187709. lajstromszámú szabadalom • Eljárás maláriaellenes antigén preparátum és vakcina előállítására

1 .187 709 2 dodecil-szulfát gél) elektroforézisnek vetettük alá, ahol az antigén 2,30* 105 látszólagos molekulasú­lyú anyagként viselkedett. Emellett több dekradá­­ciós terméket is megfigyeltünk, melyek antigén de­terminánst tartalmaztak. A főbb töredékek mole­kulasúlya 1,97 x, 1,6 x ,1,51 x, 1,26 x ,0,90x, 0,56 x és 0,28 x 105 volt. Kisebb mennyiségben a 2,20x, 2,13 x, 1,90 x, 1,80 x, 1,74 x, 1,48 x, l,18x, l,12x és l,04x 10s molekulasúlyú degra­­dációs termékek is voltak jelen. A 2. példa szerinti immunabszorbens oszlop-kromatográfiával tisztí­tott antigén ugyanolyan degradációs termék skálát mutatott, mint az immunprecipitációval készült, 35S-metioninnal jelzett anyag. A polipeptidek közötti összefüggés természetét a nagyobb polipeptidek peptid-feltérképezésével és a Plasmodium yoelii schizonták radioaktív anyaggal való megjelölésével, majd ajelölt rész lecserélésével („pulse-chase”) állapítottuk meg. A főbb polipepti­dek aminosav szekvenciái között homológiát egyértelműen ki lehetett mutatni a 25.1 antitesttel immunprecipitált, és 3SS-metioninnal jelölt poli­peptidek kétdimenziós kimotripszines peptid térké­pezésével, és az SDS poliakrilamid gélekben peptid­­térképezett, tisztított anyagok korlátozott fehérje­­bontásával, melyeket J125 izotóppal megjelöltünk. A Plasmodium yoelii schizontákat 10 percig inku­­báltuk nagy fajlagos aktivitású 35S-metionin jelen­létében, melyet aztán inaktív mationinnal lecserél­tünk. A mintákat a megjelölés után különböző időintervallumokban szolubilizáltuk és 25.1 anti­testtel immunprecipitáltuk. A jelzőanyag kezdet­ben a 2,30 x 105 molekulasúlyú polipeptidhez kap­csolódott, de a további inkubációk során fokozato­san a kisebb polipeptidekben jelent meg, majd a jelzőanyag egyidejű csökkenésével a 230 000-es mo­lekulasúlyú komponensben maradt. így a 25.1 anti­test által felismert natív antigén egy 2,3 x 10s mole­kulasúlyú fehérje, és a kisebb polipeptidek ennek a bomlásából származó töredékek melyek mindegyi­ke tartalmazza az antigén determinánst, melyet a monoklón antitest felismer. A natív fehérje in vitro degradációja annak szintézise után hamar bekövet­kezik, és 7 óra múlva teljessé válik. Az eredmények azt mutatják, hogy a lebomlás inkább az érintetlen schizonták inkubációja alatt megy végbe, semmint a sejtbomlás (lízis) és a szolubilizáció után. Az antigéneknek és néhány töredékének az izo­­elektromos pontját úgy határoztuk meg, hogy egy kétdimenziós elektroforézis rendszert használtunk, melyet O’Farrell írt le (L.Biol.Chem. 250. 4007-4021, 1975). de az első dimenzióban vagy egy poliakrilamid gélt, vagy egy kevert agar-poliakril­­amid gélt használtunk. 3-10 pH-ju amfolinek segít­ségével különböző pH gradienseket állítottuk be, ahol az antigéneknek illetve töredékeinek nagyjá­ból a következő izoelektromos pontjai adódtak: 2,3 x 105 molekulasúly : 5,3—5,7 ; 1,6x10s mólsúly : 5,2-5,5; 1,5 x |05 mólsúly: 5,2-5,5; 0,9 x 105 mól­súly: 6,0-6,7; 0,56x 105 mólsúly: 5,2-5,4; és 0,30 x 105 mólsúiy; 5,0-5,3. A töredékek a hordo­zón vándorolva (lényegében az izoelektromos pontjuk függvényében) egy adott ponttól mérve, különböző távolságban helyezkednek el, mégpedig a következők szerint : legtávolabb a 0,28 x 105 mól­sulyú, majd a 0,56x105, l,5x 105, l,6x 105,2,4xl05, végül a 0,9x105 molekulasúlyú töredék. A fehérjék­nek a poliamid gélben a szokásos perjódsav Shiff festése, és Jl2S-ei jelzett Concanavalin A lektin kö­tődése egyaránt azt mutatja, hogy a fehérje nem glikolilezelt. A glikozilezés hiányát megerősítette az is, hogy az eluátumban levő fehérje nem volt képes specifi­kusan kapcsolódni a lentil lektin-Sepharose-hoz (lentil-extraktum, kovalens kötéssel Sepharose-hoz kötve) és a búzacsira agglutinin-Sepharose-hoz, to­vábbá az, hogy a fehérje méreteire semmilyen ha­tással nem volt, ha a paraziták a fehérje N-glikozi­­lezését specifikusan gátló tunícamycin jelenlétében szintetizálták. 4. példa: A Plasmodium yoelii he: kapcsolódó antigén lokalizálása Indirekt immunfluoreszcencia alkalmazásánál, ha acetonfixált sejteket használunk, az antigén fe­hérje a schizonták illetve a merozoitok membránjá­hoz kapcsolódik. Sem a 25.1 antitest, sem pedig a több-értékű antiszérum, amelyet tisztított fehérje ellen hoztak létre, nem reagál a fixálatlan, érintetlen schizontákkal szuszpenzióban. A fehérjét nem lehe­tet t megjelölni az érintetlen schizonták laktoperoxi­­dázzal katalizált jódozásával, de jelölhető volt ezzel a módszerrel, ha a sejteket először 0,01 térfogat %­­nyi Nonidet P40 hozzáadásával szolubilizáltuk. Továbbá, ha tripszint adtunk a közeghez (5 /tg/ml mennyiségben), ez nem befolyásolta a fehérje kép­ződését, amit a parazitákkal fertőzött sejtek 3. pél­dában leírt in vitro inkubációjánál megfigyeltünk, így azt a következtetést vontuk le, hogy fehérje nincs jelen a gazda sejt membránjának külső felüle­tén, sem pedig ezen membrán belső felületéhez sem kötődik. A 25.1 antitestek által produkált 11F kép szerint a 2. példa szerinti 2,30 x 105 molekulasúlyú fehérje a sejten belül fejlődő parazita plazma membránjához kapcsolódik specifikusan, és nem pedig a gazda erythrocytájának membránjához. Ezt az elképzelést erősiti meg a dupla jelölésű im­munfluoreszcens technika, ahol az acetonnal fixált schizontákat 25.1 antitest (egér immunglobulin) és nyúl anti-egér vörös vértest antiszérum eleggyel inkubáltuk. A lemezeket kimostuk, majd sorrend­ben rodamin-konjugált kecske anti-nyúl IgG anti­­szérummal és FITC (fluoreszcein-izotiocianát)­­konjugált nyúl anti-egér IgG antiszérummal inku­báltuk. A vizsgálat során kiderült, hogy a Plasmo­dium yoelii schizonta antigén (FITC-vel jelzett) olyan membránon helyezkedik el, amely különbö­zik a gazda vörös sejt membránjától (amely roda­­minnal jelzett), de abba van bezárva. A fiatal schizontákban, a visszamaradó test kép­ződése előtt, az antigén a parazitában bezárt gömb­alakú membránhoz lokalizálva jelenik meg, de a visszamaradó test szegmentációját és képződését követően úgy tűnik, hogy a membrán körülveszi az egyedi merozoitokat. így a 2,3 x 105 molekulasúlyú fehérje (és/vagy ennek fehérjebomlásból eredő szár­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents