188117. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bőrök, különösen marhabőrök krómcserzésére
1 188 117 2- alacsony króm-oxid adagolás- a cserzési idő meghosszabbítása ' E „klasszikus” tényezők szinte egyidősek a krómcserzéssel. A cserzési idő meghosszabbítása általában nem illett bele a természetes munkaritmusba. A cserzőanyag pH-jának emelése, az úgynevezett tompítás viszonylag alacsony flottában és nagy hordótöltetnél a gyakorlatban gyakran nem kivitelezhető kellő biztonsággal. Már az ötvenes évek végén kimutatták, hogy e téren segítséget nyújt a porformájú krómsókészítmények alkalmazása, illetve az úgynevezett szulfátmaszkírozás (H. Spahrkäs és H. Schmid: Das Leder 1959,10,145.). E módszernél a régi gyakorlattól eltérően nem több napig öregített, bő cserzöanyagoldatokkal, hanem a cserzőflottába öntött por alakú krómkészítményekkel történik a cserzés. Említett szerzők kimutatták ugyanis, hogy a porított bázikus króm-szulfátból frissen készített oldat zavarosodása, kicsapódása lényegesen több szódaoldat hozzáadása után következik be, mint a régi króm-szulfát-oldatoké. A klasszikus krómkihasználást javító lehetőségek további eredményét az úgynevezett öntompító krómkészítmények felfedezése és alkalmazása jelentette (M. Spahrkäs és H. Schmid: Das Leder 1966,17,249.). Az irodalom szerint öntompító krómkészitmények használata esetén 20%-kal kisebb krómadagolással, a szokásos módon cserzettekkel, azonos mennyiségű króm-oxidot tartalmazó készbőröket lehet nyerni. Ilyen „öntompító” krómkészitményeket Magyarországon nem gyártanak. Előállításuk módja, összetételük gyártási titok. Klasszikus ilyen készítmény pl. a Bayer cég Baychrom A nevű anyaga. A Bayer cég vizsgálatai szerint a főzési próba során a bőrök cserzési hőmérséklettől, cserzési időtől és flottahossztól függő zsugorodása (%-ban) a 'következő (porkészítményes cserzés, 2,4% Cr203 adagolás): Flotta pőresúlyra: 60% 100% 140% Hőmérséklet: 25 °C 40 *C 25 °C 40 *C 25 *C 40 °C 4,5 óra után a zsugorodás: 7,0 óra után a 20% 15% 20% 10% 20% 20% zsugorodás: éjjelen át a zsu10% 0 15% 0 20% 0 gorodás: 0% 0 0 0 5% 0 Az eddig említett krómtakarékossági alapelvek alapján végzett krómcsferzés során a krómmérleget egy modellkísérleten keresztül vizsgálták K. Bäcker, H. Heinze, W. Luck és H. Spahrkäs (Das Leder 1977, 28,57). Gondolatmenetükben szem előtt tartották azt a tényt, hogy a bőrhöz nem kötött krómsó nemcsak a használt lében, hanem a nedves, krómmal cserzett bőrben is a használt krómlével azonos koncentrációban van jelen. Feltételezve, hogy- a krómcserzés után a bőr súlya a pőresúly 90%-a- a krómcserzetl bőr nedvesség, illetve krómlétartalma 65%- a krómcserzetl bőr nem kötött krómlctartalmának V* része kötődik a bakozás során és SA része kerül préselés és mosás után a szennyvízbe- a használt lé króm-oxid-tartalma 7 g/l- a cserzőflotla mennyisége 80%, a szennyvízbe kerülő króm-oxid-mennyiség 100 kg pőrére számolva. a) használt lében (80 x 7) = 560 g Cr,0, b) nedves bőrben (0,9 x 65 x 7 x 0,75) = 300 g Cr203 összesen: 860 g Cr203 Ez azt jelenti, hogy a 70-es évek elején kidolgozott leghatékonyabb és legmodernebb módszerek alkalmazása esetén is az adagolt króm-oxidmennyiség kb. Vi része kihasználatlanul hulladékba (szennyvíziszap) kerül. Ez. a 860 kg/100 kg pőre Cr203 50 1/kg nyersbőr szennyvízkeletkezés esetén az elfolyó egyesiletl-szennyvízben kb. 172 mg/l Cr203-nak, illetve 118 mg/l Cr-nak felel meg. Minthogy irodalmi források szerint a kiesapáson alapuló krómlé-regenerálás alkalmazása esetén 250-50 mg Cr/I, a recirkulációs módszert alkalmazva pedig 50-60 mg Cr marad I 1 egyesített szennyvízben 501/kg nyersbőr vízfelhasználása esetén új utakat kellett keresni. Az irodalom a regenerálás és a recirkuláció esetén az említett, viszonylag magas króm veszteséget az elcsorgó és a kimosással eltávolítóit krómmenynyiség rovására írja. A kutatás tehát a bőrben cserzés után kötetlenül maradó, a savtalanitás előtt mosással eltávolításra kerülő krómmennyiséget vette célba. A szakirodalom szerint a kutatás eredményeképpen két cserzési módszer, illetve készilménycsulád került kidolgozásra. A Bayer és a BASF alapelveiben hasonló módszert kísérletezett ki: a krómkészitmény stabil komplexbe vitelén alapuló eljárást. A Bayer cég idevonatkozó közleménye a következőket írja: 1974-ben sikerült egy új eljárást kidolgozni, amely útján a cserzőflotta csaknem teljes kihúzása mellett kifogástalan minőségű bőrt lehetett előállítani. Az eljáráshoz speciális minőségű krómkészítmény, a Baychrom 9000 szükséges, mely térhálósodé tulajdonságokkal rendelkező kétbázisú karbonsavat mint komplexképző anyagot tartalmazó, öntompitó krómkészítmény (Das Leder 1977, 28.57. és 1980, 31, 142). A BASF eljárása szintén komplexképzö dikarbonsavat használ, de ezt külön adagolja a pikkéibe, vagy só-formában a krómcserzőlébe. A Henkel cég alkáli-aluminium-szilikálokkal tompítja a krómcserzőflotlát (Das Leder, 1979,2,23.). Mindkét módszer esetén az irodalom szerint 1 g/l alatti Cr203 mennyiségek találhatók a használt cserzőlében. Ilyen meggondolásból a szokásosnál kb. 30%-kal kevesebb króm-oxiddal lehet megfelelő minőségű bőrt kapni. Az említett eljárások egyike sem tudott azonban a magyar bőriparban meghonosodni a szükséges 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
