187811. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(rövidszénláncú)-alkoxi-5-(trifluor-metil)-1-naftalinkarbonsav előállítására
1 187.811 2 BH3 • THF-t adunk. A reakcióelegyet 0 “C hőmérsékleten 30 percig, majd szobahőmérsékleten, azaz 25 °C-on, a reakció befejeződéséig (40 perc) keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet 0°C-ra lehűtjük, és 133 ml (0,40 mól) 3n vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk óvatosan hozzá, majd 133 ml (1,18 mól)hidrogén-peroxidot csepegtetünk az elegybe. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük, majd dietil-éterrel kétszer extraháljuk. A dietiléleres extraktumot egymást követően vízzel, telített vizes nálrium-hidrogén-karbonát-oldattal, 10%-os vizes nátrium-liidrogén-szulfit-oldattal háromszor, vízzel és sóoldattal mossuk. Az extraktumot magnézium-szulfáton csökkentett nyomáson szárítjuk, 9r,j-os hozammal 139.2 g 2-metil-benzoI-propanolt nyerünk. Jellemzői: NMR (CDCI,) 8 1,8 (m, 2H). 2,3 (s, 3H), 2.7 (t. J = 7 Hz, 2H). 3.65 (t, J = 7 Hz, 2H), 7,1 (s, 4H). A 2-metil-benzolpropanolt korábban J. Harvey és munkatársai a J. Chem Soc., 423 (1930) irodalmi helyen ismertették. Ez utóbbi vegyület 60,0 g-ját (0,40 mól) üvegreaktorba helyezzük és 0 T hőmérsékletre hütjük. Keverés közben, 0°C hőmérsékleten, nitrogénatmoszférában 53.3 g (0,44 mól) tionil-kloridot csepegtetünk hozzá. Ezután az elegyet szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük. A tionil-klorid felesleget csökkentett nyomáson desztillálással távolítjuk el. A maradék dcsztillálásával 44,5 g cím szerinti vegyületet nyerünk 66'’„-os hozammal. A vegyület jellemzői: forráspontja 62 24 °C 32,12 Pa nyomáson; NMR (CDCI,) 8 2,0 (q, J = 7 Hz, 2H), 2,3 (s, 3H), 2.75 (t. J = 7 Hz, 2H). 3.5 (t. J = 7 Hz, 2H), 7,1 (s. 4H). H Eljárás 94,9 g (0,75 mól) frissen desztillált l-klór-2- metil-benzol, 18.23 g (0,75 grammatom) magnézium-forgács és egy jódkristály elegyét 1 literes, háromnyakú, visszafolyóhűtővel, csepegtetőtölcsérrel, hőmérővel és keverővei ellátott gömblombikba helyezzük. Az elegyet a légköri nedvességtől a hűtőre szerelt kalcium-kloridos csővel védjük. A csepegtetőtölcsérbe 336 ml száraz tetrahidrofuránt töltünk. Ezután a lombikot 145 °C hőmérsékletű olajfürdőbe helyezzük. 3 ml tetrahidrofuránt adunk az elegyhez. A reakció fél órán belül beindul, amit a jód bíbor színének eltűnése és halványbarna szín megjelenése jelez. Az elegy belső hőmérséklete kezd 145 *C fölé emelkedni. Tetrahidrofuránt adunk az elegyhez. A tetrahidrofurán adagolás szabályozásával megakadályozzuk, hogy a reakcióelegy hőmérséklete 145 *C fölé emelkedjen. A reakció előrehaladtával a tetrahidrofurán adagolás sebességét növeljük, az olajfürdő hőmérsékletét pedig 120*C-ra csökkentjük. A tetrahidrofurán teljes mennyiségét 2 óra alatt adagoljuk be. Az elegyet további 2 órán át keverjük, mialatt az olajfürdő hőmérsékletét 120 *C értéken tartjuk. Ezt a műveletet követően a reakcióelegy belső hőmérséklete 76 °C, és a magnézium-forgács szinte teljes mennyiségben oldatba került. Az ily módon előállított Grignard reagenst tartalmazó lombikot jégfürdőben lehűtjük. A Grignard oldatot vízmentes körülmények között beszívatjuk egy szárazjég-aceton eleggyel hűtött, 94,4 g (0,6 mól) desztillált l-bróm-3-1 ’ T-propán és 210 ml tetrahidrofuránban oldott Ih ml - alábbiakban ismertetésre kerülő - lítium-réz-klorid-oldat (Li2CuCI4) elegyét tartalmazó háromnyakú gömblombikba. A lítium-réz-kloridra vonatkozó közleményt lásd M. Tamura és J. Kochi, Synthesis, 3, 303 (1971) irodalmi helyen. A lítium-réz-kloridoldatot úgy nyertük, hogy 0,2 mól vízmentes litium-kloridot (LiCI2) és 0,1 mól vízmentes réz(II)kloridot - melyet réz(ll)-klorid • H20 II0°C hőmérsékleten, 18 órán át csökkentett nyomáson való hevítésével nyertünk - I liter tetrahidrofuránban oldottunk. A Grignard reagens, az l-brórn-3-klór-propán és a lítium-réz-klorid hűtött elegyét 18 óra alatt hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni. Az elegyet jégfürdőben újra lehűtjük, 90 ml vízben oldott 30 g ammónium-kloridot és 1 liter dietil-étert adunk sorban az elegyhez. Az elegy felső rétegét elválasztjuk a szilárd magnéziumsó maradéktól. Az elválasztott folyadékot háromszor mossuk vizes nátrium-klorid-oldattal, nátrium-szulfáton szárítjuk, majd szárazra pároljuk. 98,0 g olajos maradékot kapunk. A magnéziumsó maradékát 2 n vizes hidrogén-klorid-oldatban oldjuk. A kapott oldatot dietil-éterrel extraháljuk. A dietil-éteres extraktumot vizes nátrium-klorid-oldattal és vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, szárazra pároljuk, újabb 9,5 g olajos terméket kapunk. A két olajos maradékot egyesítjük, csökkentett nyomáson desztilláljuk. 90%-os hozammal 91,1 g cím szerinti vegyületet nyerünk, mely azonos az A eljárásban nyert termékkel. 2. példa 1,1,1- Tr ifluor-5 - ( 2-met il-fenil ) -2-pentánon előállítása - (II) képletű vegyület 360 ml vízmentes dietil-éterben oldott 88.1 g (0,522 mól) l-(3-klór-propil)-2-metil-benzolt 2 óra időtartam alatt rácsepegtetünk 12,6 g (0,522 grammatom) magnézium-forgácsra, mely egy jódkristályt tartalmaz. A reakcióelegyet az adagolás ideje alatt visszafolyatás mellett forraljuk és keverjük. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet további 2 órán át visszafolyatás mellett forraljuk és keverjük. Ezután az elegyet lehűtjük, a tiszta felülúszót vízmentes körülmények között szárazjég-aceton eleggyel hűtött 336 ml dietil-éterben oldott 50 g (0,417 mól) Utium-triíluor-acetátra szívatjuk keverés közben. A lítium-trifluor-acetátot G. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
