187510. lajstromszámú szabadalom • Eljárás két komponensű epoxi gyanta alapú ragasztó kompozíció előállítására

1 187 510 A találmány tárgya eljárás „A” és „B” kompo­nensből álló epoxi gyanta alapú ragasztó kompozí­ció előállítására. A találmány szerint előállított ragasztó kompo­­zíció olyan speciális gyorsítót tartalmaz az epoxi gyanta rendszer gyors térhálósodását eredményezi és egyben szabályzott térhálósodási folyamatot tesz lehetővé. Az epoxi gyantákat epoxidokból, így epiklórhid­­rinből állítják elő poliolokkal való kondenzáció révén. Poliolként igen gyakran Biszfenol A-t, vagy­is 2,2-bisz(hidroxi-fenil) propánt alkalmaznak. Közismert tény, hogy a kis és nagy molekulasú­lyú epoxi gyantákból rendszerint amin-típusú tér­­hálósítókkal végbemenő poliaddíció útján, külön­böző tulajdonságú filmeket, bevonatokat, öntvé­nyeket, ragasztókat lehet kialakítani. A 360-1400 közötti epoxiekvivalensű epoxigyan­ták térhálósítására különböző poliaminokat, polia- 2Q midokat, poliaminoimidazolinokat, alifás, cikloali­­fás aminokat, stb. használnak. A térhálósítás során a háromtagú gyűrűs éternek felfogható reaktív epoxicsoport lép reakcióba a különböző helyettesí­tett amino és/vagy amidó csoportokkal. Az így nyerhető epoxigyanták fizikai jellemzőit különböző anyagok hozzákeverésével befolyásol­ják. Az epoxi gyanták keményítésénél a térhálósító­­szeren kívül gyorsítókat is alkalmaznak a kikemé­­nyedési idő csökkentése céljából. A 7 780 399 számú nem vizsgált japán közrebo­­csájtási irat epoxi gyanta keményítésére imidazoli­­um-só és vas-oktilát elegyét ajánlja. A 3 003 476 számú német szövetségi köztársa­ságbeli közrebocsájtási irat epoxi gyanták kemé­nyítésére kvaterner ammónium-sót, tetra-butil­­ammónium-bromidot és savanhidridet ír le. Hasonló eljárást ismertet a 81 131 621 számú japán nem vizsgált közrebocsájtási irat, amely sze­rint savanhidridből kvaterner-ammónium vegyü­­letből álló térhálósító rendszerrel végzik az epoxi gyanta keményítését. Célul tűztük ki, hogy az eddigieknél jobban sza­bályozható epoxi gyanta térhálósítási eljárást dol­gozunk ki. A találmány szerinti - ragasztási célra használha­tó - két komponensű rendszer „A” komponense tartalmazza az epoxi gyantát és a gyorsítót. Gyorsítóként hidroxil-amin vagy dimetil-anilin ásványi savakkal alkotott sóját alkalmazzuk. Ezek- 50 nek a gyorsítóknak az alkalmazásával tudtuk elérni a legrövidebb időn belüli legtökéletesebb térhálósí­­tást. Az „A” komponensben gyorsítóként alkalma­zott vegyületek azonban a savval alkotott só for- 55 májában „latens” gyorsítónak tekinthetők. Hatásukat csak akkor tudják kifejteni, ha a „B" komponenst hozzákeverjük. A „B” komponens az amin-térhálósítón kívül - amely lehet poliamin, poliamino-amin vagy epoxi gyanta poliaminnal 60 képzett adduktja - adott esetben epoxi gyantát vagy ennek szénhidrogén-, kumaron-indén gyantá­val alkotott elegyét és trialkil-amint tartalmaz. Ez utóbbi, mint tercier amin, erős bázis és ezért a gyorsitót felszabadítja sójából. A sójából felsza- 65 badított gyorsító már ki tudja fejteni hatását és jelentős mértékben lerövidíti az epoxi gyanta térhá­lósodási idejét. A találmány szerint előállított rendszer nagy elő­nye, hogy a két komponens összekeverése utáni „pot life” (fazék idő) még elegendő hosszú ahhoz, hogy a ragasztót biztonsággal a ragasztandó felü­letre vigyük, a ragasztandó felületek összeillesztése után azonban viszonylag rövid idő elteltével létre­jön a térhálósodás. Ez a térhálósodási idő a talál­mány szerint előállított rendszernél 15 perc és 2-3 óra között szabályozható. Térhálósítószerként előnyösen 2-hidroxi-etil­­dietilén-triamint vagy alifás amin epoxi gyantával alkotott adduktját alkalmazzuk. Célszerű a ragasztó rendszerben blokkolt izocia­­nát csoportot tartalmazó epoxi gyantát vagy epoxi gyanta és kumaron-indén-, vagy szénhidrogén gyanta elegyét alkalmazni. A találmány szerinti eljárásra az a jellemző,, hogy- gyorsítóként 0,01-3,2 tömegrész hidroxil-amin -vagy dimetil-anilin ásványi savval képzett sóját és a 100 tömegrészhez szükséges mennyiségben 180-215 epoxiekvivalensű Biszfenol A alapú epoxi gyantát tartalmazó „A” komponenst- és a 0,02-0,5 tömegrész trialkil-amint, 40-99,98 tömegrész ismert alifás amin poliamin vagy amin-epoxi gyanta addukt térhálósítót és adott esetben 5-60 tömegrész 180-215 és 1000-1500 epoxiekvivalensű epoxi gyanta vagy epoxi gyanta és kumaron-indén- vagy szénhidrogén gyanta 1:1—1:3 arányú elegyét tartalmazó „B” kom­ponenst 1:0,5-1 arányban elegyítjük és adott eset­ben a két komponens elegyéhez annak súlyára szá­mítva 10-200 tömegrész ismert töltőanyagot adunk. Töltőanyagként előnyösen ásványi anyagokat, előnyösen kvarclisztet, vagy csillámport, illetve fémporokat használunk. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák kapcsán mutatjuk be. 1. példa 99,8 tömegrész Bisfenol A alapú epoxigyantát - amely 2000 epoxiekvivalensű és 10 000 mPas visz­kozitású és 0,2 tömegrész hidroxil-ammónium­­kloridot, amelynek molekulasúlya 69,5 elegyítünk. A 100 tömegrész „A” komponenshez 100 tömeg­­résznyi alábbi térhálósító „B” komponenst adago­lunk: 60 tömegrész 2-hidroxi-etil-dietilén-triaminhoz 20 tömegrész Bisfenol A alapú, 200 epoxiekvivalen­sű epoxi gyantát adagolunk egyenletes sebességgel 1 óra alatt, hűtés közben, hogy a reakcióelegy hőfo­ka 60 °C fölé ne emelkedjen. Ezután 19,7 tömegrész oldószermentes szénhid­­rogéngyantát, amelynek jellemzői: viszkozitás 25 °C-on: 600-1200 mPas OH tartalom: 2,7 savszám: 0,3 fs. 25°C-on: 1,06 0,02 gr/cm3 lánc hosszúsága: C12-C,4 i

Next

/
Thumbnails
Contents