187610. lajstromszámú szabadalom • Belső páncélzat golyósmalmokhoz
1 2 187 610 A találmány tárgya belső páncélzat tetszőleges típusú golyósmalmokhoz, főként golyós csőmalmokhoz, amely páncélzat őrlőlapokból vagy őrlőgerendákból áll, és ezek őrlőfelületei az őrlődob g teljes kerületén végigfutó barázdákkal vannak ellátva. A golyósmalmok modern belső páncélzatának feladata már nemcsak az, hogy a kopás ellen védje az őrlödobot, hanem az is, hogy hozzájáruljon az őrlés hatékonyságának javításához. A technika jelenlegi állása szerint különféle, őrlőlapokból vagy örlőgerendákból álló belső páncélzatok ismertek, amelyek őrlőfelületei vagy dudoros, illetve lépcsős profillal vannak ellátva, vagy ]g pedig emelőgerendákkal rendelkeznek. Az őrlőfelület ilyen kialakításának célja az, hogy megemelje a malom őrlőterében levő őrlőtesteket, hogy azok lehetőleg nagy magasságból essenek az őrlendő anyagra és így azt nagy energiával aprítsák, vagyis, 2Q hogy az aprítási folyamaton belül előtérbe kerüljön a katarakta-hatás (ütő igénybevétel). Ennek az őrlőtestmozgatási módnak az a következménye, hogy az őrlőtestek potenciális esési energiájának csak egy töredéke használható fel az aprításhoz, ugyanakkor növeli az őrlőlapok és őrlőtestek kopását és elősegíti az őrölt anyag agglomerációját. Ismert továbbá a 462 188 sz. német szabadalmi leírás alapján egy olyan belső páncélzat golyósmalmokhoz, amelynek őrlőlapjai úgy vannak kialakít- 30 va, hogy az őrlőfelületek több egymás mögötti, az őrlőtérbemenet felé fordított alappal rendelkező csonkakúp-palástfelületeket képeznek. Ezen páncélzat jellegzetes kiképzése az őrlőtestek önálló ősztályozásához vezet oly módon, hogy nagyságuk a ° bemenettől az őrlőkamra kimenetéig egyre csökken, és ezáltal az őrlőpálya mentén mindig az őrölt anyag finomságváltozásának megfelelő őrlőtestnagyság van jelen. A kívánt őrlőtest-osztályozás azonban csak 40 hosszú őrlőkamrákban, bizonyos keretfeltételek betartása esetén érhető el. Ezen páncélzat legjelentősebb hátránya az őrölt anyag viszonylag rövid benntartózkodási ideje az őrlőtérben és ezzel egy túlságosan kisméretű igénybevételi időtartam, va- 45 lamint az őrölt anyag alacsony szintje. A durvább részecskék így aprítás nélkül elhagyhatják az őrlőkamrát. A megoldás további hiányossága az, hogy különösen a nagy őrlési finomság elérésére szolgáló 50 finomőrlőterekben viszonylag széles őrlőtestméretsorozatot kell alkalmazni. Az ilyen őrlőtesttöltetek drágák, mivel a költségek a manapság használatos különlegesen kopásálló őrlőgolyók átmérőjének csökkenésével jelentősen emelkednek. 55 Az is hátrányos, hogy az ilyen páncélzatokkal nem lehet megakadályozni az őrölt anyag agglomerációját, ami szintén az őrlési hatékonyság csökkenéséhez vezet vagy járulékos ráfordítást igényel. Különböző irodalmi helyek, szabadalmi leírások 60 (pl. a 323 529 sz. NSZK szabadalmi leírás) és közrebocsátási iratok (pl. a 20 38 223 sz. NSZK közrebocsátási irat) alapján több megoldás ismert, amelyek révén az osztályozó páncélzatnak és más belső páncélzatoknak az őrölt anyag viszonylag rövid 65 őrlőtérben való benntartózkodásából eredő hátrányai (kedvezőtlen aprítási eredmény, intenzív kopás) elvileg kiküszöbölhetők. Valamennyi megoldás tartóelemek elhelyezését javasolja az őrlőtérben vagy annak kimeneténél, az őrölt anyaggal való töltöttségi fok növelése céljából. Az ezáltal meghosszabbított igénybevételi időtartamnak kellene az őrlési eredményt javítania. Ezen megoldások hátránya azonban, hogy az őrölt anyag őrlőtérben való torlódása elősegíti az őrölt anyag őrlési eredményt kedvezőtlenül befolyásoló visszakeveredését is. A 28 30 92 sz. osztrák szabadalmi leírásból ismert egy páncélzat golyósmalmok számára olyan őrlőlapokkal, amelyek örlőfelületei az őrlődob teljes kerülete mentén végigfutó, azonos mélységű barázdákkal vannak ellátva. A barázda kerületi irányra merőleges keresztmetszete körszelet alakú, ahol a barázda körívének sugara megegyezik a malomban alkalmazott golyók, illetve a legnagyobb méretű felhasznált golyók sugarával. A barázdaívek és az őrlőgolyók sugarainak egyezése következtében ennek a megoldásnak a golyók és a barázdaív közötti jobb súrlódási kapcsolat és az őrlőtesttömeg malomfalon való terjedelmesebb felfekvése miatt az őrlőtestek ugy anolyan jó behúzási fokát kellene biztosítania, mint a golyósmalom kerületi irányára merőlegesen húzódó bordákkal vagy emelőgerendákkal felszerelt őrlőlapoknak. A 309 963 sz. osztrák szabadalmi leírás alapján ismert továbbá egy golyósmalompáncélzat olyan őrlőlapokkal, amelyek őrlőfelületein szintén körszeletalakú keresztmetszettel rendelkező barázdák vannak, amelyek végigfutnak az őrlődob teljes kerülete mentén, de a barázdák legalább egy része csavarvonalalakúan, 3-10°-os emelkedési szöggel van elrendezve. A már fentebb említett hátrányok mellett az ismert barázdált páncélzatoknak az a hiányossága, hogy a legnagyobb golyó átmérőnek a barázdaszegmens sugarával való megközelitő egyezése miatt az őrölt anyag részecskéi számára csak minimális esély van az őrlőgolyó és a malomfal közötti, legnagyobb igénybevételt biztosító tartományba való bejutásra, mivel rendkívül kedvezőtlenek a behúzási feltételek. Valamennyi kisebb golyónagyságnál a golyó és a malomfal kÖ2Ött, különösen a barázda tartományában, csak pontszerű érintkezés valósítható meg, aminek következtében nem várhatók lényegesen megváltozott igénybevételi feltételek a hagyományos belső páncélzatokhoz képest, eltekintve a kisebb katarakta-hatástól. A 309 963 sz. osztrák szabadalmi leírásban ismertetett elrendezés az őrlőgolyóknak az őrölt anyag mozgásirányával ellentétes visszaszállítását célozza. Ezzel azonban közvetlenül kiprovokáljuk a visszakeveredési jelenségeket. Ezáltal az igénybevételi térségben levő őrölt anyagnál nagyon széles szemcseeloszlási tartományok keletkeznek, amelyek további aprításához a fajlagos munkaigény jóval magasabb, mint szűk szemcseeloszlási tartomány esetén, összefoglalva megállapítható, hogy ezen ismert páncélzat legf őbb hátrányát az jelenti, hogy az őrlőtesttömeg és a páncélzat közötti erős súrlódási kapcsolat miatt a katarakta-hatás erőtel2