188115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmányozásra alkalmas additív kompozíció előállítására
1 2 188 115 A találmány egy- vagy kétgyomrú állatok számára alkalmas, növényi vagy szintetikus eredetű takarmány kompozíciók előállítására vonatkozik. Közelebbről a találmány olyan takarmány kompozíciók előállítására vonatkozik, amelyek alkalma- 5 zásakor a tápanyagok kisebb sebességgel és csökkentett mértékben bomlanak le hasznosulás nélkül a kérődző haszonállatok előgyomrában vagy bendőjében és/vagy az egygyomrú állatok vakbelében vagy belében élő mikroorganizmusuk hatására. 10 A leírásban a „tápanyag” kifejezésen mindazokat a természetes vagy szintetikus eredetű anyagokat értjük, melyek haszonállatoknál fehérje- és/ vagy energiatermelésre fordítódnak. A találmány szerinti eljárással előállított takar- 15 mánykompozíció hasznosítása eredményeképpen a takarmányhasznosulás fokozódik az állatok hús-, tej-, illetve más állati termék-, például gyapjúhozamánál. Tulajdonképpen annak a hatásfoknak a növelése a cél, amellyel az állatok a fenti célokból 20 a fehérjét és zsírt átalakítják, miközben a szokásos fiziológiai funkcióik működnek. Ismeretes, hogy az állatok optimális életműködéséhez esszenciális tápanyagként aminosavak, peptidek és polipeptidek, továbbá lipidek és keményítő 25 szükségesek. Azonban kérődzők esetén a bendő vagy előgyomor jelenléte (melyekben a baktériumok és protozonok kevert kultúrája található) a tápanyagok hasznosulása szempontjából problémát okoz, mert a kevert kultúra hatására ezek 30 olyan mértékben alakulhatnak át vagy módosulhatnak, hogy a gazdaállat szempontjából kisebb tápértékűek és energiájúak lesznek, és így a gazdaállat optimális fiziológiái állapotához szükséges esszenciális tápanyagellátás kedvezőtlenül módo- 35 sül. Bár a gazdaállat ismert módon rendelkezik azon képességgel, hogy a testszövetet aminosavakká és energiaforrássá, például zsírrá, és glükózzá alakítsa át e tápanyagok táplálékbeli hiányának fedezése céljából, azonban ez az átalakítás az állat 40 fiziológiai állapotát kedvezőtlenül befolyásolhatja és metabolikus eredetű rendellenességeket, például acetonémiát, ketózist vagy acidózist okozhat, amelyek teljesítménycsökkenést, sőt elhullást is eredményezhetnek. 45 A fehérje bendőbeli lebomlásának csökkentésére korábban már javasolták hő, formaldehid és más hasonló cserzőanyagok használatát, jóllehet változó és gyakran előre nem látható eredménnyel. így az 1 099 583 sz. brit szabadalmi leírás olyan 50 természetes vagy szintetikus eredetű cserzőágensekre vonatkozik, amelyek a fehérjéket komplexekké alakítják és ezen komplexek a tápcsatornában proteolitikus enzimek hatására disszociálnak, ugyanakkor a bendőben lévő lebontással szemben 55 védelmet biztosítanak. Az 1 137 213 sz. brit szabadalmi leírában ismertettek szerint például a formaldehid és a formaldehid-polimerek a fehérjejellegű anyagok felszínével komplexet képezve csökkentik azok oldhatóságát 60 valamint a bendőben lévő mikrobiális hatásra bekövetkező lebomlással szemben érzékenységüket is. Ismeretes továbbá, hogy egyrészt a fehérjék bendőben való lebomlásának mértéke az előgyomorban vagy a bendőben található mikrobiális populá- g5 ció típusától függ, másrészt hogy ez a proteolitikus hatás csak bizonyos amilolitikus vagy keményítőt redukáló baktériumokra jellemző. A kérdődző állatoknak az egygyomrúákhoz hasonlóan a megfelelő emésztéshez glükózra van szükségük, mely szokásos körülmények között keményítőt tartalmazó takarmányból jut a szervezetükbe. A keményítő bendőben végbemenő szükségtelen mikrobiológiai átalakulása nemcsak a fehérjék lebomlását eredményezi, hanem megfosztja a gazdaállatot az esszenciális glükóztól is. Lévén a fehérje is indirekt glükózforrás (a glükoneogenézis útján ugyanis glükózzá alakulhat) a keményítő káros átalakulása következtében tovább csökken a glükózellátás, mely végül is veszélyes fiziológiai állapotot, acetonémiát, ketózist vagy acidózist okozhat. A keményítő bendőbeli káros mikrobiológiai átalakulása csökkenti továbbá a táplálék fibrózus hányadának a bendőben lévő mikrobák hatására bekövetkező, kedvező irányú mikrobiológiai átalakulásának mértékét is, mivel az ez utóbbi átalakítást végző baktériumok száma a keményítő mikrobiológiai átalakulásával együttjáró csökkent mértékű savasság következtében csökken. Ez ráadásul az ccetsav termelésének alacsonyabb szintjét eredményezi, míg az emésztőgyomorban a propionsav mennyisége növekszik. A tejtermelő tehenek esetén ez a tejzsír-szint csökkenésével, és így kedvezőtlen gazdasági következményekkel jár együtt. A termelők általában megkísérlik házi takarmányfajták, elsősorban fű és fűfélék használatát optimalizálni, mert ezek területegységre vonatkoztatottan a legnagyobb fehérje- és energiahozamúak; így bármilyen tényező, amely a takarmányok fehérjeszintjét csökkenti, a kérődzők tápanyagellátását vagy az illat i termékekké átalakulás hatásfokát gazdaságossági szempontból kedvezőtlenül érinti. A kérődzők esetén a lebomlással szemben védett keményítő jelentőségére Hacrae és Armstrong hívják fel a figyelmet (Brit. J. Nutr. 23, 377, 1969). Bizonyítják, hogy a takarmányban lévő keményítőszerű anyagnak csak mintegy 8-10%-a éri el a vékonybelet a-glükóz-polimer alakjában, és járul így hozzá a glükózigény kielégítéséhez. Ez azonban még részben sem elégséges a glükózszükséglet kielégítésére, és így a fennmaradó rész vonatkozásában íz állat a glükoneogenézísre utalt. A glükoneogenézishez fehérjére, zsírra és propionsavra van szükség, ezért a glükózigény fedezése szempontjából az ezen anyagok táplálékbeli növelése elvileg kívánatos. Figyelembe véve azonban, hogy ezek az ányagok nemcsak költségesek, hanem ■i gazdaságosabb és kedvezőbb takarmányok hatásosságát is csökkentik, elhagyásuk jelentősége nyilvánvaló. A találmány fehérjét és szénhidrátot tartalmazó ak rmánykompozíció olyan előállítására vonatkor í, amelynek során a takarmányt a következő összetételű vizes oldattal kezeljük: súly% szulrit szennylúg vagy lignin-szulfonát 5—15 előnyösen 5-9 formaldehid (HCHO) 9-25 egy vagy több alkánsav 30-60 2
