187737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibakteriális hatású 1,1-alkándiol-dikarboxilátok előállítására

1 IR 737 2 a só kicsapódik, szűréssel különítjük el. Kinyerhet­jük az oldószer bepárlásával is, vagy vizes oldatok esetében liofilizálással. Különösen értékes a szulfát, a hidroklorid, a hidrobromid, a nitrát, a foszfát, citrát, tartarát, pamoát, perklorát, szulfoszalicilát, 5 benzénszulfonát, 4-toluolszulfonát és 2-naftalin­­szulfonátsó. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat ismert módon tisztíthatjuk, pl. átkristályosítással vagy kromatografálással, de figyelembe kell venni 10 a p-laktám gyűrűrendszerek és az észterkötések labilis voltát. Különösen előnyös módszer a (IV) általános képletű vegyületek előállításáról, amelyek egy B csoportot tartalmaznak, védőcsoport alkalmazó- 15 sa, amely enyhe hidrolízissel, vagy enyhe redukciós módszerrel, pl. a 7. reakcióvázlat szerint eltávolít­ható, a reakcióvázlatban A, B és R4 jelentése a fenti M, jelentése kation, előnyösen nátrium-, kálium­vagy tetrabutilammóniumion, R12 jelentése amino­­védőcsoport, amely enyhe hidrolízissel vagy enyhe redukciós módszerrel eltávolítható. Megfelelő cso­port a trifenilmetil és a (23) általános képletű cso­port, ahol R13 1-3 szénatomos álkoxicsoportot, vagy ami nocsoportot jelent. Egy másik módszer szerint a hidrogenolízis felté­telei mellett nem stabil ?(IV) általános képletű ve­gyületeket# 8. reakcióvázlat szerint állíthatjuk elő, ahol A, M és R12 jelentése a fenti, B jelentése a fent definiált ß-laktamäz inhibitor csoport, előnyösen olyan csoport, amely a hidrogenolízissel szemben nem stabil és R'f karboxi-védöcsoport, melyet eny­he hidrolízissel vagy redukálással eltávolíthatunk, pl. p-N02C6H4CH2, RaRbRcSi vagy RaRbRcSICH2CH2 csoport, ahol Ra, Rb és Rc 1-12 35 szénatomos alkilcsoportot, vágy 5-8 szénatomos aril- vagy aralkilcsoportot jelent. Mint már a technika állásának ismertetésénél elmondtuk, sok ß-laktamäz inhibitort alkalmaznak kiindulási anyagként a találmány szerinti vegyüle- 40 tek szintéziséhez, és ezek a vegyületek ismertek. A 6a-hidroximetilpenicillánsav-l,l-dioxidot úgy állítjuk elő, hogy 6,6-dibróm-penicillinsav-benzi­­lésztert inert oldószerben — 70-— 20°C-on tercier­­butillítiummal vagy tercier-butil-magnéziumklo- 45 riddal reagáltatunk. A kapott enolátot formalde­hiddel kezeljük és a 6-bróm-6-hidroximetil-penám- 3-karbonsav-benzilészter izomerek elegyét izolál­juk. Ezt az elegyet a megfelelő 1,1-dioxiddá oxidál­juk, pl. a szerves porsav, pl. m-klórperbenzoesav 5,) alkalmazásával, az izolált szulfont palládium-kalci­­umkarbcnát katalizátor jelenlétében hidrogénez­zük és így a kívánt 6a-hidroximetil-penám-3- karbonsav-szulfont kapjuk. A 6ß-hidroximetil-peftäm-3-karbonsav-szulfont a 4 342 768 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban Írták le. A 6-aminometil-penám-3-karbonsav 1,1-dioxid előállításárra szolgáló előnyös eljárás szintén a 6,6- dibróm-penám-3-karbonsav-benzilészterből indul 6C ki. Az utóbbit egy mólekvivalens metilmagnézi­­umbromiddal reagáltatjuk éter oldószerben, rövid ideig, - 100— 50 °C-on. A kapott mono-Grignard reagenst 0,5 mólekvivalens benziloxikarboxamido­­metilacetáttal vagy l-benziloxikarboxamido-etila-65 cetáttal reagáltatjuk azonos hőmérsékleten 0,5-2 óra hosszat, hogy epimer elegyet kapjunk, pl. 6-bróm-6-benziloxikarbonil-aminometil-penám-3- karbonsav-benzilésztert. Ez utóbbit a következő lépésben reagáltatjuk, vagy az elegyet oszlopkro­­matografálással elkülönítjük. A következő lépés­ben a brómatomot eltávolítjuk, pl. tri-n-butil-ón­­hidriddel végzett halogenolízissel, előnyösen kis mennyiségű szabad gyök iniciátor, előnyösen 2,2’­­azo-bisz(izobutilonitril) (AIBN) és szénhidrogén oldószer, pl. benzol vagy toluol jelenlétében 60-100 °C-on. A 6ß-benziloxikarbonilamino­­metil-penám-3-karbonsav-észtert ezután kristályo­sítással különítjük el, (ha epimer elegyet haszná­lunk kiindulási anyagként) és a 6a-epimert az anya­lúg bepárlásával nyerjük ki, majd a maradékot kromatografáljuk. Az epimer szulfidokat ezután szulfonokká oxidáljuk, pl. a 6-hidroximetil-penám- 3-karbonsav-észtereknél leírt módon és a benzilvé­­dőcsoportot standard hidrogenolízissel távolítjuk el. Ha a találmány szerint előállított antibakteriális vegyület sóját gyógyászati célra kívánjuk alkalmaz­ni, akkor gyógyászatilag elfogadható sóra van szükség, de a fent megjelölt sóktól eltérő sókat különböző célra használhatjuk. így pl. a kívánt vegyületek izolálására és tisztítására és gyógyásza­tilag elfogadható sók egymásba történő átalakítá­sára, valamint nem só formáik előállítására. Az (I) általános képletű vegyületek, ahol n jelen­tése 1 és R és R1 jelentése közül az egyik B és a másik P, melyek jelentése a fenti és ahol R2 jelenté­se 2,6-dimetoxi-benzoil-, fenoxiacetil- vagy (14) ál­talános képletű csoport, és a (II) vagy (V) általános képletű karbonsavak, rövidszénláncú alkilésztereik vagy alkáli fémsóik, valamint a (VI) általános kép­letű karbonsavak, rövidszénláncú alkilészterek vagy alkáli fémsóik, ahol R2 jelentése 2,6-dimetoxi­­benzoil-, fenoxiacetil- vagy (14) általános képletű csoport, valamint szabad aminocsoportot tartal­mazó vegyületek savaddíciós sói in vivo antibakte­riális hatást mutatnak emlősökön. Ezt az aktivitást a penicillinvegyületeknél szokásos standard mód­szerrel lehet kimutatni. így pl. (I), (II), (V) vagy (VI) általános képletű vegyületeket egereknek ada­golunk, melyeknél már előzőleg akut fertőzést hoz­tunk létre egy szabvány patogén baktériumtenyé­szet intraperitoneális úton történő beoltásával. A fertőzés súlyosságát úgy standardizáltuk, hogy az egerek 1 : 10-szer kapták az LD100 adagot. (Az LD100 az a minimális hatóanyag, amely ahhoz szükséges, hogy a kontrollegereket 100%-osan el­pusztítsa. A teszt végén a vegyület hatását úgy értékeltük ki, hogy megszámoltuk a túlélő állato­kat, melyeket a baktériumokkal beoltottuk és ame­lyek a találmány szerinti vegyületet is kapták. Az (I) általános képletű antibakteriális vegyületek, va­lamint a (II), (V) és (VI) általános képletű karbon­savak, észtereik és alkáli fémsóik szubkután és orá­lis módon is adagolhatok. A találmány szerint előállított antibakteriális ve­gyületek in vivo hatása lehetővé teszi, hogy a ve­gyületek emlősök bakteriális fertőzéseinek legyőzé­sére alkalmazzuk humán gyógyászatban is orális és parenterális adagolásmóddal. A vegyületek a hu­6

Next

/
Thumbnails
Contents