187558. lajstromszámú szabadalom • Együttdolgozó vasbeton tartószerkezet
187 *558 A találmány együttdolgozó vasbeton tartószerkezet, főleg nagy terheknek kitett lemez, pl. födémek előállítására. A szerkezet előregyártott tartót, valamint azzal összekapcsolt és ezáltal együttes alakváltozásra késztetett monolit részt tartalmaz. Az előregyártott tartó a nagy terheknek kitett lemez, pl. födém bentmaradó zsaluzata, és mind az előregyártott tartó, mind pedig a monolit rész a terhek nagyságához igazodó számú és méretű erősítő betéttel van ellátva. Az együttdolgozó vasbeton tartószerkezetek több évtizede ismertek. A vasbeton az őt alkotó építőanyagok szilárdsági viselkedésének fölismerésén alapul, és azt a tulajdonságukat használja ki, hogy az acél- húzásra, míg a beton nyomásra tud kedvező módon dolgozni. Az eredeti alapgondolatot fejlesztették tovább az ún. öszvértartókban, ahol a tartókeresztmetszet húzott zónáját acéltartókból, míg nyomott részeit vasbeton lemezből alakították ki. A tartórészek együttdolgozásáról különböző kapcsolóelemek, így kampók, kengyelek, bekötő vasak, fogak stb. alkalmazásával gondoskodtak. Az említett klasszikus együttdolgozó tartószerkezet későbbi változata az, amelynél mindkét tartórészt vasbeton szerkezetként állítják elő. Ez általában oly módon történik, hogy előregyártott tartókat egyesítenek monolit szerkezettel, pl. lemezzel Tekintettel arra, hogy a monolit szerkezeti rész elkészítése zsaluzatot kíván, közelfekvő volt az a gondolat, hogy a zsaluzatot olyan tartóelemek képezzék, amelyek a végső szerkezet részeivé is válhatnak. így alakultak ki a bentmaradó zsaluzatok - ellentétben a korábbi visszanyerhető zsaluzatokkal szemben -, és ezeknek sajátságos fajtája az ún kéregzsaluzatok. A kéregzsaluzatokat általában sík vasbeton lemezek előállítására használják, és az irodalom ezeknek két fő csoportját különbözteti meg. Az egyiknél a zsaluzatot előregyártóit vasbeton lemez, míg a másiknál általában T-keresztmetszetű geren datartók alkotják. Az előregyártott zsaluzó lemezek, valamint a T-keresztmetszetü és adott esetben kettős T-keresztmetszetű tartók kialakítására és alkalmazására számos példát ismertet Koncz Tiha mér : Handbuch der Fertigteilbauweise c. kéziköny ve (Wiesbaden-Berlin 1973), melyeknél az előregyártott és a helyszínen beszerelt részek közötti együttdolgozásra különböző módon létrehozott felületi kötés szolgál. Fejlettebb változatot képvisel az az angol megoldás, amelyiknél vasbeton födémet készítenek oly módon, hogy az előregyártott vasbeton lemez hosszanti szélein kialakított bordák segítségével hoznak létre a monolit rész számára formateret, az előregyártóit részt pedig U-kereszt metszetű födémpanelok alkotják. Újabb továbblépést jelent az adott területen az 1 420 524 lajstromszámú angol szabadalmi leírás által ajánlott megoldás. Ennél kettős T-keresztmet szetű íemezelemeket használnak, amelyek két da rab fölfelé álló egyenes bordával rendelkeznek. Az együttdolgozás az előregyártott és a monolit szerkezeti részek között csupán a felületek mentén lét - rejövő tapadás által valósul meg. A rAOntanlmM f 11 /\ f f T-keresztmetszetű előrefeszített tartók, amelyek különböző méretű és vasalású gerendacsaládot alkotnak, és segítségükkel nagy teherbírású tartókat, általában hídszerkezeteket lehet kialakítani. Ezek egyszerűbb változatainál vályús kialakítású vasbeton lemezpallókat állítanak elő, amelyek kampók segítségével tudnak a monolit résszel együttműködni. Ugyancsak ismert az az elgondolás, amelynél sík vasbetonlemezből kiálló acélbetétek segítségével rácsos tartókat hoznak létre. Az utóbbiak a födémelemek hossztengelyével párhuzamos irányúak és utólag bebetonozhatok. Többé-kevésbé hasonló az az egyhéjú kéregzsalu, amelynél vékony vasbeton héjból kiálló rácsbordákat alkalmaznak, és ezek késztetik közös alakváltozásra - más szóval együttdolgozásra - a vékony héjat a rábetonozott monolit lemezzel. A fentiekben részletezett szerkezeti megoldások több-kevesebb hiányossággal tudják csak feladataikat betölteni. A fogyatékosságok részben szerkezeti, részben építéstechnológiai vonatkozásúak. Szerkezeti hibának lehet tekinteni azt, hogy az előregyártott és a monolit részek együttdolgozását vagy csupán tapadás útján próbálják elérni, vagy - és az a fejlettebb változatok sajátossága - az előregyártott elemekből állnak ki olyan tüskék, fogak, esetleg rácsok, amelyek a monolit részbe belenyúlnak. Az utóbbiaknál sem lehet megnyugtató együttdolgozásról beszélni. Bizonyítja ezt, pl. az a jelenség, hogy a kapcsolati helyek közelében a betonrészek egy idő után elmorzsolódnak. Nem kedvező az sem, hogy a lemezszerű szerkezeteknél a teherviselés fő irányára merőleges ún. keresztirányú hajlító nyomatékokat az utólag elhelyezett keresztirányú acélbetéteknek kell fölvenniük. Az említett okok miatt az ismert ilyen jellegű tartószerkezetek nagy nyílások áthidalására általában nem alkalmasak. Az említett szerkezeti nehézségekhez járulnak azok az építéstechnológiai gondok, amelyek elsősorban abban nyilvánulnak meg, hogy a helyszíni vasbeton részek készítésekor, sőt annak megszilárdulásáig ideiglenes alátámasztásokra van szükség, ami az építést lassítja, munkaigényessé és ezáltal költségessé teszi. A találmány célja az ismert megoldások fogyatékosságainak kiküszöbölése, mindenekelőtt olyan együttdolgozó vasbeton tartószerkezet kifejlesztése, amelynek előregyártott részét nagy merevségű bentmaradó zsaluzat alkotja, és az a monolit részek hordására, valamint egyéb építés közbeni hatások elviselésére alkalmas. Cél az is, hogy a kérget alkotó előregyártott tartó minimális tömeggel minél nagyobb zsaluzott felületet tudjon a monolit részének nyújtani. A találmány feladata annak megvalósítása, hogy a keresztirányú nyomatékok felvételére a monolit részbe ne kelljen járulékos acélbetéteket elhelyezni, megbízható legyen az együttdolgozás az előregyártott és a monolit részek között, födémként való alkalmazás esetén ne legyen szükség utólagos felületkezelésre, és lehetőség nyíljék sajátságos kívánalmak esetén azokhoz igazodó, pl. nagy csavaró me5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
