187548. lajstromszámú szabadalom • Sávalapozás
1 187 548 2 kát pedig húzó és nyomó igénybevételek továbbítására egyaránt alkalmas csatlakozások, célszerűen a szomszédos teherközvetítő elemek egymás felé néző homlokoldalai mentén lévő eresztékek, valamint az eresztékeket alakzáróan befogadó hornyok és/ vagy a homlokoldalakon lévő üregek és azok utószilárduló anyaggal, pl. betonhabarccsal való kitöltése alkotják. A találmány sávalapozás, főleg szerelő jellegű iparosított építéstechnológiával készülő, általában pincementes építmények, különösen ún. vonalas létesítmények, pl. támfalak vagy ipari építmények terheinek a talajra való továbbítására és adott esetben az építmény felszerkezete számára szolgáló csatlakozó szint létrehozására. A sávalapozás a talajfelszín alatt terv szerinti mélységben kijelölt alapozási sík mentén egymás folytatásában telepített teherközvetítő elemeket tartalmaz. A teherközvetítő elemek a talaj minőségéhez és az átadandó teher nagyságához igazodó szélességű talppal és ahhoz csatlakozó falrésszel rendelkező, általában T-keresztmetszetű előregyártott tartók, az egymással szomszédos teherközvetítő elemek közé pedig együttdolgozásukat szolgáló kapcsolatok vannak beiktatva. A talajfelszín alatti műtárgyak önálló családját alkotják az ún. „vonalas” jellegű olyan létesítmények, amelyek építmények terheinek altalajra való továbbítására vagy egyszerűen csupán talajtömegek megtámasztására szolgálnak. A pincetér nélküli falszerkezetek és általában vonalas létesítmények alapozása monolit sávokkal történik, amit esetleg a különlegesen rossz minőségű fölső talajrétegek esetében valamilyen mélyalapozással, pl. cölöpökkel is kombinálnak. A szóban forgó műtárgyak létrehozására általában földkiemelést, zsaluzási munkát, betonozást, majd utólagos szigetelést kíván. A többlépcsős és óhatatlanul közbenső szüneteket igénylő építéstechnológia igen munkaigényes és ezért költséges is. A nehézségek kiküszöbölése és a költségek mérséklése érdekében az utóbbi évtizedben egyre inkább igyekeznek a monolit szerkezetek helyett leg alább részben előregyártott elemek fölhasználásá val létesíteni sávalap jellegű műtárgyakat. Az előregyártás többnyire az építés helyszínén történik, hogy a műtárgyrészek szállítását meg lehessen takarítani. A szerkezet jóságát a legtöbbször az dönti el, hogy miként lehet az előregyártott részek közötti kapcsolatokat megbízható módon létrehozni. Az ismert megoldások egy tipikus példája ismerhető meg az 1 271 024 lajstromszámú angol szabadalmi leírásból. Ennél megfelelően kialakított alaprétegre padlólapokat helyeznek, és a szélső lapok sarkaihoz pilléreket telepitenek. A pillérek tetején adott esetben gerendák közbeiktatásával lehet további építőelemeket elhelyezni, a pillérek közé pedig előregyártott panelok rakhatók be. Az összerakás után a szerkezetet utófeszítés teszi állékonnyá. Ez utóbbi jelenti az elgondolás legfőbb hátrányát, mivel nélküle a műtárgy még sém nem egységes, sem nem stabil. Kedvezőtlen, hogy az építéshez számos ideiglenes szerkezeti elemre, a műtárgy egészének elkészítéséhez pedig sok helyszíni élőmunkára van szükség. Haladóbb ebben a tekintetben a 169 454 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás által tartalmazott megoldás. Ennek segítségével főleg előregyártott többszintes építményekhez lehet termelékeny módon alapozást készíteni. Az elgondolás általánosan nem terjed el, mert túlságosan kötődik a házgyári technológiával készülő építmények sajátosságaihoz, és egyéb helyeken való alkalmazása csak erőltetett módon hajtható végre. A szerkezet jósága jelentős talajvíznyomások esetén ugyancsak vitatható. A találmány célja olyan sávalapozás kifejlesztése, amely pincetér nélküli vonalas létesítmények, pl. támfalak esetében - ellentétben a korábbi elgondolásokkal - külön kapcsoló elemek nélküli szerkezetet eredményez, és az előregyártott szakaszokat megbízható módon monolit szerkezetté egyesíti. A találmány feladata ezen belül annak megvalósitása, hogy a pincetér nélküli építmények kismélységű előregyártott alapozását nagy termelékenységgel, kevés helyszíni élőmunkával anyagtakarékosan és csekély energiafölhasználással lehessen még rossz talajadottságok mellett is megvalósítani. Feladata az is, hogy az előregyártott elemek geometriai kialakítása könnyen tegye lehetővé a szomszédos szakaszok együttdolgoztatását, továbbá azt, hogy az alaptestekhez lehetőleg minden zsaluzási tevékenység nélkül lehessen egyéb épületszerkezeti részeket, pl. koszorút csatlakoztatni. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a sávalapozást olyan előregyártott teherközvetítő elemek segítségével célszerű megvalósítani, amelyek minden különleges utólagos beavatkozás és segédelem alkalmazása nélkül képesek egymásnak húzó és nyomó igénybevételt egyaránt átadni, összeerősítésük pedig monolit technológiával az által hajtható végre, ha „fordított T”-keresztmetszetű elemeket használunk, mivel ezek fölfelé álló gerince eleve alkalmas arra, hogy vályúszerűen kialakítva monolit koszorút tudjon befogadni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti sávalapozás, főleg szerelő jellegű iparosított építéstechnológiával készülő, általában pincementes építmények, különösen ún. vonalas létesítmények, pl. támfalak vagy ipari építmények terheinek a talajra való továbbítására, és adott esetben az építmény felszerkezete számára szolgáló csatlakozó szint létrehozására - amely sávalapozás a talaj felszíne alatt terv szerinti mélységben kijelölt alapozási sík mentén egymás folytatásában telepített teherközvetítő elemeket tartalmaz, a teherközvetítő elemek a talaj minőségéhez és az átadandó teher nagyságához igazodó szélességű talppal és ahhoz csatlakozó falrésszel rendelkező, általában T-keresztmetszetű előregyártott tartók, az egymással szomszédos teherközvetítő elemek közé pedig együttdolgozásukat szolgáló kapcsolatok vannak beiktatva - oly módon van kialakítva, hogy az egymás folytatásában elhelyezkedő teherközvetítő elemek monolit koszorú segítségével vannak összeerősítve, az együttdolgozásukat szolgáló kapcsolatokat pedig húzó és nyomó igénybevételek továbbítására egy-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
