187485. lajstromszámú szabadalom • Dúcolat munkaárkokhoz
187485 A találmány tárgya dúcolat, amely munkaárkokhoz alkalmazható. Mint ismeretes, az előközművesítésnél, településen belüli hálózatbővítésnél, vagy rekonstrukciónál a földbe helyezett csővezetékek építésénél a dúcolá- 5 si munkák döntően befolyásolják az építés előrehaladását, a munkagépek és a munkaerő racionális kihasználását. A jelenlegi építési gyakorlatban különböző dúcolatokát alkalmaznak. Ismert például a „Siemens” 10 néven használatos dúcolat, amelynél a tervezett munkaárok határvonalán 1,5-2 méteres távolságra levert I-tartók közé helyezik el a méretre szabott pallókat vízszintesen, vagy függőlegesen, majd azokat ékek, illetve hevederek segítségével rögzítik. Támrudakat ennél a megoldásnál nem alkalmaznak, így a hosszabb csövek is akadálytalanul beemelhetők. Hiányossága viszont a fenti megoldásnak, hogy az I-tartók leverése nagy zajjal és dinamikus hatásokkal jár, a pallókat pedig csak körűimé- 20 nyesen, sok kézi munkával lehet beépíteni. A munkaárok falainak megtámasztása, a megfelelő dúctávolság és a dúclemezek függőlegessége ezzel a megoldással alig biztosítható. Ismert továbbá az „MGF”-rendszerű dúcolat, 25 amelynél hidraulikus szádlemezverő berendezéssel csatomapallókat és könnyű szádfalprofilokat vernek le (hajtanak) a talajba. Ez azonban egyrészt nagy ráfordítással jár, másrészt belterületi közművesített viszonyok között legfeljebb pontos közmű- 30 katalógus birtokában jöhet csak számításba. Használnak továbbá nagytáblás dúcolatokat is, ilyen például az „ALLROUND” vagy „KINGS”, vagy „ÉTI-BCS” néven ismert dúcolat. Ezeknél a dúcolótábla vázszerkezete zárt szelvényű acéltar- 35 tokból áll, amely acéllemezzel van borítva. A dúcolótáblák közé többnyire hidraulikus működtetésű teleszkópos támrudak kapcsolódnak. A dúcolótáblák kiváltása azonban például keresztező közműveknél nagy nehézséget okoz, mivel a kiváltott 40 dúcolótábla helyébe hagyományos ácsolatot készítenek, ami egyrészt nagyon idő- és munkaigényes, másrészt megbontja a különben egységes dúcolati rendszert. Az ÉTK „Alapozás-mélyépítés-közművesítés” 45 című kiadványában (1982. 12. sz.) WALTER, L. kamráslemezes munkaárokdúcolatot ismertet. Itt a kamrás lemez dúclemezből és profilozott kamrafalból áll, amelyet a dúclemezre csavaroznak. így olyan dúcelem jön létre, amelybe a csatornapallók 50 befüzhetők és egyúttal a munkaárok felső körzetében a csatornapallók számára támaszt és megvezetést biztosít. A kamráslemez egységeket a viszonylag kismélységű árokba helyezik és támrudakkal feszítik az árokfal felső részéhez. Az ilyen dúcolás 55 azonban csupán felső kitámasztást nyújt, ami az alkalmazhatóságát eleve korlátozza. Az árokszél beomlásának veszélye főleg mélyebb munkaárkoknál és lazább szerkezetű talajoknál ennél is fennáll, a szádlemezek lehajtás közbeni függőleges helyzete 60 pedig ezzel sem biztosítható. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan dúcolat létrehozása, amellyel a munkaárok falai nagyobb mélység esetén is beomlásveszély nélkül megtámaszthatok, a 65 szádlemezek lehajtásuk közben függőlegesen tarthatók, a kézi munkavégzés minimálisra csökkenthető, valamint amely közművekkel átszőtt területen is - még pontatlan, illetve hiányos közműkataszter birtokában is - kockázat nélkül alkalmazható. A kitűzött feladat megoldásához olyan munkaárok-dúcolatból indultunk ki, amelynek függőleges szádlemezek átvezetésére alkalmas nyílással ellátott, legalább két támasztókerete van, ezek párosával olyan állítható támrudakkal vannak oldható kapcsolatban, amelyekkel a támasztókeretek az árokfalak közé befeszíthetők. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy a munkaárokba a felső támasztókeretek alá beépíthető legalább két további támasztókerete van, amelyeknél a szádlemezbefogadó nyílás az árokfal felőli homlokoldalon nyitott, valamint a nyílást alulról legalább részben fenéklap zárja le, továbbá ezek a támasztókeretek alsó szélükön vágóéllel vannak ellátva. Célszerű az olyan kivitel, amelynél a felső támasztókeretek és a vágóéles támasztókeretek közé legalább egy pár közbenső támasztókeret van építve, amelynél a szádlemezbefogadó nyílás felül, alul és az árokfal felőli oldalán nyitott kialakítású. A dúcolat beépítését, illetve kiszerelését lényegesen megkönnyithetjük azzal, ha az egymás fölött elrendezett támasztókeretek egymással állítható hosszúságú kapcsolóelemeken, például függesztőláncokon át vannak összekötve. A növelt hajlítószilárdság elérése céljából a támasztókeretek szekrényes tartóként kialakított hegesztett szerkezetek. A találmány szerinti dúcolat felső és közbenső támasztókeretein átvezetett és a vágóéles támasztókeretek fenéklapjain támaszkodó szádlemezek felső szélére felhelyezhető fejgerendával van ellátva, amellyel a szádlemezek közösen hajthatók a talajba. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon: az 1. ábra a találmány szerinti dúcolat beépített állapotban, oldalnézet; a 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás homloknézete; a 3. ábra az 1. ábra szerinti megoldás részletének nézete viszonylag nagyobb léptékben; a 4. ábra nézet a 3. ábrán A nyíl irányban tekintve; az 5. ábra a 3. ábrán V-V vonal mentén vett metszet * a 6. és 7. ábra a 2. ábrán VI-VI illetve VII—VII vonal mentén vett metszet; a 8. ábrán a találmány szerinti támasztókeret felülnézete látható a behelyezett szádlemezekkel; a 9. ábra a 8. ábra B részletének viszonylag nagyobb léptékű képe; a 10A)-10T) ábrák a találmány szerinti dúcolat beépítési műveleteit szemléltetik; a 11A— 11 F) ábrákon a találmány szerinti dúcolat kiszerelése látható. Amint az 1. és 2. ábrán látható, a találmány szerinti dúcolat 1 munkaárokba van beépítve, amely felső 2 támasztókeretekből, a jelen esetben két pár közbenső 3 támasztókeretből és vágóéles 4 2
