187952. lajstromszámú szabadalom • Berendezés magnetoszférikus jelek mérésére
I 187 952 2 A találmány tárgya geofizikai kutató berendezés magnetoszferikus jelek mérésére és tárolására különösen whistlerekre. Magnetoszferikus jelek, különösen whistlerek mérésére eddig ismertté vált berendezések közös jellemzője, hogy jelforrásként antennát használnak és jelrögzítésre egy órával vezérelt analóg magnetofont. Ezek együttesen alkotják a berendezés regisztráló részét, a további részek szűrőkből, illetve spektrumanalizátorból, digitalizálóbó! és eredménytárolóból állnak;. Az ismert berendezéseknél az antennára érkező jelek megfelelő szűrés és erősítés után közvetlenül egy analóg magnetofonra jutnak. A magnetofonra rögzített jelekből kezelő választja ki vizuális vagy auditív alapon a whistlereket, és azokat vagy egy végtelenített másik magnetofonszalagra veszi, vagy párhuzamos szürőkörön bocsátja keresztül. Végtelenített szalag esetén a szűrés egy hangolható szűrővel végezhető. A szűrő kimenetén kapott jelből előállított idő-frekvencia-amplitúdó függvény pontjaiból kapjuk a whistlert jellemző adatokat. A fent ismertetett berendezések közös hiányossága, hogy a whistlerek felismerését az operátorra hagyja, és így nagy mennyiségű nem hasznosítható anyag rögzítését is elvégzi. Ez pedig a további fázisban jelentős többletmunkát okoz. További hiányosság, hogy a kétszeri analóg rögzítés és visszajátszás miatt a jel eredeti amplitúdó-frekvencia viszonya általában nem is állítható vissza, ami végeredményben mérési hibát okoz. Egy automatikus whistlerfelismerővel ellátott nem csak regisztrálást, hanem a további munkafolyamatokat is elvégző berendezés igényét már korábban A. J. Smith, I. D. Smith, A. M. Deeley, K. Builough „A semi-automated whistler analyser” cimen, a Journal of Atmospheric and Terrestrial Physics Vol. 41. pp. 587 — 600, Pergamon Press 1979 számában, valamint J. C. Siren „Questionnaire on Automatic Detection of whistlers: „Summary of Survey” címen, a Radioscience Laboratory, Stanford University, (Stanford, California, 1974) intézeti kiadványában publikálta. A ma is ismertebb leghaladóbb berendezések azonban a fenti publikációkban összefoglalt igényeket nem tudják teljes mértékben kielégiteni, mivel az ismert berendezésekben a whistlerek automatikus felismerése nem megoldott. Ebből a körülményből adódó hátrány, hogy mivel a whistlerek előfordulási valószínűsége kicsi, a később hasznosíthatónál nagyságrendekkel több információ tárolása válik szükségessé. A találmánnyal az a célunk, hogy a fenti hiányosságokat kiküszöböljék. Olyan mérőberendezést hozzunk létre, amely a méréssel egyidejűleg adalredukció, illetve adatszelekció végrehajtásával lehetővé teszi, hogy csak a hasznos információt tartalmazó jelszakaszok kerüljenek rögzítésre. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a bejövő jeleket kondicionálás után átmeneti tárolóba vezetve, tárolt jeleken felismerhetők olyan információk, amelyek a jelek pillanatnyi értékének vizsgálatávaLnem azonosíthatók. A találmányt olyan magnetoszferikus jeiek mérésére és kiértékelésére szolgáló geofizikai kutatóberendezés valósítja meg, melynek adatforrásra csatlakozó jelkondicionáló egysége és ennek kimenetére kapcsolt puffertároló egysége van, azzal jellemezve, hogy a jelkondicionáló egység kimenetére a puffertároló egységgel párhuzamosan automatikus jelfelismerő egység van kötve, mi mellett az automatikus jelfelismerö egység és a puffertároló egység vezérlő egységhez van kapcsolva. Magnetoszferikus jelek különösen whistlerek felismeréséhez célszerű, ha az automatikus jelfelismerö egység digitális korrektorból és ennek kimenetére kapcsolt detektorból áll. A whistlerek kiértékelésére célszerűen frekvenciaanalizátor egység szolgál. A találmány szerinti berendezés a kitűzött feladatot megoldja, az információt tartalmazó jelszakaszok felismerésével biztosítja az adatszelekció lehetőségét, az adat analízis pedig adatredukciót is biztosít. A találmány szerinti berendezés részletesen egy lehetséges kiviteli példán ábrák alapján kerül ismertetésre, ahol az 1. ábra a berendezés tömbvázlatát, a 2. ábra az automatikus jelalak felismerő egység részletes felépítését mutatja. Amint ez az 1. ábrán látható, a berendezés bemeneté 1 jelkondicionáló egység bemenetére csatlakozik. Az 1 jelkondicionáló egység kimenetére párhuzamosan 2 automatikus jelfelismerő egység és 3 puffertároló egység bemenete van kapcsolva. A 3 puffertároló egység jelkimenetére 4 analizátor egység, eredménykimenetére pedig 6 eredménytároló egység bemenete van kötve, amikor is a 2 automatikus jelfelismerő egység, a 3 puffertároló egység a 4 analizátor egység és a 6 eredménytároló egység vezérlő ki- és bemenetéihez 5 vezérlő egység van kötve. A 2. ábrán a 2 automatikus jelfelismerő egység részletes felépítése látható. E szerint a 2 automatikus jelfelismerő egység bemenete 21 korrelátorra van kapcsolva, melynek kimenete 22 burkolódetektor jelbemenetére van kötve. A 21 korrelátor és 22 burkolódetektor vezérlő bemenetei 23 korrelátor-vezérlő egység kimeneteihez csatlakoznak. Az 1 jelkondicionáló egység kimenete a 22 burkolódetektor kimenetével azonos. A 21 korrelátor 213 operátor és adattároló egység bemenetéihez kimeneteikkel kapcsolt 211 operátor címképzö egységből és 212 adatcímképző egységből, továbbá a 213 operátor és adattároló egység kimenetére kapcsolt 214 aritmetikai egységből épül fel, amikor is a 211 operátor címképző egység és a 212 adatcímképző egység, továbbá a 213 operátor és adattároló egység vezérlő, bemenetei a 21 korrelátor vezérlő bemenetéivel azonosak. Az 1. ábra szerinti berendezés működése a következő. A berendezés az 1 jelkondicionáló egység bemenetére érkező jelet formálja és állandóan figyeli. A kívánt jelalak felismerése után megkezdődik a tárolt jel feldolgozása és rögzítése a 6 eredménytároló egységen. Az 1 jelkondicionáló egység feladata a bemenetre 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
