187713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás félvezető amorf vékonyrétegek előállítására különösen félvezető eszközökhöz

1 .187 713 2 A kész gáz halmazállapotú alapanyagot megfelelő­en kialakított reakciókamrába vezetjük, ahol a megbontás feltételeit biztosítjuk, így előnyösen leg­alább 10 Pa nyomást hozunk létre, és emellçtt a hőbontáshoz szükséges hőmérsékletre hevítjük a gázt, ezzel a megbontást megindítjuk. Ily módon a poliszilán(ok) megbontásával amorf szilícium ke­letkezik. Ezt az anyagot egyenletes, ellenőrzött kö­rülmények között nyerjük, és ehhez a monoszilá­­nok hőbontásához szükségesnél alacsonyabb hő­mérséklet is elegendő. Ennek megfelelően az amorf szilícium, amit a poliszilánokból a javasolt eljárás révén kapunk, nem igényel a hidrogénhiány ki­­egyenlítésére szolgáló különleges kezelési eljáráso­kat. A találmány szerinti eljárással előállított félve­zető vékonyrétegek, akár szilíciumból, akár pedig más említett fémből készülnek, a félvezető eszkö­zök igen széles családjában előnyösen alkalmazha­tók. Különösen vonatkozik ez a fotoelektromos, a fotovezetéses és az egyenirányító eszközökre. Poliszilánok esetében különösen előnyösnek bi­zonyult a diszilán, triszilán, tetraszilán, pentaszilán és a hexaszilán alkalmazása kiindulási anyagként. Más izomer szilánok is alkalmasak lehetnek. Az egyetlen korlátozást az jelenti, hogy a fe'dolgozan­­dó poliszilánnak az alkalmazott reakció során a kívánt módon kell viselkednie. Növekvő molekula­­súllyal a poliszilán molekulastabilitása csökken, de ezt megfelelő reakciófeltételek megteremtésével egy bizonyos határig ki lehet egyenlíteni. A poliszilánokból hőbontással előállított amorf vékonyréteg szempontjából gyakorlatilag mindegy, hogy a gáz halmazállapotú anyag csak egy poliszi­­lánt tartalmaz, vagy különböző polimerizációs fo­kú poliszilánok keverékéből áll. A gázkeverékben monoszilán is jelen lehet, ha legalább egy poliszilán is van benne. Ennek eredménye, hogy a poliszilán parciális nyomása csökken, és így az eljárás végre­hajtásának feltételei módosulnak. A gázkeverék dópoló anyagokat és közömbös hordozógázt is tartalmazhat. Az alkalmazott nyomásérték általában 1 a 105 Pa határt nem lépi túl, de az alacsonyabb érté­kek előnyösebbek lehetnek, így a 130 Pa körüli nyomás bizonyul különösen kedvezőnek. A nyo­más célszerűen nem lépi túl az 1,5 • 10* Pa értéket. A nagyobb polimerizációs fokú szilánok, így a hexaszilán fölötti, hatnál több szilíciumatomot tar­talmazó polivegyületek általában igen kis arányban képesek részt venni a kívánt tulajdonságú amorf vékonyréteg előállításában, mivel szobahőmérsék­leten és szokásos nyomáson viszonylag kicsi a gőz­nyomásuk. Ha viszont ezeket a nagyobb molekula­súlyú szilánokat erőteljesen felmelegítjük, hogy gőznyomásuk viszonylag nagy, például 0,15 Pa kö­rüli értékű legyen, igen jó minőségű amorf szilícium vékonyréteg állítható elő belőlük. Amorf félvezető anyagokból álló vékonyrétegek­nek a találmány szerinti eljárással való előállítására szolgáló berendezés példáját mutatja az 1. és a 2. ábra. Az eljárás foganatosítására is alkalmas beren­dezés két részből áll, mégpedig 210 és 250 részegy­ségből. A 210 részegység (1. ábra) a megfelelő poli­­vegyületeket tartalmazó alapanyag előállítását, míg a 250 részegység (2. ábra) az alapanyagnak a kívánt amorf vékonyréteggé való alakítását biztosítja. A 210 részegység a példa szerint amorf szilícium hőbontással történő előállításához szükséges alap­anyag előkészítésére alkalmas, de természetesen ha­­s Dnló felépítésű, szükség szerint módosított egysé­gekkel más fémekből kiindulva is lehet hasonló módon félvezető amorf vékonyrétegek alapanyagát előállítani. A 210 részegység 211 reakciókamrát, 212 savtartályt, 213 szilicid-tartály t és 214 valamint 215 csapdákat tartalmaz. A 250 részegységben a félvezető-fém megfelelően e'őkészített polivegyületei, tehát adott esetben a poliszilánok 260 reakciókamrába jutnak, amely 261 burkolattal van kialakítva. A 260 reakciókam­­riban van a 262 szubsztrátum, amelyre az amorf sdliciumot le kell rakatni. A 261 reakciókamra anyagát előnyösen úgy választjuk, hogy az a 262 smbsztrátumot ne szennyezhesse. Ilyen anyag pél­dául a kvarc, az üveg, vagy a rozsdamentes acél. A 2. ábra szerint kialakított példakénti 261 reak­­c ókamrának 263 bemeneti csővezetéke és 264 ki­meneti csővezetéke van. A 263 bemeneti csővezeté­ken elhelyezett 251 vezérlőszelepen átjut a poliszi­­lanokat vagy az esetleg monoszilánt is tartalmazó gázkeverék a 261 reakciókamrába. A 251 vezérlő­­szelep arra szolgál, hogy 252 és/vagy 255 tartályból a gázáramhoz egy vagy több dópoló gázt lehessen adagolni. A 263 bemeneti csővezeték szintje alatt a 251 reakciókamrában 265 támasz van kialakítva, amelyre a 262 szubsztrátumot hordozó 266 tartó van felerősítve. A 266 tartó lehet például egy fűtő­­betétes tartóeszköz, amelyben csavarmenetes kerá­mia magban és kerámia kötőelemekkel körbevéve 256r ellenálláselem helyezkedik el. Ez utóbbi meg­felelően feltekercselve van kialakítva a 265 támasz é; a 266 tartó között. Rozsdamentes acélburkolat­tal lehet a kerámiamagot a G nyíllal jelölt belépő gázáramtól elválasztani. A 261 reakciókamrában 270 manométer szolgál a belső nyomás értékének megállapítására, követésére. A 262 szubsztrátum hőmérsékletét az ábrán nem látható mérőeszköz követi, amely a 266r ellenálláselemben kialakított nyílásba helyezhető. A 262 szubsztrátum anyaga á tálában üveg. A kívánt amorf szilíciumréteg lerakatására a gáz­­k;verék a G nyíl irányában a 262 szubsztrátum fölé halad, majd onnan a rajzon nem látható vákuum­­szivattyú hatására a 264 kimeneti csővezetéken át A irányban távozik. A 262 szubsztrátumot szilánok esetében általában 350 °C és kb. 500 °C közötti hőmérsékleteken tartjuk, aminek révén a gázáram legalább egy részéből hőbontással szilícium rakó­­d k le. Ezt a folyamatot a D nyil mutatja. A gáz halmazállapotú keverék E nyíl irányában halad a 2i)4 kimeneti csővezeték felé, ahol elszívódik. A fentiekben leírt dinamikus rendszer alternatí­víjaként kidolgozhatok statikus elrendezések is. Ebben az esetben a félvezető alapanyag szelepen keresztül jut a leszívott reakciótérbe. Ezt követően a reakcióteret lezárjuk és így elérjük, hogy a gázke­verék egy része a kamrában maradjon. A gázkeve­rek, amelynek túlnyomó részét előnyösen közöm­bös hordozó gázként is alkalmazzuk, olyan összeté­telű, hogy késlelteti a 261 reakciókamra meghibá­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents