187846. lajstromszámú szabadalom • Eljárás földgázgyűjtő vezetékek közegoldali korrózió elleni védelmének kialakítására

1 187 846 2 A találmány tárgya új eljárás földgázgyűjtő veze­tékek közegoldali korrózió elleni védelmének kiala­kítására. Ismeretes, hogy a földgázzal együtt minden eset­ben több-kevesebb szén-dioxidot, vizet és kénhid­rogént is termelnek. Gyakran ezért rendkívül nagy mértékű a még kezeletlen földgázt szállító vezeté­kek belső felületének korróziója (azaz közegoldali korróziója). A korrózió következtében csökken a vezetékek falvastagsága, így az általában fennálló nagy nyomások miatt növekszik a műszaki és sze­mélyi baleset lehetősége, romlik a gáztermelés üzembiztonsága, a csővezetékek gyakori cserére szorulnak, s ennek folytán növekszik a földgázter­melés önköltsége. Ezért van nagy jelentősége an­nak, hogy a földgázgyüjtő csővezetékek hatékony korrózióvédelmet kapjanak. A szakirodalomból megállapítható, hogy a föld­gázgyüjtő csővezetékek belső korrózióját a legna­gyobb mértékben a termelt gázelegy széndioxid­­tartalmának parciális nyomása, kénhidrogén­­tartalma, a kondenzálódó víz és gazolin fajlagos mennyisége, a kondenzálódott viz sótartalma, a gázelegy áramlási sebessége, hőmérséklete és a cső­vezeték anyagának minősége befolyásolja. [Izv. Akad. Nauk. Üzbeg. Szer. Techn. Nauk., No. 1., 12-15 (1979)]. Mivel a földgázgyűjtő csővezetékek túlnyomó többsége gyengén ötvözött szénacélból készül, ezért a legutolsó fenti paramétert a gyakor­latban állandó tényezőnek tekinthetjük. A földgáz­gyüjtő vezetékek belső korróziója mértékének meg­határozására történtek ugyan próbálkozások egyes paraméterek vagy paraméterpárok hatásának vizs­gálatával [Korrozija i Zascsita, No. 3., 3-5 (1978), Korrozija i Zascsita, No. 2., 3-6 (1978)], de a ka­pott eredmények összegzésére nem került sor, így nem lehet megadni az egy konkrét állapotra jellem­ző paraméter értékek ismeretében a várható korró­ziósebességet. A korrózióvédelmi technológiát te­hát a várható korróziósebesség ismerete nélkül ala­kítják ki. Megállapították, hogy a csővezetékben konden­zálódó víz és gazolin mennyiségének függvényében más és más korróziógátlási módszert, illetve inhibi­tort kell alkalmazni [Erdöl und Kohle Erdgas Pet­­rochem., 32 (5), 220 (1979)]. ezeknek az ismert eljárásoknak hiányossága, hogy a korrózióvédelmi technológia kialakításánál figyelmen kívül hagyják a földgáz okozta korrózió sebességét, a csővezeték­ben kialakuló áramlási képet és a csővezetéktől elvárt üzemelési időt. Ismeretes az is, hogy a gázmező leművelésével valamennyi, a korróziót befolyásoló paraméter fo­lyamatosan változik [Korrozija i Zascsita, No. 9, 20-25 (1979)]. A szakirodalomban közölt számítási és tervezési eljárások ezt sem tudják követni, illetve figyelembe venni. Az ismert inhibitoros korrózióvédelmi eljárások figyelmen kívül hagyják azt, hogy az alkalmazandó korrózióvédelmi technológia paramétereit jelentő­sen befolyásolja a termelt földgáz által eredetileg kiváltott korrózió sebessége, továbbá az áramlási kép is. Ha az áramlás réteges vagy hullámos, akkor a kondenzálódó folyadékfázisban a víz szétrétegző­dik, és ezért a korrózió ebben az esetben csak a vízzel érintkező felületrészeket támadja meg [Kő­olaj és Földgáz, 12, 38-42 (1979)]. Permetes vagy gyűrűs áramlásnál a korrózió kiterjed a teljes belső felületre (Oil and Gas Journal, 1980 okt. 30., 153). A találmány célja egy olyan eljárás kidolgozása, amely alkalmas a földgáztermelés gyakorlatában előforduló széles paramétertartományban a termelt földgáz és a termelési technológia paramétereinek, továbbá a várható korróziósebesség ismeretében az optimális korrózióvédelemre, figyelembe véve a földgázmező leművelése során változó, korróziót befolyásoló paramétereket. Azt találtuk, hogy a fenti célt elérjük, és megoldást biztosítunk a föld­gázgyűjtő vezeték belső oldalának korrózió elleni védelmére, korróziós inhibitor adagolás útján oly módon, hogy a termelt földgáz 1-3%-ánál nagyobb kondenzálódó víztartalom, 6 ml/m3-nél kisebb kondenzálódó gázolintartalom, réteges áramlás és 0,3-0,5 mm/év, célszerűen 0,4 mm/év feletti korró­ziósebesség esetén vízoldható inhibitort adagolunk kvázifolyamatosan vagy folyamatosan; 1-3%-nál nagyobb kondenzálódó víztartalom, 6 ml/m3-nél kisebb kondenzálódó gazolintartalom, réteges áramlás és 0,3-0,5 mm/év, célszerűen 0,4 mm/év alatti korróziósebesség esetén szénhidro­gén-oldható inhibitort adagolunk célszerűen szaka­szosan; 18-22%, célszerűen 20%-nál nagyobb kondenzá­lódó víztartalom, 6-600 ml/m3 kondenzálódó ga­zolintartalom és 0,3-0,5 mm/év, célszerűen 0,4 mm/év alatti korróziósebesség és réteges áramlás esetén vízben és szénhidrogénben oldódó inhibitort adagolunk szakaszosan; 18-22%, célszerűen 20% feletti kondenzálódó víztartalom, 6-600 ml/m3 kondenzálódó gazolin­tartalom, réteges áramlás és 0,3-0,5 mm/évnél na­gyobb korróziósebesség esetén vízben és szénhidro­génben oldódó inhibitort adagolunk kvázifolyama­tosan vagy folyamatosan; és 18-22%-nál nagyobb kondenzálódó víztartalom, 6-600 ml/m3 kondenzálódó gazolintartalom és pér­­metes vagy gyűrűs áramlási kép esetén szénhidro­génben oldódó inhibitort adagolunk folyamatosan. A találmány alapjául az a felismerés szolgál, hogy a földgázgyűjtő vezeték közegoldali korrózió­jának sebessége leírható az alábbi összefüggéssel: K — a1 + a2 lg PCq2 + a3H2S+ / eb2(v-b3) \ + Kc (^a4 + asPcch j +eb2(v-b3)J + ae(vG“a7)b6 + + a8^ p2 jjTT ^ _ )ai0PCO2+a, ,))2 COj ahol a, = (-0,4)-( — 0,6), előnyösen —0,511; a2 = 0,73-0,77, előnyösen 0,749; a3 = 0,008-0,01, előnyösen 0,00922; a4 = 0,0005-0,0007, előnyösen 0,000609; a5 = 0,0009-0,0011, előnyösen 0,001; a6 = 0,18-0,22, előnyösen 0,198; a7 = 2,5-3,5, előnyösen 2,97; a8 = 0,00001-0,00003, előnyösen 0,0000173; a9 = 0,0018-0,0022, előnyösen 0,00206; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents