187518. lajstromszámú szabadalom • Tartószerkezet, különösen meglevő épületek födémeinek megerősítéséhez, valamint födém megerősítési eljárás
1 187 518 2 óktartókat hosszanti tartótagjai közötti hézagon lineáris függesztőelemeket vezetünk keresztül, amelyek alsó végéhez a meglevő födém alsó felületének támaszkodó függesztőléceket vagy hasonlókat csatlakoztatunk, felső végüket pedig a fióktartók felső oldalára felfekvő papucsokhoz vagy hasonlókhoz rögzítjük; és a fuggesztőléceket a lineáris függesztőelemek segítségével - a fióktartőkat ellentartó szerkezetként kihasználva - a meglevő födém alsó felületéhez feszítjük. Ennek az eljárásnak egy előnyös foganatosítási módja szerint a főtartókat és fióktartókat egy-egy csatlakozási helyükön négynégy pár olyan kapcsolóelemmel rögzítjük egymáshoz, amelyek mindegyike egy alappal és abjból kihajlított, arra merőleges szárakat tartalmazó Ü- alakú kapcsolófüllel, és az alaplapban átmenő nyílással rendelkezik; és az egyes kapcsolóelem-párokat egymáshoz képest - célszerűen 90 °C-kal - elfordítva úgy helyezzük el, hogy a kapcsolóelemét kapcsolófülével egy főtartó egyik hosszanti tartólapjának egyik peremére, másik kapcsolóelemét pedig ugyancsak a kapcsolófülével egy melléktartó egy hosszanti tartólapjának egyik peremére illesztjük; és a kapcsolóelem-pár egymásra simuló, és átmenő lyukaikkal egymást átfedő alapjait oldhatókötőelemekkel, célszerűen anyás-csavarokkal egymáshoz rögzítjük, és ezáltal a főtartókat és melléktartókat mereven egymáshoz rögzítjük. Egy másik eljárási ismérv lényege, hogy lineáris függesztőelemekként alul és/vagy felül menetes függesztőhuzalokat, függesztőrudakat vagy hasonlókat használunk, és a függesztőléceket e menetes vég/ek/re felhajtott anya vagy anyák meghúzásával feszítjük a meglevő födém alsó felületére. Célszerűen [-profilú függesztőléceket és/vagy papucsokat építünk be. A találmány tárgyát képezi egy közbenső födémmegerősítési eljárás is, amelynek az a lényege, hogy a megerősítendő, meglevő födém alatt, attól távközzel az épület meglevő teherhordó falain feltámaszkodó főtartókat építünk be, amelyeket előregyártott könnyűszerkezetű tartóelemekből a helyszínen összecsavarozással szerelünk össze; a főtartók és a meglevő födém alsó síkjai között rugalmasan deformálható anyagból, például acélból készült trapézlemezeket vagy hullámlemezeket helyezünk el úgy, hogy a hullámok, ill. trapéz-alakzatok hoszsziránya a főtartók hosszirányára keresztirányban, célszerűen azokra merőlegesen húzódjék; majd a trapéz- vagy hullámlemezeket a főtartók megemelésével a födém alsó síkjához feszítjük. Ennek az eljárásnak egy előnyös foganatosítási módja szerint a szomszédos könnyűszerkezetű tartóelemek illeszkedő homloklapjai közé felül - célszerűen fémből készült - távtartó betéteket helyezünk el, és a felső csavarok nagyobb, az alsó csavarok kisebb mértékű meghúzásával alulról nézve domború, statikailag rúdlánc jellegű főtartó-szerkezetet hozunk létre: ezt követően helyezzük el a trapéz- vagy hullámlemezeket a főtartók és a födém között; majd az alsó csavarok megfeszítésével a főtartókat a födém felé kényszerítjük - a főtartókat előnyösen addig kényszerítjük felfelé, ameddig alulról nézve homorúak nem lesznek - és így a főtartókkal a trapéz- vagy hullámlemezeket alulról a megerősítendő födémnek feszítjük. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismretetjük részletesen, amelyek a találmány szerinti födémmegerősítés néhány lehetséges megoldási módját tartalmazzák, A rajzokon az 1. ábrán egy előregyártott tartóelem látható perspektivikus nézetben; a 2. ábrán előlnézetben tüntettünk fel egy három, 1 ábra szerinti tartóelemből álló főtartót, amelyen keresztirányú fiók-tartó támaszkodik fel; a 3. ábra a 2. ábra szerinti szerkezet egy részének felülnézete; a 4. ábra a 3. ábrán bejelölt A-A vonal mentén vett keresztmetszet; az 5. ábrán pesrpektivikus nézetben, és nagyobb méretarányban látható egy, a főtartó és a fióktartó összekapcsolására szolgáló kapcsolóelem; . a 6. ábrán ugyancsak perspektivikus nézetben tünthettük fel egy találmány szerinti zárófödémmegerősítés egy részét; • a 7. ábrán perspektivikus nézetben látható egy találmány szerinti közbenső födém-megerősítés egy részlete; a 8-10. ábrákon vázlatos oldalnézetben tüntettük fel a 7. ábra szerinti szerkezet kialakításának három lényeges fázisát. Az 1. ábrán látható könnyűszerkezetű, egészben 1 hivatkozási számmal jelölt tartóelem acéllemezből hajlított, párhuzamosan egymás mellett, egymástól a távközzel húzódó [-profilú2,3 hosszirányú tartótagból, és ezeket végeiken lezáró és egymással összekötő 4, 5 homloklapokból áll. Ez utóbbiak előnyösen hegesztéssel vannak a 2, 3 hosszirányú taitótagokhoz rögzítve. A 4, 5 homloklapok b' szélessége nagyobb, mint a 2,3 hosszirányú tartótagok együttes b szélessége, m’ magassága pedig ugyancsak meghaladja a 2, 3 tartótagok m magasságát. így a 4, 5 homloklapok alsó és felső pereme mentén lehetőség van könnyen hozzáférhető 6 lyukak kialakítására, amelyek a szomszédos 1 tartóelemek közötti csavarkapcsolatok létrehozásához szükségesek. A homloklapok és hosszirányú tartótagok egymáshoz viszonyított elhelyezkedése a 4. ábmn is jól látható. A 2, 3 hosszirányú tartótagok gerinclemezét az 1. ábrán 2a, illetve 3a; az ezekre merőlegesen kihajlított alsó és felső szárakat (bordákat) 2b, illetve 3b; a szárakra merőlegesen befelé hajlított peremeket pedig 2c, 3c hivatkozási számokkal jelöltük. A 2a, 3a gerinclemezek között a szélességű 25 hézag van. A 2-4. ábrán az 1. ábra szerinti 1 tartóelemekből összeszerelt főtartó-fióktartó szerkezet látható. A főtartót egészében 7, a fióktartót - más szóval melléktartót - 8 hivatkozási számmal jelöltük. A tartók az 1 tartóelemek 13 csavarokkal (2. ábra) való egymáshoz kapcsolása útján jönnek létre. A 13 csavarok az egymásra simuló 4, 5 homloklapok 6 lyukain vannak átvezetve (lásd az 1. és 4. ábrát is). A 8 fióktartó a 7 főtartón fekszik fel, és arra merőlegesen húzódik. A 8 fióktartó is az 1. ábra szerinti 1 tartóelemekből épül fel. A 7 hossztartó és 8 fióktartó egymáshoz rögzítéséhez az 5. ábra szerinti 9 kapcsolóelemeket használjuk, amelyek négyzet alakú 10 alaplappal, és abból kihajlitott, arra merőleges szárakat tartalmazó, U-alakú 11 kapcsolófüllel rendelkeznek. A 10 alaplapban hosszúkás, ovális 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
