187565. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanidinszármazékok előállítására
1 2 187 3. táblázat A példa száma R p Op. °c (maleát) Hozam, % 22. CF3CH2— 3 159-161 53 23. chf2cf2ch — 4 141-142 58 24. cf3ch2— 5 146-147 49 A kiindulási anyagokat a 21. példában közölt 10 2-5. reakcióval állítjuk elő; szükség esetén kiindulási anyagként 5-bróm-valeronitril helyett 4-brómbutironitrilt vagy 6-bróm-hexanonitrilt, illetve 2,2,2-trifluor-etil-izotiocianát helyett 2,2,3,3-tetrafluor-propil-izotiocianátot használunk fel. 5 25. példa 0,34 g 3-[4-(3-/2,2,2-trifluor-etil/-tioureido)- 20 l,2,3-triazol-2-il]-ciklopentán-karboxamid, 0,4 g higany(II)-oxid és 20 ml 6 mólos metanolos ammónia-oldat elegyét 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet éjszakán át szobahőmérsékleten tartjuk, majd szűrjük, és a szűrletet bepároljuk. 25 0,27 g 3-[4-(3-/2,2,2-trifluor-etil/-guanidino)-l,2,3- triazol-2-il]-ciklopentán-karboxamidot kapunk. A termék mintáját kevés etil-acetátban oldjuk, az oldathoz 1 mólekvivalens maleinsav kevés acetonnal készített oldatát adjuk, majd az elegyből dietil- 30 éterrel kicsapjuk a sót. 143-146 °C-on olvadó 3-[4- (3-/2,2,2-trifluor-etil/-guanidino)-1,2,3-triazol-2- il]-ciklopentán-karboxamid-maleátot kapunk. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 35 3,5 g 1,2,3-triazol, 5,0 g ciklopent-2-enon, 2,0 ml 40 súly/térfogat%-os metanolos benzil-trimetilammónium-hidroxid-oldat és 20 ml dioxán elegyét éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet bepároljuk, a maradékot etil-acetáttal elegyít- 40 jük, az elegyet vízzel kétszer, majd vizes nátriumklorid-oldattal egyszer mossuk, magnézium-szulfát fölött szárítjuk, végül bepároljuk. Halványsárga olajként nyers 3-(l,2,3-triazol-2-il)-ciklopentanont kapunk. 45 NMR-spektrum vonalai (CDC13): 7,62 (s, 2H), 5,37 (széles kvintett, 1H), 3,1-1,8 (m, 6H) ppm. 0,5 g, a fentiek szerint kapott nyers 3-(l,2,3-triazol-2-il)-ciklopentanon, 0,5 g lítium-alumíniumhidrid és 20 ml éter elegyét éjszakán át szobahő- 50 mérsékleten keverjük, majd a lítium-alumíniumhidrid fölöslegét vizes nátrium-hidroxid-oldattal elbontjuk. A reakcióelegyet szűrjük, és a szűrletet bepároljuk. Olajos anyagként 0,5 g nyers 3-(l ,2,3- triazol-2-il)-ciklopentanoIt kapunk. 55 0,44 g nyers 3-(l,2,3-triazol-2-il)-ciklopentanoI 5 ml piridinnel készített oldatához 5 °C-on 1,1 g p-toluol-szulfonil-kloridot adunk. A reakcióelegyet éjszakán át 5 °C-on tartjuk, majd vízbe öntjük, és etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumot vízzel, 60 2 n vizes sósav-oldattal, majd vizes nátrium-kloridoldattal mossuk, magnézium-szulfát fölött szárítjuk, végül bepároljuk. Olajos anyagként 0,72 g nyers 3-( 1,2,3-triazol-2-il)-ciklopentil-p-toluolszulfonátot kapunk. 65 0,7 g nyers 3-(l,2,3-triazol-2-il)-ciklopentil-ptoluol-szulfonát, 0,17 g nátrium-cianid és 10 ml dimetil-szulfoxid elegyét éjszakán át 95 °C-on keverjük, majd a reakcióelegyet vízbe öntjük, és etilacetáttal extraháljuk. Az extraktumot vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfát fölött szárítjuk, végül bepároljuk. Olajos anyagként 0,33 g nyers 3-(l,2,3-triazol-2-il)-ciklopentánkarbonitrilt kapunk. 0,3 g nyers 3-(l,2,3-triazol-2-il)-ciklopentánkarbonitril, 2 ml tömény kénsav és 1 ml tömény salétromsav elegyét éjszakán át szobahőmérsékleten tartjuk. A reakció kezdeti szakaszán az elegyet a hőfejlődés miatt hűtenünk kell. Ezután a reakcióelegyet vízbe öntjük, a vizes oldatot etil-acetáttal extraháljuk, a2 extraktumot vizes nátrium-kloridoldattal mossuk, magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd bepároljuk. 0,26 g nyers 3-(4-nitro-l,2,3- triazol-2-iI)-ciklopentán-karbonsavat kapunk. 0,3 g 3-(4-nitro-l,2,3-triazol-2-il)-ciklopentánkarbonsav és 2 ml tionil-klorid elegyét 30 percig 60 °C-on tartjuk. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk, majd a maradékról két alkalommal 10—10 ml toluolt párolunk le. A nem illékony maradékhoz 10 ml 6 mólos etanolos ammóniát adunk, és az elegyet bepároljuk. 0,25 g nyers 3-(4-nitro-1,2,3-triazol-2-il)-ciklopentán-karboxamidot kapunk. A tennék mintáját közepes nyomású folyadékkromatográfiáva! szilikagélen tisztítjuk, eluálószerként etil-acetátot használunk. A tisztított termék 127-128 °C-on olvad. 0,28 g 3-(4-nitro-l,2,3-triazol-2-il)-cikiopentánkarboxamid, 0,3 g 5 súly%-os palládium/csontszén katalizátor és 20 ml etanol elegyéhez 50 °C-on 0,6 ml hidrazin-hidrátot adunk. Az elegyet 15 percig 50 °C-on tartjuk, majd szűrjük, és a szűrletet bepároljuk. Fehér, szilárd anyagként 0,22 g nyers 3-(4-amino-1,2,3-triazol-2-il)-ciklopentán-karboxamidot kapunk. 0,215 g 3-(4-amino-1,2,3-triazol-2-il)-ciklopentán-karboxamid, 0,5 g 2,2,2-trifluor-etil-izotiocianát, 5 ml acetonitril és 1 ml dimetil-formamid elegyét 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet bepároljuk, a maradékot etanollal eldörzsöljük, és a terméket szűrjük. 0,35 g szilárd 3-[4-(3- /2,2,2-trifluor-etil/-tioureido)-1,2,3-triazol-2-il]ciklopentán-karboxamidot kapunk, amit további tisztítás nélkül használunk fel. 565 26. példa 0,2 g 3-[4-(3-/2,2,2-trifluor-etil/-guanidino)-l,2,3- triazol-2-il]-benzoesav, 2 ml tionil-klorid és 10 ml tetrahidrofurán elegyét 10 percig forrásban lévő vízfürdőn melegítjük. Az elegyet csökkentett nyomáson bepároljuk, a maradékot 10 ml tetrahidrofuránban oldjuk, és az oldatot ismét bepároljuk. Ezt a műveletet még egyszer megismételjük. A maradékot 10 ml tetrahidrofuránban oldjuk, és az oldatot 20 ml vizes ammónia-oldatba (fajsúly : 0,880) öntjük. A kivált gumiszerű csapadékot etil-acetáttal kivonjuk. Az extraktumot magnézium-szulfát fölött szárítjuk, kis térfogatra bepároljuk, majd 0,071 g maleinsav kevés acetonnal készített oldatát 12
