187669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (met)akrilsav és vinilalkohol egységekből felépített, szulfátészterezett új kopolimerek és sóik előállítására
1 187 669 2 juk, és a kapott (I) és (II) képletü lánctagokból felépülő kopolimert a (II) képletü lánctagokra vonatkoztatott 2-100%-os mértékig savanyú kénsavas észterré alakítjuk, és a kapott, (I), továbbá (II), és (III) képletü egységekből, valamint lánc-záró egységekből álló terméket, melyben a (III) képletü egységek előnyösen 5-40 mól %-os mennyiségben vannak jelen, kívánt esetben (IV) és/vagy (V) általános képletü egységeket - ahol X és A+ a már megadott jelentésű - is tartalmazó gyógyászatilag elfogadható sóvá alakítjuk. A találmány szerinti új kopolimerek és sóik véralvadásgátló anyagként használhatóak. A találmány tárgya eljárás új, gyógyászatilag hatásos kopolimerek és sóik, valamint ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. A heparin véralvadás gátló hatását Howell és munkatársa [Am. J. Physiol., 47, 328 (1918-19)] ismerte fel. Chargaff és munkatársai [J. Biol. Chem. 115, 155 (1936)] más, heparinszerü hatást mutató természetes és szintetikus makromolekulák után kutatva megállapították, hogy a véralvadás-gátló hatású makromolekulák mindig tartalmaznak szulfátcsoportokat (pl. heparinok, vagy az általuk előállított polivinilalkohol savanyú kénsavas észter kálium sója), de ugyanakkor nem minden szulfátcsoportot tartalmazó polimer hatásos. A későbbiekben több olyan publikáció is megjelent, mely ellentétben az előzővel, heparin-szerű hatást bizonyít szulfátcsoportot nem tartalmazó polimerek esetében is [pl.: R. Machovich és I. Horváth: Thrombos. Res. 11,765 (1977) és a 3 844 989. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás]. Az eddigi kutatások tehát a szulfátcsoportok szerepét nem tisztázták, illetve mindeddig nem került forgalomba olyan polimer, mely a szerv-eredetű, és bizonytalan összetételű heparin helyettesítését megoldotta volna. Célul tűztük ki olyan, szulfátcsoportot is tartalmazó polimerek előállítását, melyek a heparin helyettesítésére alkalmasak lehetnek, vagy amelyek esetleg a heparinnal együtt eredményesen alkalmazhatók. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a célnak megfelelő kopolimer úgy állítható elő, hogy a) egy (la) általános képletü monomert, mely (met)akrilsav, vagy észtere - e képletben X hidrogénatomot, vagy metilcsoportot jelent - és egy (lia) általános képletü hidroxilcsoportján védett vinilalkohol-monomert - e képletben a Z védőcsoport észterező jellegű lehet, s ekkor rövidszénláncú alkánkarbonsav acilcsoportját jelenti, előnyösen formil-, acetil-, halogén-acetil-, vagy trifluor-acetilcsoport, vagy propionil-, vagy butirilcsoport lehet, illetve a Z védőcsoport éterező jellegű lehet, s ekkor rövidszénláncú alkil-, vagy aralkil-csoportot, előnyösen terc.-butil-, vagy benzilcsoportot jelent, ko polimerizálunk és b) a kapott kopolimerből a védőcsoportot (Z, illetve az Y' helyén levő metilcsoport) eltávolítjuk, és c) a védőcsoportmentes kopolimert savanyú kénsavészterré, illetve kívánt esetben annak gyógyászatilag elfogadható sójává alakítjuk. Az így kapott új kopolimer statisztikus elrendeződésben szerkezeti egységként tartalmaz (I) általános képletü, (met)akrilsavból, vagy észteréből származó egységet - mely képletben X hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent -, (II) képletü egységet, (III) képletü egységet, továbbá az (I), (II) és (III) képletü egységekből, a kopolimerizáció körülményei között képződő lánc-záró egységeket, illetve kopolimer-sók előállítása esetén az előzőekben felsoroltakon kívül (IV) és/vagy (V) általános képletű egységeket, - ahol X jelentése a (I) általános képletnél megadottal egyező és A+ valamely kationt, előnyösen alkálifém-iont vagy alkáliföldfémiont jelent -. Az új kopolimerek biológiai hatását és alkalmazási területeit vizsgálva a következőket találtuk: A heparinhoz hasonlóan fokozzák az antitrombin-hatást, azaz fokozzák a vér alvasztó anyagának a trombinnak az inaktiválódását. Gátolják a véralvadási kaszkád többi proteázát és ezáltal a trombin képződését. Ezért elsősorban a vér fokozott alvadékonyságából eredő trombózis-veszély elhárítására alkalmasak. Vizsgálataink szerint ezenkívül - a heparintól eltérően - a kopolimerek más támadásponton is beavatkoznak a véralvadási folyamatba, nevezetesen direkt (antitrombin nélkül is) gátolják a trombin-fibrinogén reakciót. In vitro 20 pg kopolimer/ml plazma küszöbkoncentrációnál kezdődik az ilyen mechanizmuson át érvényesülő véralvadásgátló hatás. A kopolimer véralvadás-gátló hatása állatkísérletekben tartósabb, elhúzódóbb, mint a hepariné. Éber patkányoknak egyszeri adagban intravénásán (farokvénába) kopolimert, illetve heparint adtunk, majd 30 perccel az anyagbeadás után vért vettünk (éteres altatás utáni szívpunctio) és a mintákban a véralvadás-gátló hatást meghatároztuk. Azt találtuk, hogy míg a heparin gátló hatása a kezelés utáni 60. percre egyharmadára csökken, addig a kopolimerek gátló hatása a kezelés utáni 90. percre is csak a felére csökken. A hatásmaximumot a beadás után 15 perccel mértük nyúlon. Azt találtuk továbbá, hogy ha a kopolimerben változtatjuk a szabad karboxil-csoportok (K) és a savanyú szulfátészter-csoportok (S) arányát, akkor a véralvadás-gátló hatás mértéke, és némiképpen az anyag támadáspontja is változtatható. A kopolimer antikoaguláns hatását - hasonlóan a heparinéhoz - protamin-szulfáttal meg lehet szüntetni. A kopolimert véralvadás-gátló hatású anyagként főleg vénásan (injekció, infúzió), vagy subcután célszerű alkalmazni. ízületi fájdalmak megszüntetésére vagy mérséklésére a kopolimer főleg helyi bedörzsöléssel (kenőcs, tinctura) alkalmazható. A kopolimert 50-3000, előnyösen 50-250 polimerizációs fokkal célszerű előállítani, ha az antiko-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
