187777. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pillolidinszármazékok előállítására

nos képletü vegylíletck előállítása - ugyancsak talál­mányunk tárgyát képezi. A (III) általános képletű karbonsavak kis széna­tomszámú alkilésztereit pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (V) általános képletű pirrolidinon­­származékol (mely képletben Z jelentése a fent meg­adott) az I - helyzetű nitrogénatomon levő hidrogéna­tom lecserélésére képes bázissal (pl. nátrium-hidrid­­del) kezelünk, majd a kapott aniont valamely (VI) általános képletü vegyülettel reagáltatjuk (mely kép­letben R2 jelentése a fent megadott; X jelentése halo­génatom és R jelentése kis szénalomszámű alkilcso­­port). A reakcióban (VII) általános képletű vcgyülclc­­kel kapunk (mely képletben R2, R és Z jelentése a fent megadott), amelyek az R" helyén kis szénatomszámú alkanoilcsoportot tartalmazó (III) általános képletű vegyületek kis szénatomszámú alkilészlerei. Az R!l helyén hidrogénatomot tartalmazó (III) általános képletű vegyületek kis szénatomszámú alkilésztereit oly módon állíthatjuk, elő, hogy valamely (VII) általá­nos képletű vegyületböl a Z védőcsoportot lehasítjuk. Az R" helyén hidrogénatomot tartalmazó (III) ál­talános képletű karbonsavakat - azaz a (Illa) általá­nos képletű vegyületeket (mely képletben R2 jelentése a fent megadott) -- oly módon állíthatjuk elő. hogy valamely (VII) általános képletü vegyidéiben az ész­tercsoportot hidrolizáljuk és a Z védőcsoportot előze­tesen, utána vagy egyidejűleg ugyanabban a munkalé­pésben lehasítjuk. Az R" helyén kis szénatomszámú alkanoilcsoportot tartalmazó (III) általános képletű karbonsavakat oly módon állíthatjuk elő, hogy egy (Illa) általános képletü vcgyülctct kis szénatomszámú alkanoilcsoport bevitelére alkalmas acilezőszerrel - pl. egy kis szénatomszámú alkánkarbonsavanhidrid­­de! vagy kloriddal - reagáltatunk. Más csoportokat - pl. a (3 - oxo - 4,7,7 - trimetil - 2 - oxa - biciklo­­[2.2.1 jhept - 1 - il( - karbonil - csoportot - analóg módon - pl. (3 - oxo - 4,7,7 - trimetil - 2 - oxa - biciklo[2.2. ljhept - I - il( - karbonil - kloriddal - vihetjük be. A kiindulási anyagként felhasznált (IV) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (VII) általános képletű vegyületet és egy (II) általános képletű amint az a) eljárással analóg módon reagáltatunk. Az eljárásnál csak olyan védőcsoportok lehetnek jelen, amelyek az alkalmazott reakciókörül­mények között nem hasadnak le (pl. a korábbiakban említett szilil-védőcsoportok vagy a benzilcsoport). Az (V) általános képletű vegyületeket pl. oly mó­don állíthatjuk elő, hogy 3 - hidroxi - 2 - pirrolidinon­­ba a kívánt védőcsoportot önmagában ismert módon, a szóbanforgó védöcsoporttól függően megválasztott módszerrel bevisszük. Bizonyos (V) általános képletű vegyületeket 4 - amino - 2 - hidroxi - vajsavból állíthatunk elő, éspedig oly módszerekkel, melyek segítségével a gyűrüzárást és a kívánt védőcsoport bevitelét egyetlen lépésben végezzük el. így pl. a 3 - (trimetil - szilil - oxi( - 2 - pirrolidinont oly módon állíthatjuk elő, hogy 4 - ami­­nő - 2 - hidroxi - vajsavat kevés trimetil - klór - szilán jelenlétében hexamatíl - diszilazánnal vagy bisz - (tri­metil - szilil) - karbamiddal vagy bisz - (trimetil - szilil)- acetamidda! reagáltatunk. A (III) és (IV) általános képletű vegyületek az 5-ta­­gú heterociklikus gyűrű 3 - helyzetében aszimmetriás 5 szénatomot tartalmaznak. A (111) és (IV) általános képletű vegyületek sztereokémiái viszonyai meghatá­rozzák a belőlük előállított (I) általános képletű ve­gyületek sztereokémiái viszonyait. Ugyanakkor a (III) és (IV) általános képletü vegyületek sztereoké­miái viszonyait az előállításuknál felhasznált előter­­mékek és módszerek határozzák meg. Az (I) általános képletü vegyületek - mint már említettük - rendkívül értékes farmakodinamikai tu­lajdonságokkal rendelkeznek, toxocitásuk csekély. Az alábbi tesztekkel igazoljuk az (I) általános képletű vegyületeknck a kísérleti úton előidézett agyi elégte­lenséget kivédő hatását. Kísérleti berendezésként elektromos áram alá he­lyezhető rács-alaplappal (30 x 40 cm) és a jobb elülső sarokban szürke műanyag-emelvénnyel (15 x 15 x 0,8 cm) ellátott dobozt („Skinner box”) alkalmazunk. Az emelvényre egyenként nem-betanitott himpatkányo­­kat (100 -120 g) helyezünk. Mihelyt az állatok lemász­nak a rács-alaplapra, lábukra elektromos áramütést kapnak (0,8 mA). A nem-betanított patkányok nor­mál reakciója az, hogy visszaugranak az emelvényre. Minthogy azonban a patkányok újra és újra megkí­sérlik a lemászást, a lábra mért elektromos áramütést minden állaton 3-5 ízben megismételjük, 3-5 ismétlés után az állatok ún. „passzív kikerülési reagálást" sajá­títanak el, azaz már nem próbálnak meg lemászni a rács-alaplapra, mivel tudják, hogy ez esetben „bünte­tést” kapnak. Közvetlenül ezután 3 db, egyenként 30 állatból álló csoportot képezünk. Az első csoport állatai 0,3 mg/kg i.p. Scopolamin injekciót cs 2 ml/kg p.o. desztillált vizet kapnak. A második csoport állatainak 0,3 mg/ kg i.p. Scopolamin injekciót és orálisan teszt-vegyüle­­tet adunk be. A harmadik csoport állatai csak desztil­lált vizet (p.o.) kapnak. 2 óra múlva minden patkányt egyszer a „Skinner box" emelvényére helyezünk. A teszt-vegyületnek a rövid ideig tartó emlékezetre kifejlett hatása kritériu­mának azt tekintjük, hogy az állat 60 másodpercig az emelvényen marad-e vagy sem. (Az eredmény minden állatra csak „igen” vagy „nem” lehet). Az első és második csoportnál kapott eredmények közötti kü­lönbségek statisztikus szignifikanciáját a Chi-Quadrat teszttel határozzuk meg. A csak desztillált vízzel (p.o.) kezelt állatok 70-75 %-a 2-4 órával a „passzív kikerülési reagálás” elsajátítása után még emlékszik arra, hogy az emelvé­nyen kell maradnia. A Scopolaminnal (0,3 mg/kg i.p.) és desztillált vízzel (p.o.) kezelt állatok 85-92 %-ánáí 3-4 óráig a rövid ideig tartó emlékezőképességre ret­­rográd hatást tapasztalunk, azaz az állatok elfelejtik, hogy az emelvényen kell maradótok. Az agyi elégte­lenséget kivédő hatóanyagok képesek feloldani a 0,3 mg/ka (i.p.) Scopolaminnak a rövid ideig tartó emlé­kezőképességet blokkoló hatását. A teszt-vegyület dó­zisát abban az esetben tekintjük Scopolaminnal szem­ben „aktív”-nak, ha a pozitív eredmények száma („igen”) szignifikáns mértékben eltér a Scopolaminnal (0,3 mg/kg i.p.) és csak desztillált vízzel (p.o.) kezelt kontroll állatoknál mért értékektől. Az I. Táblázatban megadjuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek egyes képviselői milyen dózisban adnak a fenti tesztnél szignifikáns aktivitást. A Táblá­zatban továbbá az (I) általános képletü vegyületek 6 I 5 10 15 2C 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents