188149. lajstromszámú szabadalom • 2-(N-Aril- N-/1,2,3-tiadiazolil-karbonil/)-amino- butirolaktont tartalmazó gombaölőszerek és eljárás a hatóanyagok előállítására
1 188 149 2 A találmány 2-(N-aril-N-/l,2,3-tiadiazolilkarbonil/)-amino-butirolaktont tartalmazó gombaölőszerekre, valamint a hatóanyagok előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. Gombaölőszerek hatóanyagaiként alkalmazható 2-(N-aril-N-/aril-karbonil/)-amino-butirolaktonokat ismertet a 3 933 860 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás; például a 2. példa ismerteti a 2-(N-/2,6-dimetil-fenil/-N-/3,4-diklórfenil-karbonil/)-amino-butirolaktont. Az ismert hatóanyag hatása azonban alacsonyabb rendű gombák, például Phytophthora ellen gyenge. Ismeretes, hogy az N-(triklór-metil-tio)-tetrahidroftálimidet gombaölőszer hatóanyagaként használják (Chemical Week, 1972. június 21, 46. oldal); gombaölő hatása azonban nem kielégítő. Megállapítottuk, hogy az (I) általános képletű 2-(N-aril-N-/ l,2,3-tiadiazolil-karbonil/)-amino-butirolaktonokat tartalmazó szereknek kiváló gombaölő hatásuk van és hatásuk különösen Phytophthora ellen - felülmúlja a 2-(N-aríl-N-/aril-karbonil/)-aminobulirolaktonokat tartalmazó ismert szerek hatását. Az (1) általános képletben R ' 1 -3 szénatomos alkilcsoportot, például metilvagy etilcsoportot; R2 hidrogén- vagy halogénatomot, például klórvagy brómatornot, vagy 1-3 szénatomos alkilcsoportot, például metil- vagy etilcsoporlot; R3 hidrogén atomot vagy 1-3 szénatomos alkilcsoportot, például metil- vagy etilcsoportot; R4 l,2,3-tiadiazol-4- vagy -5-il-csoportot; R5 hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent. Az (I) általános képletű 2-(N-aril-N-/1,2,3-tiadiazolil-karbonil/)-amino-butirolaktonok butirolakton-gyűrüjének 2-helyzetü, és adott esetben 3- és 4-helyzetű szénatomján aszimmetria-centrum van, ennek következtében enantiomereket alkotnak. Az optikailag tiszta enantiomereket ismert módszerekkel különíthetjük el. Hatóanyagként felhasználhatók a szintézisben keletkező elegyek és a tiszta enantiomerek is. A találmány felöleli a tiszta enantiomereket és elegyeiket. Az (I) általános képletű 2-(N-aril-N-/l,2,3-tiadiazoIil-karbonil/)-amino-butirolaktonokat valamilyen (II) általános képletű 2-(N-aril)-amino-butirolaktonnak - ebben a képletben R\ R2, R3, R5 a már megadott jelentésű - valamilyen (III) általános képletű karbonsav-származékkal - ebben a képletben R4 a fenti jelentésű és A nukleofilen eltávolítható lehasadó csoport - adott esetben oldószer vagy hígítószer jelenlétében, adott esetben szervetlen vagy szerves bázis jelenlétében és adott esetben reakciógyorsító jelenlétében 0-tól 120 °C-ig terjedő hőmérsékleten való reagáltatásával állíthatjuk elő. A (III) általános képletben A például halogénatomot, így klór- vagy brómatornot; alkoxi-karboníl-oxi-csoportot, így metoxi-karbonil-oxi- vagy etoxi-karbonil-oxi-csoportot, vagy benzil-oxikarbonil-oxi-csoportot vagy valamilyen azolilcsoportot, így imidazolil- vagy triazolil-csoportot jelent. A reagáltatást oldószer vagy hígítószer jelenlétében hajthatjuk végre. Az előnyös oldószer, illetve hígítószer lehet halogénezett szénhidrogén, például metilén-klorid, kloroform, 1,2-diklór-etán, klórbenzol; alifás vagy aromás szénhidrogén, így ciklohexán, petrol-éter, benzol, toluol vagy xilol; észter, így etil-acetát; nitril, így acetonitril; szulfoxid, így dimetil-szulfoxid; keton, így aceton vagy metil-etilketon; éter, így dietil-éter, tetrahidrofurán vagy dioxán, illetve a felsorolt folyadékok elegyei. Az oldószert, illetve hígítószert a (II) általános képletű kiindulási vegyületre számítva célszerűen 100-2000 s%-nyi, előnyösen 100-1000 s%-nyi mennyiségben alkalmazzuk. Alkalmas szervetlen vagy szerves bázisok, amelyek adott esetben a reakcióelegyhez savmegkötő szerként adhatók, például alkálifém-karbonátok, így kálium- vagy nátrium-karbonát; alkálifémhidridek, így nátrium-hidrid; tercier szerves aminek, így trimetil-amin, trietil-amin, N,N-dimetilanilin, N,N-dimetil-ciklohexil-amin, N-metil-piperidin vagy piridin; azolok, így 1,2,4-triazol vagy imidazol. Az ilyen célra szokásosan használt egyéb bázisok is alkalmazhatók. Reakciógyorsítóként előnyösen fémhalogenidet, így nátrium-bromidot vagy kálium-jodidot; azolt, így imidazolt vagy triazolt vagy piridint, így 4-dimetil-amino-piridint, illetve ezek keverékét használhatjuk. Egy mól (II) általános képletű anilinszármazékra számítva 0,9-1,3 mól (III) általános képletű. savszármazékot, valamint adott esetben 0,5-2 mól bázist és adott esetben 0,01-0,1 mól reakciógyorsítót használunk fel. A reagáltatást általában 0 és 120 °C között, 1-60 óra alatt, légköri nyomáson vagy nyomás alatt, szakaszosan vagy folyamatosan végezzük. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös változatában a (II) általános képletű kiindulási vegyületet adott esetben egy megfelelő bázissal és adott esetben egy megfelelő hígítószerrel összekeverjük, hozzáadjuk a (III) általános képletű savszármazékot és adott esetben a reakciógyorsítót, és a reakcióelegyet 0,5-12 óra hosszat, előnyösen 1-6 óra hosszat a reakcióhőmérsékleten - 0 és 120 °C között - tartjuk. A kívánt termék elkülönítésére például az esetleg jelenlévő hígítószert elkülönítjük, a maradékot valamilyen szerves oldószerben feloldjuk és az oldatot híg savval, majd híg vizes lúgoldattal és vízzel mossuk, hogy a bázis feleslegét és a (II) és (III) általános képletű kiindulási anyagok maradékát eltávolítsuk. Az oldószer ledesztillálása után visszamaradt termék további tisztítása általában nem szükséges, de adott esetben ismert módszerekkel, például átkristályosítással, éxtrahálással vagy kromatografálással tisztíthatjuk. A (II) általános képletű anilinek ismertek (2 845 454 számú német szövetségi köztársasági nyilvánosságrahozatali irat), illetve ismert módszerekkel állíthatók elő. A (III) általános képletű karbonsav-származékok ismertek vagy ismert módszerekkel állíthatók elő [J. Amer. Chem. Soc. 77, 5359 (1955); J. Chem. Soc. 1965, 5166], A következő példában részletesen ismertetjük az (I) általános képletű 2-(N-aril-N-/l,2,3-tiadiazolükarbonil/)-amino-butirolaktonok előállítását. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
