187456. lajstromszámú szabadalom • Zárt szelvényű, előregyártott vasbetonelemekből készült műtárgy, különösen alagút, valamint eljárás ilyen műtárgy építésére
1 187.456 2 előbbi még üres 13 fészkei segítségével mintegy ráfüzzük. Amint a 8. ábrán látható, a jelen kiviteli példa esetében a 2 oldalfalelem 13 fészkeibe kívülről egy-egy 23 cső torkollik; e 23 csöveken keresztül az a nyílnak megfelelően a 13 fészkek a bennük elhelyezkedő kapcsolótagok körül injektálás útján utószílárduló anyaggal tölthetők ki. Á fenti módon elkészített 20 kapcsolatok (13. ábrák) húzásra, nyomásra és hajlílásra egyaránt igénybevehetők, és alkalmasak ezeknek az igénybevételeknek az átadására. A 20 kapcsolatok az alagútfalazat elkészültét követően rövid idő. pl. 24 óra elteltével teherbíróvá, és gyakorlatilag egy monolit vasbetonszerkezettel egyenértékűvé válik. A 10. ábrán a 13 fészkek kialakításához használható, egészében 18 hivatkozási számmal jelölt profilis 18 hüvely látható. Ebben az esetben a keresztmetszetben //-alakú hüvely 19 oldallapja és a 20 fenéklapok egyaránt acéllemezből készülnek; a 18 acélhüvelyen felül értelemszerűen 24 nyílás van. A 4 és 2 elemek elöregyártásakor ezeket a 18 hüvelyeket el kell helyezni a sablonokban. A 24 nyílásban célszerű a betonbefolyás meggátlása céljából könynyen kiszedhető anyagot, pl. kemény műanyaghabot elhelyezni. Nagyobb igénybevételek esetén célszerű a 18 hüvelyeket vastagabb acéllemezekből készíteni, és - szükség esetén - az építőelemek erőtanilag szükséges vasszerelésével (pl. hegesztés útján) a betonozást megelőzően összekapcsolni. All 13. ábrákon a 4 talpelem és a 2 oldalfalelem olyan 16 fészkeket tartalmaz, amelyek nemcsak a 4, 2 elemek egymáshoz illeszkedő vízszintes 7, 12 felületeire torkollnak ki, hanem az alagút belső oldalfalfelülete felöl is nyitottak, amint a 13. ábrán jól látható; a 13. ábra egyébként megfelel a 2. ábrán bejelölt B nyíl irányából tekintett elölnézetnek. A 16 fészkek T-alakúak, és a 4, 2 elemekben úgy helyezkednek el, hogy a szárak talpa fut ki a 7, 12 felületekre, míg a T-kercsztmetszet a függőleges falak belső felületén jelenik meg, ide torkollik ki. Mivel az egymáshoz illeszkedő 4, 2 elemekben a 16 fészkek úgy helyezkednek el egymás felett, hogy a T-keresztmetszetek szárai egyvonalba - egymás folytatásába - esnek, két-két 16 fészek együttesen egy-egy / profilú !6a fészket alkot. Ezekbe a 16a fészkekbe (nem ábrázolt) /-profilú kapcsolótagokat kívülről, oldalirányból helyezhetünk el. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a 16 fészkek láthatók, tehát a 2, 4 elemek illesztésének a pontossága vizuálisan ellenőrizhető. A (nem ábrázolt) kapcsolótagok betolását követően a körülöttük levő fészektér pl. előre beépített, nem ábrázolt injektálócsöveken át, utószilárduló anyaggal tölthető ki, mint a 7-9. ábrák szerinti megoldás esetében. A 14 ábrán egy olyan 4 fenékelemet, valamint felülről hozzá csatlakozó 2 falelemet tüntettünk fel perspektivikus nézetben, amely elemek 17 fészkei ugyanúgy kitorkollnak a belső függőleges falfelületre is, mint a 1113. ábrákon látható 16 fészkek. Ebben az esetben a 17 fészkek r -alakúak, teljes nyílás-keresztmetszetük jelenik meg az említett belső függőleges alagútfal-felületen, mig az illeszkedő vízszintes felületekre az egyik szár talpa torkollik csak ki. E kitorkolló nyílások 2, 4 elemek összeillesztése (egymásra helyezése) után egymással egyvonalba - fedésbe - kerülnek, így két-két 17 fészek együttesen mindig egy-egy 17a fészket alkot, amely keresztmetszetben -alakú. Ezekbe a 17a fészkekbe értelemszerűen Z -profilú kapcsolótagokat helyezünk, és körülöttük a fészkeket utószilárduló anyaggal töltjük ki. Magától értetődő, hogy az 1-3. ábrákon a 3 födémelemek és 2 oldalfalelemek közötti 20 kapcsolatok a 4 talpeiemek és a 2 falelemek közötti 20 kapcsolatokkal azonosan alakíthatók ki. A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben leírt és ábrázolt megoldási lehetőségekre, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósitható. Kapcsolótagokként például - a mindenkori erőhatásoknak megfelelően - a leírt profilos hengerelt acélrudak helyett alkalmazhatunk kisebb átmérőjű hengeres, vagy más alakú acéltüskéket (pl. kisebb méretű közmüaiagutaknál) is. Hengerelt acélidomok helyett vagy mellett öntöttacél-kapcsolótagok is használhatók. A fészkek kialakításához nem feltétlenül szükséges acéllemezhüvelyeket (10. ábra) használni, a fészkeket az elöregyártott elemekben - elsősorban kisebb várható igénybevétel esetén - zsaluzattal is kiképezhetjük, majd a zsaluzatot az elemből eltávolíthatjuk. A kapcsolótagokat a fészkekben nemcsak előre beöntött, illetve utólag injektált utószilárduló anyaggal rögzíthetjük, hanem pl. úgy is, hogy a fészkeket tixotropos ragasztóanyaggal kenjük vagy öntjük ki; e célra pl. a kereskedelmi forgalomban „ARALDIT” néven kapható ragasztó (de más ragasztóféleség is) igen alkalmas. Ezenkívül a kapcsolótagok a fészkekben mechanikus kapcsolattal, pl. ékeléssel is rögzíthetők; nem kizárt természetesen a mechanikus és utószilárduló anyaggal történő kapcsolatkialakítások kombinációja sem. Az egymásra helyezett előregyártott 2, 4 vasbetonelemeket az összeerősitésük alatt, illetve a kapcsolat-szilárdulás időtartamára ideiglenes szerkezetekkel stabilizálni (megtámasztani) kell. A találmány előnye, hogy az alagút viszonylag kisméretű, tehát könnyen gyártható, szállítható és beemelhető, nagy méretpontosságú előregyártóit vasbetonelemekből készülhet, mert a kapcsolatok a szomszédos elöregyártott elemek között tökéletes, a monolit vasbetonéval gyakorlatilag egyenértékű együttdolgozást biztosítanak. Az egész alagút építése a korábbiaknál kisebb élőmunka- és gépi ráfordítással, minimális átfutási idő alatt végrehajtható, így a találmány szerinti megoldás messzemenően gazdaságos. A találmány nemcsak alagút, hanem más, pl. terepszint felett létesítendő, zárt szelvényű vasbeton műtárgy építésére is alkalmazható. A kapcsolatok vízzáró kialakítása esetén az alagút talajvíz5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
