188136. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirogallol-származékok előállítására

1 188 136 2 A találmány pirogallol-származékok előállításá­ra alkalmas eljárásra vonatkozik. A pirogailol, az 1,2,3-trihidroxi-benzol, külön­böző területeken kerül felhasználásra, például fény­képészeti előhívóként és közbenső termékként. Je­lenleg a kereskedelemben rendelkezésre álló összes pirogallolt a viszonylag ritka növényi forrásokból kinyerhető galiuszsav dekarboxilezésével állítják elő. Ez a pirogailol előállítását költségessé teszi és megnehezíti. A 3 585 243. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás eljárást ír le orto- és para-hidroxi aromás aldehidek oxidálására, a megfelelő dihidro­­xi-fenolok előállítására. Az oxidációt hidrogén­­peroxiddal végzik; az eljárás Dakin-reakció néven vált ismertté. A Dakin-reakcióval kapcsolatban ki­terjedt irodalom áll rendelkezésre, de sehol nem javasolták vagy írtak le olyan feltételezést, hogy ezzel a reakcióval pirogailol is előállítható lenne. Nem volt előre várható ugyanis, hogy a pirogailol oxidációs reakcióval előállítható, miután a pirogal­­lol közismerten hatékony redukálószer. könnyen elbomlik oxigén hatására, ezért oxidálószer jelenlé­tében az várható, hogy a pirogailol, még ha kép­ződne is, azonnal elbomlik. Felismertük, hogy piro­­gallol jó hozammal állítható elő a Dakin-reakció segítségével. A találmány értelmében tehát javított eljárást dolgoztunk ki pirogailol és származékai előállításá­ra, amelynek a segítségével kiküszöbölhetjük az említett, ritka növényi források használatát és a kívánt terméket meglepően könnyen állíthatjuk — elő. A találmány eljárás (I) általános képletü pirogal­lol-származékok vagy sóik előállítására, ahol R hidrogénatomot vagy 1-8 szénatomos alkilcsopor­­tot képvisel. Az eljárás értelmében (II) általános képletü izoftálaldehid-származékot a képletben R1 a fenti jelentésű - vagy sóját alkálifém-hidroxid jelenlétében, közömbös gáz atmoszférában, 0-180 °C hőmérsékleten, hidrogén-peroxiddal oxidáljuk, és kívánt esetben a kapott olyan (1) általános képle­tü vegyületet, ahol R1 1-8 szénatomos alkil csopor­tot jelent, ismert módon, katalitikusán dezalkilez­­zük. Az (I) általános képletü pirogallol-vegyületek és a kiindulási anyagként szolgáló (II) általános kép­­letű izoftálaldehid-származékok sókat alkotnak. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyül­tek sóik formájában is előállíthatok és a kiindulási anyagok sóformában is alkalmazhatók. Ezek a sók különösen alkálifémsók, például nátri­um- vagy káliumsók, elsősorban nátriumsók. A sók ismert módon állíthatók elő a nem-sóformá­­ból, így például alkálifém-alkoxidokkal való reak­ció útján. A nem-sóformákat sóikból önmagában ismert módszerekkel, így savakkal, például hidro­­gén-kloriddal reagáltatva állíthatjuk elő. A (II) általános képletü izoftálaldehid-szárma­­zéknak vagy sójának az oxidációja során az (I) általános képletü pirogallol-származékot szabad formában vagy valamely sója alakjában kaphatjuk, attól függően, hogy az izoftálaldehid-származékot vagy a sóját használtuk kiindulási anyagként és hogy mennyi bázist alkalmaztunk. Abban az eset­ben, ha kezdetben só képződik, akkor ezt előnyö­sen magává a pirogallol-származékká alakítjuk át. Az említett vegyületekben R1 rendszerint hidro­génatomot vagy legfeljebb 8 szénatomos alkilcso­­portot jelent. Az alkilcsoport előnyösen legfeljebb 8 szénalomos, különösen szekunder vagy tercier alkilcsoport, elsősorban tercier alkilcsoport, így tercier-butil-csoport. A (II) általános képletü izoftálaldehid-származé­­koknak vagy sóiknak (I) általános képletü pirogal­­lol-származékokká vagy sóikká való oxidációját hidrogén-peroxiddal végezzük. A hidrogén-peroxidot általában 1-50%, előnyö­sen 5-25% H202-t tartalmazó vizes oldat alakjában használjuk. A száza'ékok, amennyiben másként nem jelöljük meg azokat, súly%-ot jelentenek. Általában 0,5-5, előnyösen 0,8-2,5 mól hidro­gén-peroxidot alkalmazunk egy mól (II) általános képletü izoftálaldehid-származékra vagy sójára számítva. A reakciót legfeljebb 12 pH-n, előnyösen legfel­jebb 9 pH-n, elsősorban pedig 7 és 9 közötti pH-n folytatjuk le, bázikus körülmények között. Egy elő­nyös foganatosílási mód szerint a pirogallol-szár­­mazékokat és sóikat úgy állítjuk elő, hogy a 2-hid­­roxi-iz.oftálaldehidet vagy ennek valamely sóját hidrogén-peroxiddal reagáltatjuk alkálifém-hidro­xid jelenlétében. Egy másik előnyös változat szerint az (I) általános képletü pirogallol-származékokat vagy sóikat, ahol R1 valamely szekunder vagy ter­cier alkilcsoport, amely legfeljebb 8 szénatomos, úgy állítjuk elő, hogy a (II) általános képletü izoftál­­aldehidet vagy sóját hidrogén-peroxiddal reagál­tatjuk alkálifém-hidroxid jelenlétében. Alkálifém­­hidroxidként előnycsen nátrium-hidroxidot vagy káliumhidroxidot használunk. Általában 0,3-5 mól alkálifém-hidroxidot alkal­mazunk egy mól izoftálaldehid-származékra vagy sójára számítva, mégpedig 2-5 mólt akkor, ha ma­gát az izoftálaldehid-származékot használjuk, és 1-4 mólt akkor, ha az izoftálaldehid-származék sóját alkalmazzuk. Rendszerint vizet használunk oldószerként a re­akciónál, bár továbbá oldószereket, például piridint is keverhetünk hozzá. A reakciót 0-180 °C-on, előnyösen 0-140 °C-on, például 0-85 °C-on, főként 4-50 “C-on, elsősorban pedig környezeti hőmérsékleten vagy kissé ez alatt folytatjuk le. Á pirogallol-származékok és különösen sóik haj­lamosak arra, hogy oxigént abszorbeáljanak, amely elbontja ezeket, különösen bázikus körülmé­nyek között. Éppen ezért nagyon meglepő, hogy á (II) általános képletü izoftálaldehid-származékok vagy sóik (I) általános képletü pirogallol-származé­­kokká vagy sóikká oxidálhatok bázikus körülmé­nyek között. A reakció azért is különösen hasznos, mert hid­­rogén-peroxid alkalmazása esetén nincsenek mel­léktermék képződéssel kapcsolatos problémák. Abban az esetben, ha olyan (I) általános képletü pirogallol-származékokat vagy -sókat állítunk elő, ahol R1 1-8 szénalomos alkilcsoportot jelent, ak­kor ezeket előnyösen olyan (I) általános képletü pirogallol-származékokká vagy -sókká alakítjuk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents