187857. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék utánzásbiztos adathordozók megjelelölésére és azonosítására
1 187 857 2 komponenseket különböző nyomási műveletekkel viszik fel, a különböző színű vonalak egymáshoz képesti elrendeződése tekintetében adódnak finom különbségek. Azonban az egyszínű minták vonalainak a helyzete is a kártya pereméhez képest kártyáról-kártyára különböző. Hasonló érvényes a vonalak erősségére, ami, ha egészen pontosan meghatározott helyen vizsgáljuk, kártyapéldányról kártyapéldányra eltérő. A modern mérési módszerekkel az adathordozó pontosan meghatározott helyzetében lehetséges olyan mérés, amelynek a mérési eredményét olyan pontossággal lehet megismételni, ami lényegesen nagyobb annál a pontosságnál, amivel a legjobb ismert nyomási eljárások segítségével nyomásmintát lehet készíteni. így például történtek olyan kísérletek, hogy bankjegyek hitelességét ellenőrizzék alapmintájuk kontrasztmérésével. Ezek a kísérletek azonban meghiúsultak az egyes bankjegyek nyomásmintáinak egyedi szórása miatt. A felületi mintának nem kell feltétlenül számos vonalból és pásztából álló alapmintázatnak lennie, hanem a felületi minta a kártya nyersanyagon tetszés szerinti felülnyomás is lehet. A felületi minta nem is feltétlenül optikailag látható nyornásminta, hanem dielektromos vagy mágneses vonalakból, vagy hasonlókból levő minta is lehet. Az adathordozóknak ezek a fizikai jellemzői a használat során, a kopás következtében változhatnak. Két egymás utáni használat között a kopás viszonylag kicsi, és a fizikai jellemzők például a felületi mintázat kopása egy adott tűréshatáron belül marad, míg sok használat során ez a mintázat olymértékben megkophat, hogy az azonosítás során a kiolvasott jellemző adatok már a tűréshatárt túllépik, és az azonosító készülék az egyébként valódi adathordozót nem fogadja el valódinak. A találmány elé kitűzött további cél ennek a hátránynak a kiküszöbölése. A kitűzött célt a találmány szerinti eljárással értük el, amelynek lényege, hogy az azonosító adatokat az adathordozó protokoll csíkjára feljegyezzük és minden egyes azonosítási művelet után az azonosítás előtt feljegyzett adatokat az azonosítási művelet során kiértékelt adatokkal átírjuk. Egy előnyös foganatosítási mód szerint a letapogatás alatt az ütemező csík által meghatározott helyeken a letapogatott maximális és minimális értéket rögzítjük, majd a maximális és minimális érték hányadosát képezzük, és az ezekből meghatározott számú hányadost, mint azonosító adatot az adathordozó protokoll csíkjára feljegyezzük, és az azonosítási művelet során az adathordozót akkor ismerjük el valódinak, ha legalább előre meghatározott számú hányados a neki megfelelő és a protokoll csíkra már feljegyzett azonosító adattal egyezik. A hányadosképzés gyakorlatilag kontrasztmérést jelent a behatárolt mérőszakasz mentén. E mérőszakasz mentén a jelentkező kontrasztot meghatározzuk úgy, hogy megállapítjuk a legvilágosabb és a legsötétebb helyet, és a két helyen mért értékek hányadosát képezzük. Az ilyen hányadosméréssel ki lehet küszöbölni például a fényforrás befolyását, amelynek energiáját az elhasználódás befolyásolja, vagy szennyeződés változtatja meg. A mért fizikai jellemző értékeknek megfelelően képzett numerikus jellemző adatokat törölhető protokoll csíkon lehet feljegyezni. Ilyenkor az adathordozón egy külön protokoll csík lehet, amire kizárólag a jellemző adatok vannak feljegyezve, de lehet a jellemző adatok mellé kiegészítésképpen a protokoll csíkra még olyan további adatokat is feljegyezni, mint például a hasznos információk. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy az azonosítási műveletnél az adathordozó akkor minősül valódinak, ha a letapogatott eredmények a tapogatás helyeinek előre meghatározott minimális számánál az illető jellemző adatokkal megegyeznek, továbbá, hogy minden azonosítási művelet után a jellemző adatok, az ekkor meghatározott jellemző értékeknek megfelelően, újra rögzítésre kerülnek. Ennél az eljárásnál megengedett az, hogy a mérési helyek korlátozott számánál a jellemző értékek eltérjenek az ezeknél a mérési helyeknél feljegyzett jellemző adatoktól. Ilyen eltérés például azáltal jöhet létre, hogy a kártya adathordozó részben elszennyeződik vagy megsérül. Az eredetileg a kártyára feljegyzett jellemző adatok, amelyek az eredeti felületi mintának feleltek meg. az azonosítási művelethez kapcsolódva újra íródmik, ha a kártya már valódinak minősült. Ezáltal a kártya a fennálló öregedési, illetve szennyeződési mértéknek megfelelően aktualizálódik, úgyhogy az ezt követő fovábbi öregedés, vagy szennyeződés nem vezet arra, hogy a kártyát a következő azonosítási műveletnél visszautasítsák. A? adathordozónak legalább a letapogatási csík mentén olyan gépi úton letapogatható felületi mintája van, amelynek a vonalai, illetve felületei szélességükben és/vagy sűrűségükben és/vagy egymáshoz képesti elhelyezkedésük tekintetében adathordozóról adathordozóra eltérnek. A letapogatási csíkkal párhúzamosan haladhat az ütemező csík, amelyen a letapogatási csík kiválasztott helyeihez tartozó ütemjelek vannak rögzítve. A letapogatási csík például mágneses csík, vagy optikailag letapogatható csík is lehet. Az ütemjelek a letapogatási pontok térbeli helyzetét rögzítik. A találmány szerinti eljárás megvalósítására szolgáló azonosító készüléket az jellemzi, hogy a letapogatási csíkl oz tartozó első tapogatófeje, az ütemező csíkhoz tartozó második tapogatófeje és a protokoll csíkhoz tartozó harmadik tapogatófeje van, az első tapogatófej kimenete egy minimális értéket rögzítő áramkör és egy maximális értéket rögzítő áramkör bemenetével van öszszek ütve, amelyek kimenete hányadosképző áramkör bemenetéire van vezetve, a második tapogatófej kimenete egy jelformáló bemenetére csatlakozik, ennek kimenete a minimális értéket rögzítő áramkör és a maximális értéket rögzítő áramkör ütemező bemenetére van kötve, a harmadik tapogatófej kimeneté egy első regiszter bemenetével van csatolva, a hányadosképző áramkör kimenete egy második regiszter bemenetével van csatolva, az első és második regiszter kimenete egy komparátor bemenetéire csatlakozik, a második regiszter kimeneté egy kapuáramkör egyik bemenetére van vezetve, továbbá a komparátor kimenete egy számlálón és ennek kimenetére csatlakozó küszöbérték áramkörön keresztül a kapuáramkör másik bemenetére csatlakozik, és a kapuáramkör kimenete egy írófejre van kötve, A következőkben a találmányt egy, a mellékelt ábrán bemutatott kiviteli példa alapján ismertetjük részletesebben. Az ábrán a találmány szerinti adathordozót azonosító és megjelölő készülék tömbvázlata látható. Az ábra szerinti kiviteli példánál a 10 adathordozó egy kártya, például egy csekk-kártya, vagy igazolvány 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
