187395. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-szubsztituált béta-karbolin-származékok előállítáásra

1

187 395

2

ismertet béta-karbolin-3-karbonsav-metilészter előállítására.

A találmány szerint előállított I általános képletű vegyületek a farmakológiai kísérletekben az ismert vegyületeket meghaladó pszichotrop hatással ren- 5 delkeznek.

Ismeretes, hogy a gerincesek központi idegrendszerének bizonyos pontjain a specifikus affinitás alakult ki 1,4- és 1,5-benzodiazepinek megkötésére (Squires, R. F., Braestrup, C., Nature, 266., 734, 10

[1977]). Ezeket a helyeket benzo-diazepin-receptoroknak nevezik.

A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletü vegyületek farmakológiai tulajdonságainak tanulmányozása céljából vizsgáltuk, hogy 15 milyen mértékben képesek a radioaktív atommal jelzett flunitrazepámot kiszorítani ilyen benzodiazepin-receptorokból.

A találmány szerinti vegyületek kiszorítóképességét az IC so és az ED50 érték alapján határoztuk 20 meg. Az IC50 az a koncentráció, amellyel például patkány-agyhártya szövet-szuszpenzióját tartalmazó, 0,55 ml térfogatú mintákban a 3H-flunitrazepan (1,0 mól/liter, 0 °C) specifikus megkötésének 50%os kiszorítását lehet elérni. 25

A kiszorítási próbát a következőképpen végeztük el:

Kezeletlen patkány-agyvelő 25 mól/liter KH2P04 7,1 pH-jú oldatával készült szuszpenziójának 0,5 ml-es mintáját (mintánként 5-10 mg sző- 30 vet) 0 °C-on 40-60 percig inkubáltuk 3H-diazepammal (specifikus aktivitás: 14,4 Ci/mmól, 1,9 nmól/ liter vagy 3H-flunitrazepammal (5-(0-fluorfenil)-1,3-dihidro-1 -metil-7-nitro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on) (specifikus aktivitás: 87 Ci/mmól, 1,0 mól/ 35 liter. Inkubálás után a szuszpenziót üvegszűrőn megszűrtük, kétszer átmostuk hideg pufferoldattal, majd megmértük radioaktivitását szcintillációs számláló berendezéssel.

A kísérletet ezután megismételtük olyan módon, 40 hogy a jelzett benzodiazepin hozzáadása előtt a mintához kevertük a kiszorítóképességre vizsgálandó vegyület meghatározott mennyiségét vagy fölöslegét. Az így kapott adatokból meghatározható az IC50 érték.

Az ED50 érték valamely kísérleti anyagnak olyan adagja, amelynek hatására a flunitrazepam megkötése a benzodiazepin-receptorokon, élő agyban az összehasonlító érték 50%-ára csökken.

Az in vivo kísérletet a következőképpen végeztük el:

A vizsgálandó vegyületek különböző adagjait rendszerint szubkután injekcióban adtuk be egerek kísérleti csoportjainak. 15 perc múlva 3H-flunitrazepamot adtunk be az egereknek intravénásán. További 20 perc elteltével az egereket leöltük, elülső agyhártyájukat eltávolítottak és meghatároztuk az agyhártyák radioaktivitását szcintillációs számlálással. Az ED so értékeket az adag függvényében ábrázolt hatásgörbékből határoztuk meg. A kapott értékeket az I. táblázat tartalmazza.

A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületeknek egéreh antiagressziv hatásuk van. Az agresszivitás gátlását 20-22 g súlyú hím egereken, Moellegaard szerint határoztuk meg. Az egereket három héten át műanyag ketrecben elkülönítve tartottuk. Amikor ezután két egér ugyanabban a ketrecben összekerült, spontán és szinte azonnal verekedni kezdtek. Ezt az agressziót egyes pszichofarmakológiai hatású anyagok, köztük a benzodiázepinek, gátolják [Valcelli, Mod. Probl. Pharmacopsych., 14., 143-156 (1979)].

A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületek a Buus Lassen (Europ. J. Pharmacol., 1978., 47., 45-49.) által leírt teszt alapján tökéletesen gátolják az agressziót. A vegyületeket ebben a kísérletben szubkután vagy orálisan alkalmaztuk, és fél óra elteltével meghatároztuk az antiagressziv hatást. Az eredményekből kiszámítottuk az ED50 értéket. A találmány szerinti eljárással készült vegyületekre az egyes ismert trankvillánsokra vonatkozó értékek szintén az I. táblázatban láthatók.

Vizsgáltuk továbbá a pentazollal kiváltott görcsökkel szembeni antagonizmust. Az eredményeket a II. táblázat tartalmazza.

I. Táblázat

A kísérleti vegyületek affinitása benzo-diazepin-receptorokhoz (a 3H-flunitrazepam megkötésének gátlása)

I általános képletü vegyület, ahol ^ Y

—C jelentése

^ Z

rá

Rc

In vitro IC50, pg/ml

In vivo EDS0, mg/kg

—CHO

H

H

30,2

>250

—COCH3

H

H

22,4

100

—CH=NOH

H

H

8,7

19

^NOH

—C

H

H

>100

186

^CH3

—ch=nnhconh2

H

H

>100

>250

—COCH2CH2CH2CH,

H

H

20,0

144

^NOH

—C

H

H

468

>250

^CH2CH2CH2CH3

—ch=nococh3

H

H

169

>250

—coc6h5

H

H

4,27

223

—ch=chcooc2h5

H

H

58,9

>250

3