188045. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talajok kezelésére
1 188 045 2 A találmány tárgya eljárás mezőgazdasági és erdőgazdálkodási talaj kezelésére. A találmány szerinti eljárással kezelt talajban a növények jobban nőnek, és az önmagában ismert trágyák anyagai jobban szívódnak fel. A 868 912 sz. német szabadalmi leírásból olyan humuszstabilizátor ismert, amelyet a humuszos talajra szórnak, majd bedolgoznak. Az ásványi anyagokból álló stabilizátor stabilizálja a nitrogén- és humusztartalmat, így a talajban a humusz értékes tartós formái dúsulnak fel; a szer közvetve javítja a műtrágyák trágyázó és talajjavító hatását. Az ismert termék lényegében agyag-ásványokból, gipszből, amorf kovasavból és nyomelemekből áll. A kémiai hatás mellett fiziko-kémiai, valamint fiziológiai hatása van, baktericid hatása azonban nincsen. ismert továbbá számos olyan talajkezelőszer, amely a talajt csupán fellazítja, azzal a levegő, illetve az oxigén behatolását javítja; ennek hatására az aerob baktériumok szaporodása fokozódik az anaerob baktériumok szaporodása rovására. A találmány célja jobb és hatékonyabb talajkezelések kidolgozása volt. Azt találtuk, hogy a szaponinok kiváló hatással vannak a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási talajokra, feltehetőleg azért, mert a talajbaktériumok szaporodását szelektív módon befolyásolják; az aerob baktériumok szaporodását jobban segíti elő, mint az anaerob csírákét. A fentiek szerint a találmány tárgya tehát eljárás mezőgazdasági és erdőgazdálkodási talajok kezelésére. A találmány szerinti eljárásra jellemző, hogy vizet, szaponint és adott esetben adalékanyagokat tartalmazó talajkezelő készítményt juttatunk a kezelendő talajra. Különösen előnyösen 2-20 ppm tiszta szaponint tartalmazó talajkezelő készítményt alkalmazunk. Adalékként a készítmény előnyösen olyan tápanyagot tartalmaz, amelyet a baktériumok hasznosíthatnak. Előnyös tápanyagként a talajkezelő készítmény melaszt tartalmaz. Előnyös az is, ha vízben oldódó hidrokolloidot tartalmazó szapöninkészítményt juttatunk a talajra. A tápanyag jelenléte miatt előnyös, ha a talajkezelő készítmény tartósítószert, előnyösen szorbinsavat tartalmaz. A találmány szerint tehát a talajt olyan készítménnyel kezeljük, amely legalább egy szaponint vagy olyan anyagot tartalmaz, amelyben szaponin van jelen hatásos formában, A szaponin-tartalmú anyag lehet például a kereskedelemben szokásos szaponin-extraktumok közbenső terméke. Előnyben részesítjük a monodezmozidikus szaponinokat, mint amilyeneket például a quillaja-fa kérge, a szappangyökér, továbbá a spenót, guyak, yuka, vadgesztenye, répa tartalmaz. A szaponinok a glikozidok egyik csoportját képezik, és számos azonos tulajdonságuk van. A szaponinok növényi eredt tű anyagok, amelyek vízben oldva a felületi feszültséget befolyásolják és - a szappanhoz hasonlóan - felrázáskor tartós habot képeznek. A szaponinok szénből, hidrogénből és oxigénből álló, nagymolekulasúlyú vegyületek. Mint számos növény beltartalmi anyaga, a természetben igen elterjedten fordulnak elő. Kinyerésük céljából a növényt - fajtájától függően - különböző extrakciós és feldolgozó műveleteknek vetik alá. A szárított extraktumot porrá törik, és a kereskedelemben így hozzák forgalomba. Amennyiben az extraktum nem alakítható porrá, a szaponin kereskedelmi formája erősen koncentrált, többnyire tartósított oldat. A különböző drogokból nyert szaponinok tulajdonságaikban többé-kevésbé eltérnek egymástól. A kémiai megkülönböztetés a szaponin cukormentes alapváza, az ún. ágiikon (szapogenin) alapján történik. Két nagy csoport különböztethető meg: 1. triterpén-szerkezetű szapogeninek (oleanolsav-alapváz), 2. szpirosztanolok (szterán-alapváz, digitogenin). A szaponinokat gyógyszerekben és mosószerekben alkalmazzák, de újabban egyéb alkalmazási területeket is találtak. A Quillaja saponaria növényből nyert szaponin például különleges eljárással tisztított, porított, vízben oldható drogextraktum. A névben szereplő főszaponin, azaz a quillaja-szaponin olyan glikozid, amelynek aglikonja - mivel triterpénoid - a B-amirin-oleanolsav-csoporthoz tartozik. A hidrolíziskor lehasadó cukrok eddig nem ismertek. A quillaja-szaponinnak hemolitikus hatása van, belégzéskor a por izgatja a nyálkahártyákat. A quillaja-szaponint főleg filmemulziók előállításához használják fel, mert vízkeménységet okozó anyagokat és nehézfémeket nem tartalmaz. A quillajaszaponin fehér vagy majdnem fehér por, amely vízen kívül még dioxánban is oldódik. Az 5%-os vizes oldat pH értéke 4 és 5 között van. A szaponin-oldat nyitott edényben 15 °C hőmérséklet mellett átlagban 3-5 napig tárolható. 10 °C hőmérséklet alatt a tárolhatóság fokozódik, míg 20 °C feletti hőmérsékleten romlik. A tárolhatóság felforralással, hűtéssel, zárt edényben történő tárolással, maximálisan 18% etilalkohol hozzáadásával és konzerváló anyagok hozzáadásával javítható. A konzerváló anyagok bedolgozása azonban az oldat természetes összetételét eresen megváltoztatja. A gypsophila-szaponint Radix saponaria-ból általában szintén extrahálással, majd porítással különítik el. A gypsophila-szaponin - hasonlóan a quillaja-szaponinhoz - szintén filmek és fotópapírok készítéséhez használható fel, tulajdonságai azonosak amazéval. Ezenkívül a gypsophila-szaponint még nedvesítő anyagként, a kozmetikai és galvánikus iparban, valamint italok előállításához, továbbá a gyógyszeriparban hatóanyagok felszívódásának javítására használják fel. A tisztasági foktól függően a szaponinok további alkalmazási területei: az élelmiszeripar, a lakk- és festékipar, italok, tisztítószerek előállítása stb. A legtöbb esetben a szaponint azért adagolják, hogy valamilyen folyadék felületi feszültségét csökkentsék. A kereskedelemben kapható szaponin-készítmén>ek általában extraktum-oldatok, porok vagy granulátumok, tisztaságukra általában az 5-30 sú!y% szaponín-tartalom jellemző. A kereskedelemben kapható szaponín-termékekbő' hígított vizes oldatokat állítunk elő, koncentrá-5 10 15 20 2£* 30 35 40 45 50 55 60 65 2
