188081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ciklopeptidek és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 188 081 2 N-hidroxi-vegyületeket, ezek közül különösen előnyös az N-hidroxi-szukcinimid, N-hidroxi-piperidin és mindenek előtt az 1-hidroxi-benztriazol. Ennek az eljárásváltozatnak az esetén a reakcióhőmérséklet általában 0-70 °C, előnyösen 35-55 °C. A b) eljárásváltozat esetén, amelyet kész aktív észterekkel, különösen a már említettekkel végzünk, a ciklizálás spontán végbemegy, amint a terminális aminocsoportot a bázis protonmentesíti. Az alkalmazott bázisok előnyösen kvaterner vagy mindenek előtt tercier aminok, például trietilamin vagy N-etil-morfolin. A reakciót előnyösen 10-30 °C-on, különösen szobahőmérsékleten végezzük. A c) eljárásváltozat esetén az első lépést, azaz a savazid salétromossavval vagy annak észterével való kezeléssel történő kialakítását előnyösen jelentősen magasabb kiindulási anyag koncentráció mellett valósítjuk meg, mint az azt követő ciklizálást. Célszerűen körülbelül egy egyenérték mennyiségű rövidszénláncú alkilnitrittel, így etil-, izoamil- és különösen terc-butilnitrittel végezzük a reakciót sósavas közegben, körülbelül -30 - körülbelül - 5 °C hőmérsékleten, előnyösen körülbelül -20°C-on; kis nitritfelesleg megengedhető. Ezután a képződött azid oldatát a szükséges hígítás után, körülbelül 0 °C és körülbelül 35 °C közötti hőmérsékleten feleslegben levő szerves bázissal, például a fentiekben megadott bázisok egyikével meglúgosítjuk, és így, a b) eljárásváltozathoz hasonlóan spontán ciklizálást végzünk. Ha kiindulási anyagként racém H-Gaba(Ar)— OH y-amino-vajsavat vagy annak származékát használjuk, egy sztérikusan egységes 5-11 részszekvencia kombinálásával diasztereomerpárt kapunk. Ezt a szokásos fizikai elválasztási módszerekkel az egyes diasztereomerekre bonthatjuk, például frakcionált kicsapással vagy kristályosítással, különböző kromatográfiás technikákkal, így adszorpciós, illetve megosztásos kromatográfiával, gélszűréssel és ioncserélővel történő elválasztással vagy két alkalmas oldószerrendszer közötti megosztással, különösen ellenáramú megosztással (Craig-eljárás). Különösen előnyösen megy végbe a megoszlás az utóbbi módszer esetén már ciklizált vegyületek esetén, azaz I általános képletű végtermékek és mindenek előtt azok II általános képletű ciklusos előtermékei esetén. (Az ekkor izolált, kevésbé hidrofil diasztereomert A izomerként, a hidrofilebbet B izomerként jelöljük.) Az ilyen elválasztáshoz megfelelő oldószerrendszerek a peptidkémiában általánosan ismertek, és többnyire klórozott szénhidrogének, rövidszénláncú alkoholok és víz kétfázisú kombinációjából állnak, amelyeket általában úgy választunk meg, hogy mindkét fázis közel azonos térfogatmennyiségben legyen jelen. Ezek a rendszerek szoros összhangban állnak a vékonyrétegkromatográfiában használt rendszerekkel és ezekből elvezethetők (lásd a kiviteli példákat is). A II általános képletű vegyületekben előforduló védőcsoportok lehasítását önmagában ismert módon végezzük; a savas hidrolízist (acidolízis) például trifluorecetsavval, sósavval vagy hidrogénfluoriddal, savra érzékeny védőcsoportok esetén rövidszénláncú alifás karbonsavval, így hangyasavval és/vagy ecetsavval is végezzük, víz és adott esetben polihalogénezett rövidszénláncú alkanol vagy rövidszénláncú alkanon, így 1,1,1,3,3,3-hexafluorpropán-2-ol vagy hexafluoraceton jelenlétében. A redukcióval lehasítható csoportokat, különösen azokat, amelyek benzilcsoportokat tartalmaznak, előnyösen hidrogenolízissel távolítjuk el, például palládium katalizátorral való hidrogénezéssel. Az izonikotiniloxikarbonilcsoportot előnyösen cinkkel történő redukálással hasítjuk le. A végtermékeket az elkülönítés módja szerint bázisok vagy savaddíciós sók alakjában kapjuk, ezeket utólag önmagában ismert módon egymásba átalakíthatjuk. A fentiekben említett komplexek előállítását is ismert vagy azokkal ekvivalens módokon végezzük. A szervetlen anyagokkal, igy nehezen oldódó fém-, például alumínium- vagy cinkvegyületekkel alkotott komplexeket előnyösen ugyanúgy állítjuk elő, mint az ACTH komplexeit, például az illető fém oldható sójával, például cinkkloriddal vagy cinkszulfáttal való reagáltatással és valamilyen alkalifémfoszfáttal és/vagy -hidroxiddal való kicsapással. A szerves vegyületekkel, így polioxizselatinnal, karboximetilcellulózzal, polivinilpirrolidonnal, polifloretinfoszfáttal, poliglutaminsavval stb. alkotott komplexeket úgy állítjuk elő, hogy ezeket az anyagokat vizes oldatban összekeverjük a pepiiddel. Hasonlóképpen állíthatunk elő oldhatatlan ve^yületeket is alkálifémpolifoszfátokkal. A II általános képletű vegyületek újak, és előállításuk szintén a találmány tárgyát képezi. A III általános képletű lineáris peptidek is újak, és előállításuk szintén a találmány tárgyát képezi, önmagában ismert módszerekkel állítjuk elő őket, ennek során a felépítésükhöz szükséges aminosavakat, illetve kisebb peptidegységeket —CONH— kötések kialakítása közben tetszőleges időbeli sorrendben egymással kondenzáljuk, ekkor a reakcióban részt nem vevő funkcionális csoportokat átmenetileg megvédhetjük. A fentiekben előnyösnek nevezett, Illa és INb általános képletű lineáris peptidek különösen olyan közbenső termékekből hozzáférhetők, amelyeknek előállítását más szomatosztatin-analógok szintézisével összefüggésben a fentiekben már említett, 0 001 295 számon nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésünkben tüzetesen leírtuk. Az ott leírt közbenső termékek az előnyös (D-trp)8- szomatosztatin(5-ll)-szekvenciát már megfelelő, védett alakban tartalmazzák, és egy H-Gaba(Ar)— OH általános képletű, szubsztituált y-aminovajsav megfelelő származékával közvetlenül kondenzálhatok. Az utóbbi kiindulási anyagok ismertek vagy ismert eljárásokkal előállíthatok. A III általános képletű lineáris peptidek, valamint azok közbenső termékeinek az előállításakor a terminális a-amino- és karboxilcsoportok védőcsoportjaiként különösen a hosszúszénláncú peptidek szintézisében szokásos védőcsoportok jönnek számításba, így például a szolvolízissel vagy redukcióval könnyen és szelektíven lehasítható csoportok. a-Amino védőcsoportokként példaképpen meg5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
