187880. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oktahidro-1h-indol-karbonsav-acil-származékok előállítására

1 187 880 2 illetve illatanyagként pl. cseresznye vagy narancs illóola­jat tartalmazhatnak. Az injekciós célokra szolgáló steril gyógyszerkompo­­zíciókat a szokásos gyógyszerészeti gyakorlatnak meg­felelően úgy készíthetjük el, hogy a hatóanyagot egy hordozóanyagban feloldjuk vagy szuszpendáljuk. Ilyen hordozóanyag lehet pl. az injekciók készítésére alkal­massá tett víz, valamilyen természetes eredetű növényi olaj, mint pl. szezámolaj, kókuszolaj, földimogyoróolaj, gyapotmagolaj, stb., vagy valamilyen szintetikus zsírjel­­legű hordozóanyag, mint pl. az etil-oleát és hasonlók. Kívánt esetben még pufferanyagokat, konzerválószere­ket, antioxidánsokat és hasonlókat is használhatunk. A találmányt közelebbről az alábbiakban követke­ző példákkal mutatjuk be. 1. példa (2&, J?°$, 7<xfi)-l-[2-[(l-Etoxi-karbonil-3-fenil-propií)­­-amino]-l-oxo-propil]-oktahidro-lH-indol-2-karbonsav­­-hidroklorid Az etil-oc-[(l-karboxi-etil)-amino]-benzol-butanoát-hid­­roklorid 5,5-izomerjéből 5,57 g-ot feloldunk 55 ml di­­klór-metánban, az oldathoz hozzáadunk 2,5 ml trietil­­•amint és 3,0 g l,r-karbonil-diimidazolt,majd az oldatot egy órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután az ol­dathoz 2,5 ml trietil-amint és 4,61 g tcrc-butil-(c/,/)-okta­­hidro-lH-indol-2-karboxilát-hidrokloridot adunk és a reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten kever­jük. A reakcióelegyet ezután szűrjük és a szűrletet 0,1 n ecetsawal, majd vízzel, végül telített nátrium-klorid-ol­­dattal mossuk. Magnézium-szulfáton végzett szárítás után az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk és így a termék nyers terc-butil-észterét kapjuk (8,14 g), olajos anyag formájában. Ezen terc-butil-észterből 7,94 g-ot feloldunk 75 ml diklór-metánban és az oldatot gáz alakú hidrogén-klorid­­dal telítjük, majd egy éjjelen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolít­juk és a kapott habos anyagot éterrel trituráljuk, majd összegyűjtjük. Ezt az anyagot vízben oldjuk, az oldatot szűrjük, majd fagyasztva szárítjuk. Ily módon 6,6 g ter­méket kapunk, ami izomerek elegyéből áll. Olvadáspont­ja: 112-150 °C; [°c]á3 = + 6,2° (1,05%-os oldat n só­savban). A jelen példában intermedierként használt etil-“­­-[(1 -karboxi-etil)-amino]-benzol-butanoát-hidrokloridot a következő módon lehet előállítani. 2,0 g t-butil-L-alanin és 3,78getil-2-bróm-4-fenil-butanoát 25 ml dimetil-form­­amiddal készült oldatát 1,8 ml trietil-aminnal kezeljük és a kapott oldatot 18 órán át 70 °C hőmérsékletre melegít­jük. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot vízzel keverjük és dietil-éterrel extraháljuk. A szerves fázist azután vízzel mossuk és magnézium-szul­fát felett szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk és így a kívánt intermedier terc-butil­­-észterét kapjuk olajos anyag formájában, amely gáz-fo­lyadék kromatográfiás vizsgálat szerint eléggé tiszta a to­vábbi felhasználáshoz. Ebből a terc-bütil-észterből 143,7 g-ot feloldunk 630 ml trifluor-ecetsavban és az oldatot egy órán át szo­bahőmérsékleten keverjük. Ezután az oldószert csökken­tett nyomáson eltávolítjuk és a maradékot dietil-éterben oldjuk, majd az oldószert elpárologtatjuk. A műveletet megismételjük. Ezután az anyag éteres oldatához csep­­penként dietil-éterben oldott hidrogén-kloridot adago­lunk, amíg a csapadékkiválás meg nem szűnik. Ezután a kivált szilárd anyagot szűréssel elkülönítjük. Ez az anyag diasztereomerek elegye, olvadáspontja 153-165 °C; [“Id3 = + 3.6° (c = 1, metanolban). A kívánt 5^5-izomer elkülönítése céljából a fenti di­­asztereomer-elegyből 10,0 g-ot 200 ml metilén-kloridban szuszpendálunk, a szuszpenziót szobahőmérsékleten 5 percig keverjük, majd szűrjük. A szűrés után kapott szilárd anyag az R, S konfigurációjú nem kívánt di­­asztereomer, amelynek olvadáspontja 202-204 °C (bom­lás); [«]d3 = -29,3° (c = 1, metanolban). (Az S jelölés az L-alaninból származó részre vonatkozik.) A kívánt S.S-diasztereomert a szűrletből lehet kinyerni oly mó­don, hogy azt bepároljuk és a maradékot éterrel triturál­juk. Olvadáspontja 137-139 °C; [<*]£3 = + 31,3° (c = 1, metanolban). A jelen példában felhasználásra kerülő másik inter­mediert - vagyis a terc-butil-(í/,/)-oktahidro-lH-indol­­-2-karboxilát-hidrokloridot - az alábbiak szerint lehet előállítani: 20,0 g (rf,/)-oktahidro-lH-indol-2-karbonsav 200 ml dioxánnal készített oldatához egy nyomásálió edényben 20 ml tömény kénsavat és 120 g izobutiíént adunk, majd az elegyet 20 °C hőmérsékleten 26 órán át keverjük. Ezután az elegyet 60 ml 50%-os nátrium­­-hidroxid-oldatot tartalmazó jeges vízre öntjük, majd három ízben éterrel extraháljuk. Az éteres fázisokat előbb vizzel, ezt követően telített nátrium-klorid-oldat­­tal mossuk, majd magnézium-szulfát felett szárítjuk. Az éteres oldatot izopropanolos hidrogén-klorid-oldat­­tal kezeljük, majd olajos anyaggá betöményítjük (sztrip­­peljük). Az ólai álláskor lassan kikristályosodik. A szi­lárd anyagot összegyűjtjük és éterrel mossuk. így az ész­ter hidrokloridjából végül 11,33 g-nyít kapunk, az anyag olvadáspontja 112-116 °C. 2. példa (2<x, 3<xß, 7&ß)-l-[2-[( 1 -Karboxi-3-fenil-propil)-amino]-l­­oxo-propil]oktahidro-IH-indol-2-karbonsav Az 1. példa szerint készült (2<*, 3œjj, 7°ß)-l-[2-[(l­­-etoxi-karbonil-3-fenil-propiI)-amino]-l-oxo-propü]-okta­­hidro-1 H-indoI-2-karbonsav-hidroklorid izomerelegyből 2,0 g-ot feloldunk 10 ml víz és 10 ml etanol elegyében és az oldatot 0,57 g nátrium-hidroxiddal kezeljük. Ez­után az oldatot szobahőmérsékleten négy órán át állni hagyjuk, miközben időnként felkeverjük. Ezt követően az oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk és a kapott maradékot vízzel felvesszük. Híg sósav hozzáadásával a pH-t 3,4-re állítjuk be és a kivált szilárd anyagot össze­gyűjtjük. így 0,6 g termékhez jutunk, amely izomerek elegyéből áll, olvadáspontja 135-137 °C (bomlás); Md3 = + 6,2° (0,53%-os oldat, metanol és n sósav 1:1 arányú elegyében). Az oktahidro-lH-indol-2-karboimv rezolválása 20,0 g racém (2a, 3^)3,7a/3)-oktahidro-lH-indol-2-kar­bonsavat 200 ml vízben oldunk, az oldatot jégfürdőn le­hűtjük, majd hozzáadagolunk 14,4 ml benzoil-kloridot és 120 ml 2 n nátrium-hidroxid-oldatot. A hozzáadagolást 1,5 óra alatt végezzük, úgy, hogy az utóbbi két reaktánst egyidejűleg, de különálló edényzetből és cseppenként adagoljuk, núközben a pH-értéket 6-8 között tartjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents