188018. lajstromszámú szabadalom • Zsaluzóelemes födémnszerkezet
2 188 018 A találmány tárgya zsaluelemes födémszerkezet * új épületek és emeletráépítések készítésére, valamint födémcserék végrehajtására, amely előre gyártott idomokat, erősítő betétekkel bíró monolit részt és a monolit rész formaterét határoló zsaluelemeket 5 és betétlemezeket tartalmaz. A korszerű épületszerkezet födémjei vagy előre gyártottak vagy legalább részben monolit technológiával készülnek. A részben vagy egészben monolit szerkezetű födémek előnye, hogy képesek tág 10 határok között a terhek követésére. Igaz, hogy a monolit technológia általában munkaigényesebb, de szerkezetileg kedvezőbb volta mellett még fűződnek hozzá alakváltozási, hőtechnikai, akusztikai és tűzoltósági előnyök is. 15 A monolit födémépítés korszerű változatai azok, amelyeknél a monolit födémek előállításához előregyártott zsaluzatokat, sőt lehetőleg olyan zsaluzatokat alkalmaznak, amelyek bennmaradó épületelemként a végleges szerkezetnek is részét képezik. 20 Az ilyen ún. zsaluelemes kombinált szerkezetek azért kedvezőek, mert a bennmaradó előre gyártott zsaluzó elemek segítségével gondoskodni lehet a födémeknek az építés közbeni állapotokban való teherbírásáról és stabilitásáról. 25 A korábbi zsaluelemes födémszerkezetek zsaluzó elemeit többnyire különféle födémtálcák alkotják, amelyek további vasbeton felületszerkezetekkel való együttdolgozásra voltak képesek. Az ilyen szerkezetek hátránya, hogy nagyobb födémtámasz- 30 közök esetén gazdaságtalanul vagy esetleg egyáltalán nem alkalmazhatók. A gazdaságtalanság fölmerül azonban a kisebb támaszközöknél is, mivel az acéltálcák korrózióvédelméről külön kell gondoskodni, a födém sík felü- 35 létének kialakításához pedig álmennyezetre van szükség. Statikai szempontból nem szerencsés, hogy az acél anyagú zsaluzat és a monolit részt képviselő rábetonozás között csak súrlódásos kapcsolat létesül. 40 A zsaluelemes födémszerkezetek másik csoportjánál a bennmaradó zsaluzatot, de legalábbis a kombinált szerkezet előre gyártott részét gerendák és betételemek együttese alkotja, amelyek kibetonozás után eredményezik a végleges teherbíró szer- 45 kezetet. A megoldás ezért kedvezőtlen, mert a gerendák általában súlyosak, törékenyek, manipulációra érzékenyek és kibetonozás nélkül önmagukban nem is eredményeznek teherbíró szerkezetet. Nehézkes az építéstechnológia is, mert külön kell 50 fémszerkezeti szerelést, majd betonozási munkát végezni. Emellett a kibetonozással való kiegészítés sem mindig tökéletes, ami egyrészt a fémszerkezeti részek korróziójához vezethet, másrészt az előre gyártott és a monolit rész közötti együttdolgozás 55 többé-kevésbé mindig tökéletlen marad. Kivitelezési szempontból hátrány az is, hogy az előre gyártott részek beépítés idején általában ideiglenes megtámasztásra szorulnak. Az említett nehézségek kiküszöbölésére számos gQ új elgondolás látott az utóbbi évtizedben napvilágot. Közöttük említést érdemelnek a 3 119 704, a 3 119 705 és 3 142 812 lajstromszámú NSZK közrebocsátási iratokban található megoldások. Ezeknek fóliával burkolt hegesztett hálók - mint üreg-6£. képző elemek - segítségével képeznek bennmaradó zsaluzatot, amelyeket hagyományos sík zsaluzással egészítenek ki. Az ilyen szerkezet munkaigényes, és a monolit technológiának inkább csak a hátrányával rendelkezik. Más elgondolás valósult meg a 3 238 237 lajstromszámú NSZK közrebocsátási irat szerinti szerkezetnél, ahol V alakú vasbeton födémelemeket használnak bennmaradó zsaluzó elemként, az üregképzésre pedig poliuretán habanyagot használnak. A kedvező részintézkedések ellenére a módszer felhasználhatósága korlátozott, mivel csak tetőelemként építhető be és ott is csak aránylag kis nyílások áthidalására. Ugyancsak műanyaghab segítségével képeznek üregeket a 3 031 276 lajstromszámú NSZK közzétételi iratban ismertetett födémszerkezetnél, amelynek lényeges részeit a fémbordákkal ellátott sik lemezek alkotják. Az alulbordás födémszerkezet lemezrészét csakúgy, mint a bordáknak a fémrészeket kiegészítő részeit a helyszínen betonozzák. A kedvező részintézkedések ellenére a megoldás egyik alapvető fogyatékossága, hogy nem csupán nagyobb, de már a közepes födémnyílások esetén sem önhordó, hanem járulékos szerkezetekkel való megtámasztására szorul. Figyelemre méltó szerkezeti megoldást ismertet a 171 576 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás. A szerkezet voltaképpen öszvértartó, amelynek acéllemez része egyúttal az együttdolgozó födém húzott vasalását is képezi. Az utóbbi, mint gondolat újszerű, de egyelőre nincs tisztázva, hogy milyen mértékben valósul meg a beton és az acélrészek közötti együttdolgozás. Kedvezőtlen, hogy az acéllemez egy része a betonba belenyúlva azt mintegy „kettévágja”, a zsugorodás és hőmérséklet-változás hatására létrejövő repedések pedig ezeken a helyeken a beton folytonosságát és vele együtt az együttdolgozást is megszüntetik. Más elven épül az a födémszerkezet, amely a 2 639 812 lajstromszámú NSZK közzététel iratban található meg. Lényegét képezi az az armatúrával erősített polisztirol vályú, melynek erősítő betétei a később létesitendő vasbeton födém részét képezik. A szerkezeti kialakítás azonban olyan, hogy a „közbenső” szerkezet az építés közben föllépő terhek viselésére nem alkalmas, és csupán a szállítás, valamint a beépítéssel járó manipulációk során föllépő igénybevételek esetén tudja a merevséget fokozni. Ésszerű és jelentős részintézkedések ismerhetők meg az 592 794 lajstromszámú svájci szabadalmi leírásból. Ennek tárgya olyan födémburkoló építőelem, amely a födém számára zsaluzó elemül is tud szolgálni. A célszerű részintézkedésekben rejlő előnyök azonban nem használhatók ki, mert a burkoló elemek rácsozással kombinálva is olyan nagy alakváltozásokat szenvednek, ami nem teszi lehetővé, hogy a födémet külön gyámolítás és járulékos zsaluzás nélkül el lehessen készíteni. Ugyancsak figyelemre méltó az a bentmaradó zsaluzat, amelyet rácsozott kialakítású gerendák és közéjük iktatott acéllemez tálcák együttese alkot, és amely a 2 060 730 lajstromszámú angol szabadalmi leírásban olvasható. A megoldás az ún. tech2
