187959. lajstromszámú szabadalom • Toronyjellegű műtárgy és eljárás annak helyszíni készreszerelésére és/vagy felállítására
í 187 959 2 felépítését lényegében oldalnézetben bemutató elvi vázlat, míg a 10. ábra ugyanezen példaképpeni emelőberendezés kinematikai felépítésének a 9. ábra szerinti ábrázoláshoz képest 90°-kai elforgatott elvi nézetvázlata. Az 1. ábrán példaképpeni találmány szerinti műtárgyként egy víztorony oldalnézeti vázlata látható. Megfelelő kialakítású és teherbírású 2 toronyalapban egy viszonylag karcsú, célszerűen acélszerkezetű 1 toronytörzs van lehorgonyozva, amelynek felső részén, a talajszinttől jelentős magasságban 4 felépítményként egy önmagában ismert toronyfej van elrendezve. Az 1 toronytörzs egymáshoz a 10 toronytengellyel egytengelyű módon csatlakoztatott (tetszőleges keresztmetszeti geometriájú) 11, 12, 13... szerelési egységekből áll. A szerelési egységek rendre az adott esetben 90°-os kerületi szögosztásban elrendezett négy-négy sugárirányban kiálló simafelületü 111, 112, 113... ill. 121, 122, 123... stb. bordaelemből álló, összeszerelés után a teljes 1 toronytörzsön függőleges hosszirányban végigmenő folytonos vezetőbordákat adó bordázattal vannak a találmány egyik fő ismérvének megfelelően ellátva. Az 1. ábra szerinti víztorony helyszíni létesítéséhez ill. összeszereléséhez a találmányunk szerinti eljárás értelmében először egy közelebbről nem részletezendő 2 toronyalapot létesítünk, amelyben a 2. ábra szerint egy az 1 torony törzs 10 tengelyével egytengelyű, a későbbiekben részletezendő funkciójú szabad 20 űrszelvényt kihagyunk, és amelyet első lépésként ideiglenes 30 áthidalással lefedünk. Ezen szereljük össze, vagy erre helyezzük fel az 1 toronytörzs még könnyen kezelhető, adott esetben akár pl. közúton is szállítható méretű és tömegű első 11 szerelési egységét. Felépítményes műtárgy, az adott esetben pl. 4 felépítménnyel kialakított víztorony esetében a 3. ábrán feltüntetett módon az első 11 szerelési egység köré építjük össze ill. telepítjük a 4 felépítményt, amihez adott esetben egy ideiglenes 31 állványzatot is létesítünk. A találmány további lényeges ismérve szerint (4. ábra) az 1 toronytörzs első, 111, 113 bordaelemekkel ellátott 11 szerelési egysége és a 4 felépítmény közé bordaelemként egy-egy az utóbbiakkal kizárólag erőzáró módon kapcsolódó, a 4 felépítményhez 40, 41 rögzítőelemek útján oldható módon csatlakoztatott 7 emelőberendezést iktatunk be és ezek (az adott példaképpeni esetben tehát négy ilyen 7 emelőberendezés) szinkron működtetésével először a 11 szerelési egységet csekély mértékben megemelve az ideiglenes 30 áthidalást eltávolíthatjuk. Ehelyütt jegyezzük meg, hogy felépítmény nélküli, csupán toronytörzsből álló műtárgyak esetében a 4 felépítményt olyan (a rajzon nem feltüntetett) lényegében a 31 állványzat továbbfejlesztéseként felfogható ideiglenes 3 támasztószerkezettel helyettesítjük, amely kellő teherviselő kialakítású, és alkalmas a 7 emelőberendezések 40, 41 rögzítőelemekkel analóg módon történő kihorgonyzására. Ilyen műtárgyként pl. antennatornyok és egyéb karcsú, magas acél- vagy egyéb mérnöki szerkezetek (fúrótornyok stb.) jöhetnek szóba. Visszatérve a példánk szerinti 4 felépítményes víztoronyhoz, az 5. ábrán jól látható, hogy a 2 toronyalapban létesített szabad 20 űrszelvény, amely legalább egyoldalról szabadon hozzáférhető, az 1 torony törzs soronkövetkező 12 szerelési egységének befogadására alkalmas méretű és kialakítású. Jóllehet a 12 szerelési egység elemeiből a 20 űrszelvényben a helyszínen is összeszerelhető lehet, konkrét példaként olyan kivitelt mutatunk be, amelynél az előszerelt 12 szerelési egységet 5 szerelőkocsi 50 piatóján visszük be a 20 űrszelvénybe és hozzuk a 11 szerelési egységgel egytengelyű helyzetbe. A 7 emelőberendezéssel a 11 szerelési egységet leeresztjük, a 11 és 12 szerelési egységeket végleges módon egymáshoz rögzítjük, ezáltal a bordázat megfelelő, 111, 121 ill. 113, 123 és további bordaelemeit folytonos vezetőbordákká egyesítjük, és az összeerősített 11, 12 szerelési egységek együttes, többlépésben történő felemelésével a 20 űrszelvényt a további 13 szerelési egység beviteléhez szabaddá tesszük. A felsorolt műveletek ismételt alkalmazásával az 1 toronytörzset készreszereljük. A 6. ábrán bemutatjuk, hogy megfelelő számú 11, 12, 13 és további szerelési egység beépítése után az 1 toronytörzset célszerű a túlzott szélteher ellen ill. ilyen elviselésére alkalmas módon az egyes szerelési lépések időtartamára 8 kötélzettel is biztosítani. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a mindenkori konkrét konstrukciótól függő ill. megválasztható módon nem feltétlenül szükséges a 2 toronyalapban a talajszint alá besüliyesztett 20 űrszelvényt kialakítani. Könnyen belátható, hogy egy megfelelően megemelt ideiglenes 31 állványzattal a 4 felépítmény vagy (felépítmény hiánya esetén) a 3 támasztószerkezet olyan talajszint feletti magasságban is elrendezhető, amely már lehetővé teszi a soronkövetkező szerelési egységek összeszerelését a kismértékben megemelt előző szerelési egység alatt, ill. ezek bevitelét pl. oldalirányból a kivánt, a 10 törzstengellyel egytengelyű helyzetbe. A 7. ábrán érzékeltetjük, hogy az egyes, lépésről lépésre egymáshoz sorolandó és rögzítendő szerelési egységek pontos helyzetbehozásához célszerűen valamely 6 iránykijelölő és tájolóberendezést alkalmazunk, amely egy konkrét lehetséges péídaképpeni kiviteli esetében előnyösen egy 60 sugárforrásból és az 5 szerelőkocsi 50 platóján elrendezett 61 indexből álló lézersugaras optikai berendezés is lehet. A 8. ábrán látható végül, hogy a készreszerelt és a 2 toronyalapban véglegesen kihorgonyzott bordázatos 1 toronytörzsön a helyszíni létesítési müveletsorozat utolsó fázisaként rövidlöketű többlépéses emelések sorozatával a 7 emelőberendezésekkel kívánt, előírt helyzetébe emeljük a 4 felépítményt, és azt véglegesen rögzítve előállítjuk az 1. ábrán vázlatosan feltüntetett kész műtárgyat, az adott konkrét példa esetében a találmányunk szerinti víztornyot. A 7 emelőberendezéseket a készreszerelést követően célszerűen kiépítjük. Bizonyos esetekben, különösen csupán időlegesen létesített műtárgyak, pl. toronydaruk és hasonlók esetében ugyanakkor célszerűnek bizonyulhat a 7 emelőberendezések tartós beépítése a műtárgyba. A találmány szerinti műtárgyak 7 emelőberendezéseinek lényeges és megkülönböztető jellemzője, hogy egyrészt kizárólag erőzáró, de mindenképpen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
