187993. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mezőgazdasági termelőhelyek ökológiai értékének és legkedvezőbb termelési eljárásának a meghatározására, főleg szántóföldi növénytermesztés céljára

1

187 993

2

giai állomás adatai alapján 1863 óra; pontértéke a

12. táblázat szerint 4,5.

c) A hőösszeg 3995, a 12. táblázat szerint pontértéke 20.

d) A csapadék mennyisége 1981 júliusában 109,1 mm, augusztusában 35,4 mm volt. A júliusi hőmérséklet 21,5 °C, az augusztusi pedig 21,0 °C. A xerotermikus index átlaga e paraméterek figyelembevételével 1,69; pontértéke a 12. táblázat értelmében 9. A klímapontértékek összege 38,5. A 13. táblázat alapján a klíma-együttható 1,32.

5. Az ökológiai pontérték és az elérhető legnagyobb terméshozam meghatározása

Az 1. lépésben meghatározott talajpontértéket megszorozzuk a második lépésben meghatározott talajvízszint-korrekciós tényezővel (1,12) és a 3. lépésben meghatározott domborzati és kitettségi együtthatóval (1,00). Az így kapott eredmény 53,2; ez a korrigált talajpontérték. A 4. lépésben meghatározott klímaegyüttható (1,32) és a korrigált talajpontérték (53,2) szorzata adja az ökológiai pontértéket, amely 70,2. Igen jó eszközellátottsággal az elérhető termésátlag a 14. táblázat alapján 11,76 t/ha.

A vizsgált gazdaság jó eszközellátottságú, ezért az elérhető legnagyobb termésszint:

11,76x0,92 = 10,81 t/ha.

A vizsgált évben 7,58 t/ha-os hozamot takarítottak be, így a különbség a számított és a tényleges terméshozam között

A kísérleti évben a C/4 táblán kukoricából a számított és a tényleges terméshozam közötti

29,9 %-os eltérés okaként az alábbi tényezőket vizsgáltuk meg:

a) A termesztett növényfajta Beke TC 370, kizárólag silózás céljára nemesített kukorica hibrid. Összes szárazanyagtermése igen jó, azonban szemtermése meg sem közelíti a szemesként termesztett kukorica-fajtákat. Az eltérést a számított és a tényleges termésátlag között a rosszul megválasztott fajta eredményezte.

b) A tábla nitrogénellátottsága a 2,31 % feletti humusztartalom miatt gyenge. A talaj oldható foszfortartalma 313 ppm, tehát jó ellátottságú kategóriába esik, a kálium 213 ppm, tehát közepes szintű. A mütrágyázási irányelvek (MÉM NAK) alapján a kukorica mütrágyaszükséglete tonnánként 30 kg N, 11 kg P205 és 24 K20, vagyis a 7,5*? t/ha-os kukorica tápanyagszükséglete hektáronként nitrogénből 227,4 kg, foszforból 83,4 kg, káliumból pedig 181,9 kg. Ezzel szemben 140 kg nitrogént, 101 kg foszfort és 153 kg káliumot használtak fel. A nitrogén- és káliumellátottság nem volt kielégítő, ami a rosszul választott fajta mellett szintén hozzájárult a számított és a tényleges terméshozam különbségéhez.

c) A számított és a tényleges terméshozam közötti különbséget a tábla technológiai megművelése nem okozhatta, mert valamennyi agrotechnikai műveletet időben elvégezték. Az őszi mélyszántást a kísérletet megelőző október 26-án, a vetést a 5 kísérleti év április 23-án, a betakarítást október 5. és 7. közötti időben végezték.

A termelési eljárást a következőképpen változtatjuk meg:

1. A kísérleti évben termesztett Beke TC 370 1C kukoricafajtát új fajtával váltjuk fel. A kísérleti

évben termesztett kukorica szárszilárdsága silóérettségi állapotban jó, azonban ezt követően gyenge, és vízleadása is lassú. Helyette kiváló szárszilárdságú, gyors vízleadású fajtát javaslunk. A java- 1Í* soit fajta Pioneer 3901, amely az említett tulajdonságokkal rendelkezik.

2. A talaj tápanyagellátottsága foszforból és káliumból csökkent. Korábbi években a talaj oldható foszfortartalma 335 ppm, a kísérleti évben 313 ppm

20 volt, a káliumtartalom pedig 308 ppm-ről 213 ppmre csökkent. A talaj jó foszforellátottsági szintjét 313 ppm — megtartjuk, a káliumellátottságot pedig kálium-műtrágyával 213 ppm-ről az előző évi

2- szintre, vagyis 308 ppm-re növeljük.

3 3. A tényleges terméshozam és az optimális terméshozam közötti különbséget az agrotechnikai tényezők alapvetően nem befolyásolták, mert az agrotechnikai műveleteket megfelelő időben végezoa ték el. Ezen a területen tehát nincs szükség változtatásra.

A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a következők:

a) lehetővé teszi mezőgazdasági termőhelyek 35 ökológiai értékének és ennek révén az adott termő. helyen folytatható legkedvezőbb termelési eljárásoknak a meghatározását;

b) lehetővé teszi a tábla szintjéig a teljesítőképesség meghatározását;

aO b) lehetővé teszi a tábla szintjéig a teljesítőképesség mérését, és ezzel az operativ termelésirányítás alapjául szolgálhat;

c) lehetővé teszi a növénytermesztés kultúránként! termelési színvonalának megállapítását és ez-45 zel a termelési szerkezet ökológiai bázison történő meghatározását;

d) lehetővé teszi a természeti-ökológiai adottságokkal összhangban lévő növényfajjal és fajtával elérhető termésnagyság meghatározását és a Ieg-50 jobb teljesítőképességnek leginkább megfelelő fajta megválasztását;

e) lehetővé teszi a termőhelyi adottságok kihasználásának mérését, hatásfokának értékelését, a ter- - mőhelyi adottságokban meglévő, még kihasználatlan tartalék meghatározását;

0 alapot nyújt a gazdaságossági szempontok érvényesítése mellett a termelési adottságok kihasználását biztosító technológia, valamint technikai alapok tervezéséhez;

60 g) meghatározhatóvá teszi a termőhelyi feltételeknek megfelelő anyagi jellegű ráfordításokat, aminek révén optimális anyagráfordítás érhető el;

h) lehetővé teszi növénytermesztési ágazatok, va- 65 lamint vállalatok hatékonyságának összehasonlító

22