187459. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő fesítőék
1 187.459 2 mányba esik, megfelelő nagyságú palástfelületet eredményez a feszítőbetéten is a rögzítőfuratban történő felfekvéshez. A feszítőelem ékelődő hatása így szintén a megengedett határok között marad. A rögzítőék-test és a rögzítőfurat közötti nagyobb átmérőkülönbségek valamint nagyobb terhelések esetére a rögzitőék-testen a horonynál célszerűen egy hosszirányú bemetszés található. A hosszirányú bemetszéssel maga a rögzítőék-test sugárirányban bővíthető. Különösen V-alakban kiképzett horonnyal a rögzítőék-testen lévő hosszirányú bemetszés három irányú szétfeszítő hatást eredményez, amennyiben a hosszirányú bemetszéssel kialakított feszítőszárakat a feszítőbetét szétfeszíti. Az alábbiakban a találmányt közelebbről az azt példaként ábrázoló rajzok alapján ismertetjük. Ezen belül ábrázolva van: 1. ábra a találmány szerinti, rögzítőék-testböl és feszítőbetétből álló rögzítő feszítőék nézetben ábrázolva, és a 2. ábra az 1. ábra szerinti rögzítő feszítőék hosszmetszete részlegesen előretolt feszítőbetéttel. A 3. ábra a 2. ábra szerinti rögzítő feszítőék keresztmetszete a III—III metszésvonalban. A 4. ábra a találmány szerinti rögzítő feszítőék egy további kiviteli alakjának rögzítőék-teste és feszítőbetétje nézetben ábrázolva, és az 5. ábra a 4. ábra szerinti rögzítőék-test elölnézete. Az 1. ábrán látható rögzítő feszítöék az egészében 10 jelű rögzítőék-testböl és az egészében 20 jelű feszítbetétből áll. A 10 rögzítőék-test hengeres kialakítású. A 10 rögzítőék-test mellső részén központosán elhelyezett, a tengellyel párhuzamos síkban futó 11 horonnyal van ellátva. A 11 horonynak U-alakú keresztmetszete van. A 11 horony 12 horonyfenekének keresztmetszete ívelt kialakítású és támasztófelületet képez a 20 feszítőbetét számára. A 12 horonyfenék a rögzítő feszítőék tengelye felé irányul és közelít a 10 rögzítőék-testen a 11 hornyot oldalról határoló 13 horonyfalak magasságcsökkenésének megfelelően a mellső vége felé emelkedő 21 betétoldalak, valamint a 11 horony 12 horony fenekének megfelelő ívelt keresztmetszetű 22 betétgerinc találhatók, fgy a 20 feszítőbetét 23 betétpalástja a 20 feszítőbetét mellső vége felé növekszik. A 20 feszítőbetét 23 betétpalástja a 10 rögzítőék-test átmérőjének megfelelően domború kialakítású. A 20 feszítőbetét 22 betétgetince beleillik a 10 rögzítőéktest 11 hornyába. A 20 feszítőbetét így feltámaszkodhat a 11 horony 12 horonyfenekén és a 10 rögzítőék-testtel szemben tengelyirányban eltolható. Feszítés nélküli helyzetben a 20 feszitbetét és a 10 rögzitőék-test együtt körkörös keresztmetszetet képeznek. A találmány szerinti rögzítő feszítőék 2. ábrán j látható hosszmetszete a lényegében hüvelyformában kialakított 10 rögzitöék-testet és a 11 horonyba behelyezett 20 feszitőbetétet mutatja. A 20 feszítőbetét a 10 rögzítőék-testtel szemben az „s” távolsággal van eltolva. Mivel a 11 horony 12 horonyfeneke a rögzítő feszítőék hossztengelye felé irányul, ezzel a 20 feszítőbetét a 10 rögzítőék-testtel szemben oldalirányban kiemelkedik. A 10 rögzítőéktesttel szemben oldalirányban kiemelkedik. A 10 rögzítőék-test hátsó részén 14 belső menet található. A 14 belső menet felfogóelemet képez tengelyirányban ható erők létrehozása céljából. A 20 feszítőbetét előretolása egy menesztőszerszámmal történhet a 14 belső menet magfuratán keresztül. A 10 rögzítőék-test terhelésekor az ennek hatására a 10 rögzítőék-testhez képest hosszirányban elmozduló 20 feszítőbetét útján utánfeszítés jön létre. Amint azt az ábra világosan mutatja, a 10 rögzitőék-testnek a 11 hornyot oldalról határoló 13 horonyfalainak magassága a rögzítő feszítőék mellső oldala felé csökken. Ezzel a 11 horonynak a feszítőék hossztengelye felé irányuló 12 horonyfenekével együtt elérhető, hogy a 10 rögzítőék-test megmaradó keresztmetszete csaknem állandó maradjon. A 10 rögzítőék-testnek a 3. ábrán látható keresztmetszete mutatja a 11 U-alakú hornyot. A 11 horony 12 horonyfenekének keresztmetszete ívelt alakú. A 13 horonyfalak belső oldalai egymással párhuzamosak. A 11 horony „b" szélessége a 10 rögzítőék-test „D" külső átmérőjének mintegy 0,5- szöröse. Ez az arány biztosítja azt, hogy a 20 feszítőbetét részére elegendő nagyságú támasztófelület áll rendelkezésre, és hogy a 10 feszítőék-test megmaradó keresztmetszete nem válik túlságosan kicsivé. A 4. és 5. ábrán látható rögzítő feszítöék egy egészében 30 jelű rögzítőék-testből és egészében 40 jelű feszítőbetétből áll. A 30 rögzítőék-testen, annak mellső részén a tengellyel párhuzamos síkban elhelyezkedő hosszirányú, V-alakú keresztmetszettel rendelkező 31 ékhorony található. A 31 ékhorony feneke a feszítőék hossztengelye felé irányul. A 31 ékhornyon a 40 feszítőbetét számára két 32 támasztófelület van, amelynek egymáshoz viszonyított nyílásszöge, a mintegy 90°. A 31 ékhoronynál a 30 rögzitőék-testen egy 33 hosszirányú bemetszés található, amely két, egymástól szétfeszíthető 34 feszítőszárat képez. A 30 rögzítöék-test hátsó részében 35 furat van a 40 feszítő betét behajtására. A 40 feszítőbetét a 31 ékhoronynak megfelelően ékalakúra van kiképezve és a 32 támasztófelületekkel együttdolgozó 41 csúszófelületekkel rendelkezik. A 40 feszítőbetét keresztmetszete annak mellső vége felé csökken. A 40 feszítőbetétnek egy rögzítőfuratba behelyezett 30 rögzítőék-testtel szembeni behajtása esetén a 41 csúszófelületeken keresztül a 32 támasztófelületekre feszítőerő hat, amely a 34 feszítőszárak szétfeszülését eredményezi. A szétfeszítés a rögzítőfuratban így három oldalra történik, nevezetesen a 40 feszítőbetét és a két 34 feszítőszár irányába. A 30 rögzítőék-testnek az 5. ábrán látható elölnézete a V-keresztmetszettel kialakított 31 ékhornyot mutatja. A 32 támasztófelületek a nyílásszöge célszerűen a 90’ és 120* közötti sávba esik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
