótartályt tartalmaz. A kamrák között a vér szállítása a megfelelő kamrába kívülről bevezetett, nyomás által szabályozott vezetéken keresztül történik. E nyomás által a vérre kifejtett nyomóerők, örvénylések és nyíróerők rendkívül károsan befolyásolják a vér komponenseit. Ezenkívül a fenti ismert berendezésnél a gyűjtő- és leadótartály kamraszerü felosztása - a nyomást szolgáltató rendszerrel való csatlakozással együtt - viszonylag hosszú tömlővezetékek alkalmazását teszi szükségessé. Ezenkívül a leszívott vér felvételére szolgáló gyűjtőtartályok az ismert berendezésekben igen nagyméretűek és ez az alábbi további hátrányokkal jár:- nagy vértároló tartályokban hosszantartó beavatkozások esetén a vér reinfúziójára csak hoszszabb idő után kerülhet sor; a vérnyomáscsökkenés elkerülése céljából legalább 500 ml vagy ennél nagyobb térfogatú vért kell azonnal reinfundálni;- nagyobb tartályokban a vér hamarabb lehűl;- a nagy vértároló tartályok nehezen hordozhatók, kezelhetők és akaszthatok fel;- váratlan meghibásodások (pl. egy tömlőcsatlakozás előre nem várt kinyílása vagy a vértartály megsérülése) esetén nagy vérveszteséggel kell számolni; csírás fertőzés vagy más anyagokkal való szennyeződés (pl. a vákuumrendszerből származó olajgőzök) esetén nagy térfogatú vért kell elönteni. Bár a fentiekben részletesen ismertetett hátrányokat a szakember régóta ismeri, a szakirodalomban még nem írtak le és a szakmai közvélemény sem ismer olyan berendezést, melynek segítségével a vér kíméletes körülmények között történő infúziója megoldható és különösen a 2-3 m-es káros tömlőhossz megfelelő méretre lecsökkenthető lenne. Találmányunk célkitűzése az ismert berendezé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
