187571. lajstromszámú szabadalom • Szerszámtartó fúrókalapácsban
1 2 .187 571 A találmány tárgya szerszámtartó fúrókalapácsban szerszámbefogáshoz, egy vezetőtömbben sugárirányban állíthatóan ágyazott, legalább részlegesen a szerszám tengelyirányban zárt hornyába 5 benyúló zárótestekkel, a vezetőtömbhöz viszonyítottan elforgatható kúpos hüvellyel a zárótestek állításához, és tengelyirányban elmozdítható, az alakjánál fogva ékelődő kúpos hüvelyt a vezetőtömbbel szemben reteszelni képes rögzítő hüvellyel. Az ismeretes fúrókalapácsokban egy közbenső szár segítségével a szerszámtartóba illesztett szerszámot a forgómozgáson kívül még ütőmozgásba is hozzák. Ezeknek az egymásra helyezett mozgásoknak az átvitele érdekében a szerszám a szerszámtartóban elfordulásmentesen, de korlátozott 1 tengelyirányú játékkal van befogva. Emellett pedig a valamely meghatározott gép részére szánt szerszámoknak a befogásra alkalmas olyan végük van, amelynek a szerszámtartó vezetési tartománya sze- 2Q rinti átmérője van. A forgatónyomaték átvitele, valamint a szerszámoknak a tengelyirányú befogása ezeknek a behelyezésre alkalmas végükön lévő, tengelyirányban zárt hornyok, valamint a szerszámtartóban lévő, és a hornyokba alakjuknál fogva ékelődően benyúló zárótestek révén megy végbe. 25 A zárótestek legtöbbnyire egy vezetőtömbben vannak ágyazva és tengelyirányban be-, valamint kikapcsolhatok az elforgatható, vagy eltolható kúpos hüvely segítségével. A kúpos hüvely által meghatározott út az ismert 30 fúrókalapácsok esetében a szerszámoknak behelyezésre alkalmas végükön lévő hornyok egységes mélységét kívánja meg. Ennek az a hátránya, hogy a szerszámtartóba csak valamely meghatározott kialakítású behelyezésre alkalmas véggel ellátott 35 szerszámok foghatók be. Ebből azután nagy különbségek adódnak a fúrószerszám átmérője és a behelyezésre alkalmas szerszámvég átmérője között. Ha a behelyezésre alkalmas szerszámvéget a kisebb átmérőjű szerszámok részére határozzák 40 meg, akkor ez a nagyobb szerszámok részére túl gyenge. Ha viszont a behelyezésre alkalmas szerszámvéget a nagyobb átmérőjű szerszámok részére határozzák meg, akkor a kisebb szerszámok túlzottan anyagigényesek lesznek, mind forgácsoló, mind 45 pedig forgácsmentes kialakítás esetében, és így a szerszámokat nem lehet gazdaságosan előállítani. Ismeretes továbbá, hogy az ütve fúrás alkalmával fellépő rezgések következtében a kúpos hüvely meglazulását úgy akadályozzák meg, hogy tengely- 50 irányban eltolható rögzítő hüvelyt alkalmaznak, amely a kúpos hüvelyt a vezetőtömbbel szemben reteszeli. Ennek az ismeretes megoldásnak az a hátránya, hogy csak egyetlen reteszelő állása van és ennek 55 következtében a zárótestek csak egyetlen egy állásba állíthatók be, ami viszont újból csak az előzőekben a szerszámok méretezése vonatkozásában említett méretezési problémákat eredményezi. A találmányunk célja tengelyirányban zárt hor- 60 nyú szerszámok befogására alkalmas szerszámtartó kialakítása, amelyben a horonyba benyúló zárótesteket különféle állásokban lehet rögzíteni. A találmány értelmében ezt azzal érjük el, hogy a kúpos hüvely a rögzitő hüvely segítségével, ennek 55 egy körülfordulása során, legalább két helyen reteszelhető a vezetőtömbbel szemben. Ezáltal a zárótesteknek a kúpos hüvely minden körülfordulásakor a szerszámot központosító, legalább két rögzíthető állásuk van. A zárótestek szándékolt állítási tartománya részére azonban a kúpos hüvelynek legtöbbször több körülfordulására lesz szükség. Ebből viszont az következik, hogy a zárótestek rögzítési állásainak a teljes állítási tartományon át egyenletesen elosztott sokszorosa adódik. Annak érdekében, hogy az ütve fúrás alkalmával fellépő rezgések következtében a kúpos hüvely meglazulását megakadályozzuk, alkalmazhatunk egy, vagy több, a rögzítő hüvelyt reteszelő állásba kényszerítő rugóelemet. Az ilyen rugóelemek helyett azonban alkalmazhatunk kilincs-szerkezetet is, hogy ezzel a rögzítő hüvelyt a rögzítési állásban biztosítsuk. Annak érdekében, hogy a zárótestek rögzíthető állásainak lehetőleg finom fokozatát érjük el, előnyös, ha a rögzítő hüvelyen a kúpos hüvelynek a reteszeléséhez a vezetőtömbbel szemben a vele szembeni ellenfogazással együttműködő fogazás van. Elvileg elegendő, ha a két fogazás közül az egyiknek csak egy foga van, az egyenletes erőelosztás miatt azonban előnyösebb, ha mindkét oldalon teljes fogazás van. A fogazás, illetve az ellenfogazás például kiképezhető, mint tengelyirányban egymással kapcsolódó homlokfogazás. Az ütve fúrás alkalmából minden esetre fellépnek olyan rezgések, amelyek folytán a rögzítő hüvely tengelyirányú elmozdulása következtében a fogazások szétkapcsolódhatnak. Ennek megakadályozására előnyös, ha a fogazás és ellenfogazás teleszkópszerű kapcsolódásához a fogazásnak a fogprofilja tengelyirányban halad. Ha elég nagy a tengelyirányú út hosszúsága, amelyen a fogazások egymással kapcsolódhatnak, a reteszelés oldódását még a legnagyobb mértékű rezgések esetében is megakadályozzuk. Működési szempontból a fogazás fogprofilját elvileg tetszőlegesen alakíthatjuk ki. Az előállítási technika szempontjából azonban előnyös, ha a fogazás és ellenfogazás rovátkolt belsőfogazás, illetve rovátkolt külsőfogazás. Mivel a fogazás mechanikai igénybevétele viszonylag csekély, a rovátkolt fogazásokat például a szegélybordázásnak megfelelő kialakítással lehet előállítani. A rovátkolt fogazással létesített kapcsolat nagyszámú kapcsolódási helyzeteket tesz lehetővé, és ezáltal a zárótestek rögzíthető állásainak igen finom fokozatait. így például beállítható valamely meghatározott játék a zárótestek és a szerszámnak behelyezésre alkalmas vége között. A könnyebb kezelhetőség miatt célszerű, ha a rögzítőhüvely elfordulásmentesen van kapcsolva a vezető tömbbel. A zárótestek elállításához a fentiek szerint tehát a rögzítőhüvelyt és a kúpos hüvelyt egymáshoz viszonyítottan el kell forgatni. A szerszámtartó elállításakor ellentartószervként szolgálhat a vezetőtömbbel elfordulásmentesen kapcsolt rögzítőhüvely. Ilyenkor egyik kezünkkel foghatjuk a rögzítőhüvelyt, a másikkal pedig a kúpos hüvelyt. 2
