187489. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szakaszos lepárlás végrehajtására szelepes áramszabályozóval

1 .187 489 2 A találmány tárgya berendezés, amellyel szaka­szos lepárlás végezhető szelepes áramlásszabályo­zással és amely az ilyen rendeltetésű ismert megol­dásokhoz képest jóval nagyobb üzemi tartomány­ban üzemeltethető annak révén, hogy a szelepeket új módon alakítjuk ki, mimellett a találmány sze­rinti szelepszerkezet előállítása sem munkaráfordí­tásban, sem technológiai bonyolultságban nem rosszabb hatásfokú, mint az ismert megoldásoknál alkalmazott szelepszerkezetek előállítása. A különféle desztillációs technológiák igen széles köre alakult ki az elmúlt évszázadban; az utóbbi évtizedekben a fejlesztés egyik iránya az volt, hogy. a sokféle alkalmazási terület közül meghatározott alkalmazási területekhez jobban illeszkedő megol­dásokat találjanak (specializálódás), a másik irány éppen az egyetemes alkalmazhatóság tendenciája. Ennek megfelelően ott, ahol - esetleg kisebb arány­ban - eltérő típusú desztillációs műveleteket egy­aránt szükséges foganatosítani, amelyek minőségi és mennyiségi paraméterei viszonylag széles tarto­mányban változhatnak, olyan gyártóberendezés állhat rendelkezésre, amely különféle konkrét desz­­tillálási műveletek eltérő volumenű foganatosításá­ra egyaránt alkalmas. Volumentől és változatossági igénytől függően e két tendencia szélsőséges esetei mellett különböző értelmű és arányú kompromisz­­szumokra is lehet szükség, ezért még a meghatáro­zott desztillációs eljárástípus(ok)ra korlátozódó gyártóberendezésekből is sokféle változat ismere­tes. A desztillációs technológia fontos területe a def­­lagmátoros technológia, s azon belül a többszintű rektifikáló oszloppal végrehajtható szakaszos le­párlás. Az ilyen rendeltetésű gyártóberendezések főbb egységei az elgőzölögtető rendszer (üst), a kondenzáló rendszer (hűtő) és a felfogó rendszer (szedőedény, fenéktermék gyűjtő, fejtennék gyűjtő stb.). Ennek a technológiának igen fontos eleme a fázisok érintkeztetése, ezért az ilyen gyártóberende­zéseket egyebek között éppen az érintkezést biztosí­tó közreható eszköz típusa szerint szokás csoporto­sítani, pl. kifejlesztettek buboréksapkás tányéros rektifikáló oszlopokat, szelepes rektifikáló oszlopo­kat stb., s a választékból a megfelelő típust főleg a volumen és az üzemi nyomástartomány figyelembe­vételével szokás kiválasztani. A találmánnyal az a célunk, hogy az áramlásszabályozásra szolgáló közreható eszköz új kialakításával egyesítsük a bu­boréksapkás, illetve szelepes rektifikáló oszlopok egyes előnyeit és ennek köszönhetően olyan alkal­mazási kört biztosítsunk, amely nagyobb, mint akár az egyik, akár a másik alapvető típus szerinti tányéros érintkeztető egységgel kialakított technika állása szerinti berendezésé. A gyógyszeriparban, továbbá változó feladato­kat egyaránt ellátó egyes iparágakban olyan beren­dezések különösen előnyösek, amelyek tág üzemi tartományban változatos feladatok ellátására egy­aránt alkalmasak. Az ilyen berendezés legyen fel­használható pl. a következő feladatok ellátására:- szennyes oldószerek regenerálása,- anyalúgok oldószer mentesítése,- zárt technológiai sorok kialakítása,- alapanyag gyártása,- környezetvédelmi feladatoknál az égetendő anyagok előkészítése. Az ilyen feladatok ellátásához foganatosítandó műveletek általánosságban az alábbiak szerint fog­lalhatók össze;- tisztító szétválasztás, amelynél a célkompo­nens a fenéktermékben keletkezik ;- tisztító szétválasztás, amelynél a célkompo­nens a fejtermékben keletkezik;- több frakciós szétválasztás, amelynél 2-3 cél­komponens keletkezik;- tisztító szétválasztás, amelynél a nehéz szeny­­nyező anyagtól való mentesítés a cél;- tisztító szétválasztás, amelynél a könnyű szennyező anyagtól való mentesítés a cél;- szilárd anyag kiválásával, illetve képződésével járó desztilláció;- reakciós melléktermék elkülönitésével járó desztilláció;- sztrippeléssel végezhető desztilláció (gőz, vivő­gáz);- csökkentett nyomású bepárlás;- növelt nyomású párlási műveletek;- azeotróp desztilláció;- abszorpciós desztilláció. A felsorolásból kitűnik, hogy az érintkező fázi­sok volumene és az érintkeztető egységben fellépő üzemi nyomás igen széles tartományon belül vál­tozhat, az ismert ilyen berendezések azonban a lehetséges értékeket maradéktalanul átfogó tarto­mánynak csak egy részében használhatók jó hatás­fokkal. Ha a névleges üzemi tartománytól távolabb eső üzemi viszonyok állnak fenn, az oszlopon leg­alább az egyik fajta, esetleg valamennyi közeg ha­tástalanul, komponenscsere nélkül halad át. Eltérő üzemi állapotokra való átállás az érintkeztető egy­ségnél is átszerelést igényel, a rendszer szilárd szennyezésre, kátrányos kiválásokra rendszerint különösen érzékeny. Megvizsgáltuk a technika állása szerinti tányéros rektifikáló berendezéseket és azt találtuk, hogy az űn. buboréksapkás típusok fázisérintkeztető me­chanizmusa nagy nyomások esetén nem optimális, míg az ún. szelepes típusok fázisérintkeztető me­chanizmusa kis nyomások esetén nem optimális; a legkisebb nyomástartományban az utóbbi típusú mechanizmus egyáltalán nem működőképes, mert a szelep tetőlemeze és a tányér között nincs elég rés a folyamathoz szükséges folyadékfilm kialakulásá­hoz. A találmány alapja az a felismerés, hogy a szelep szerkezeti kialakításának olyan változtatásával, amely közepes nyomásértékeknél továbbra is meg­engedi a szelepszerü (nyomásfüggően emelkedő, süllyedő) magatartást, de nagy nyomások esetében felső korlátszintnél, kis nyomások esetében alsó korlátszintnél megütközteti a szeleptestet, a folya­mat mechanizmusa nyomásfüggően önműködően átvált a buboréksapkás jellegű, illetve szelepszerű üzemmódra, s a szelep süllyedését, megállítja olyan szinten, amelyen a folyadékfilm kialakulása még biztosított. A találmány szerinti közreható eszköz továbbra is nevezhető szelepszerkezetnek, mert hiszen az így igen szélesre választható üzemi nyomástartomány 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents