187564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített-imidazol-származékok előállítására
1 187 564 2 —CH2—csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy további eljárás az úgynevezett TosMIC-módszer (TosMIC = p-toluol-szulfonil-metil-izocianid). Ennek az eljárásnak az eredményeképpen csak a (VI) általános képletű izomerek - a képletben R1; R2, R6 és n jelentése a korábbiakban megadott - képződnek. Az eljárás végrehajtása során úgy járunk el, hogy a (XX) képletű p-toluol-szulfonil-metil-izocianidot valamely R"6NH2 általános képletű primer aminnal - a képletben R"6 jelentése a korábban megadott - és valamely (XXI) általános képletű aldehiddel, vagy pedig valamely (XXII) általános képletű iminnel - ezekben a képletekben Rl5 R2 és n jelentése a korábbiakban, illetve R"6 jelentése a korábban megadott - reagáltatunk, egy megfelelő (VI) általános képletű vegyületet kapva. A reagáltatást metanol vagy dimetoxi-etán bázikus kémhatású oldatában, a primer amin fölöslegének vagy nátrium- vagy kálium-karbonátnak a jelenlétében hajtjuk végre. A reakcióhömérséklet szobahőmérséklet és az alkalmazott oldószer forráspontja között változhat. Miként korábban említettük, az (I) és az (la) általános képletű vegyületek értékes gyógyhatásúkat mutatnak, elsősorban kiváló antitrombotikus hatásúak. Ugyanakkor további kísérletekben más gyógyhatásokat, például magas vérnyomást csökkentő és béta-blokkoló hatást, továbbá antimikrobiális és antifungális hatást is észleltünk. Az (I) vagy (la) általános képletű vegyületek, nem-mérgező, gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik vagy ezek keverékei beadhatók parenterálisan, intravénásán vagy orálisan. Jellegzetesen valamely gyógyászatilag aktív vegyület hatásos mennyiségéből alkalmas gyógyszergyártási hordozó- és/vagy segédanyagok felhasználásával gyógyászati készítményt készítünk a beadás céljára. A „hatásos mennyiség” kifejezés alatt olyan dózist értünk, amely a kívánt gyógyhatást biztosítja káros mellékhatások nélkül. A konkrét esetben alkalmazott dózis számos tényezőtől, például a beadás módjától, a kezelt emlős típusától, a kezelendő tünettől és természetesen a felhasznált gyógyhatású vegyület szerkezetétől függ. A találmány szerinti gyógyászati készítmények készítéséhez használt hordozóanyagok szilárd vagy folyékony halmazállapotúak lehetnek. Típusukat rendszerint a tervezett beadás módjától függően választjuk meg. így például szilárd hordozóanyagként használhatunk laktózt, szacharózt, zselatint és agar-agart, folyékony hordozóanyagként vizet, cukorszirupot, földimogyoróolajat vagy olívaolajat. A találmány szerinti gyógyászati készítmények sokféle formát ölthetnek, elkészíthetjük őket például tablettákként, kapszulákként, kúpokként, oldatokként, emulziókként vagy porokként. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek klinikai dózistartományát orális beadással áh lapítottuk meg. Antitrombotikus és magas vérnyomást csökkentő hatású hatóanyagokként napi 0,2-2 mg/testsúlykg dózisban, míg antimikrobiális hatású hatóanyagokként napi 0,3-3 mg/testsúlykg dózisban hasznosítjuk őket. Egereken mért akut toxicitásuk (LD50) intravénás beadással 15-100 mg/testsúlykg. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek magas vérnyomást csökkentő hatását úgy határozzuk meg, hogy normál súlyú Sprague-Dawley patkányokat először uretánnal érzéstelenítünk, nr ajd femorális artériájukat polietiléncső segítségével összekötjük vérnyomást regisztráló berendezéssel. A kísérleti vegyületet ezután a femorális vénába irjektáljuk, majd a vérnyomást és a pulzusszámot regisztráljuk. Az antitrombotikus hatás in vitro vizsgálható, mégpedig a kísérleti vegyületeknek a trombociták adenozin-difoszfát vagy kollagén indukálta aggregúlódásában kifejtett inhibitáló hatását mérjük. A kísérletekhez tehénvérből származó trombocitákat használunk. 1,2 ml, köbmilliméterenként 250 000 trombocitát tartalmazó vérplazmához a k sérleti vegyület oldatából 50 pl-t adunk. 10 perces irkubálási periódust követően adenozin-difoszfátot vagy kollagént adagolunk. A trombociták aggregálódását turbidimetriásan lambda = 605 nm-nd határozzuk meg. Az antibikrobiális hatást in vitro vizsgáljuk, aantibakteriális és antifungális aktivitás megállapítására szolgáló kvalitatív vizsgálati módszerrel, az úgynevezett agardiffúziós eljárást használva a következő szokásos mikroorganizmusokkal szemben: Staphylococcus aureus, Streptococcus pyogenes, Escherichia coli, Proteus mirabilis, Pseudomonas seruginosus, Candida albicans és Aspergillus niger. Az antimikotikus aktivitást in vitro határozzuk meg a következő dermatofitákkal és gombafélékkel szemben: Trichophyton rubrum, Trichophyton mentagrophytis, Microsporum canis, Epidermophyton floccusum, Chrysosporum, Candida albicans, Candida guilliermondi, Candida parapsilosis, Tarulopsis glabrata és Saccaromyces cerevisiae. A gombaféléket agar-agar táptalajból készült lemezt ken tenyésztjük. A kísérleti vegyületet az inkubálást megelőzően adagoljuk. A kísérleti vegyület hatékonyságának mértéke annak a körnek a rádiusza, amelyen belül a gombák növekedése gátolt. A béta-blokkoló aktivitást in vitro a következőképpen mérjük. Tengeri malac szívpitvarát izoláljuk, majd mérjük rajta az izoprenalinnal kiváltott kronotróp és inotróp hatással szemben a kísérleti vegyület által kifejtett gátló hatást. Az akut toxicitást olyan NMRI-törzsbeli nőstény egereken határozzuk meg, amelyek kora mintegy 7 hónap és súlya 30-40 g. A kísérleti vegyületet intravénásán adjuk be. Az antitrombotikus hatás vizsgálatára szolgáló kísérletben a 4-(2',6'-dimetil-benzil)-2-metil-imidazol - amelynek egéren intravénásán mért LD50- értéke 15 mg/kg - egyértelműen gátolja a trombociták kollagén által és adenozin-difoszfát által kiváltott aggregálódását. Ugyanebben a kísérletben a következő vegyületek gátolják hatásosan a trombocitáknak kollagén által és adenozin-difoszfát által kiváltott aggregálódását: 4-(2',6'-dimetil-benzil)-2-etil-imidazol 4-(2',6'-dimetil-benziI)-2-(n-butil)-imidazol 4-[3-(2',6'-dimetil-fenil)-l-hidroxi-propil]-2-etilimidazol 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
