187358. lajstromszámú szabadalom • Emelőburok nagyméretű hajlékony tartályokhoz
A találmány tárgya emelőhurok nagyméretű hajlékony tartályokhoz, amely a hajlékony tartály köpenye fölső részének nyúlványaiként kialakított szalagszerű részekből van képezve és a szalagszerű részek egy kötövarrat révén egymáshoz vannak erősítve. Az ilyen tipusú emelőhurkokat főként ömlesztett anyagok szállítására és tárolására szolgáló, zsákszerű, nagyméretű hajlékony tartályokhoz alkalmazzák. A zsákszerű tartályokban szállított és tárolt ömlesztett anyagok súlya általában néhány száz kg és több tonna között van. Az ilyen nagyméretű zsákokat eddig úgy készítették, hogy egy anyagdarabot két rétegűre hajtottak össze és a két rétegű anyagdarabot a fölső részén összevarrták. Ez az összevarrt fölső rész képezte a nagyméretű zsák emelésére szolgáló emelőhurkot vagy emelőhurkokat. Az ismert nagyméretű zsákoknál a varrat az emelőhurkokban pontosan ott van, ahol emelés közben a legnagyobb erőhatások lépnek föl, ezért a nagy erőhatások föllépésekor az emelőhurkokban levő varrat gyakran elszakad, a varrat melletti anyagrész megreped. A hajlékony, nagyméretű tartály vagy zsák ismert módon. kiformálható cső alakú kiinduló anyagból is, amelynek fölső és alsó része folytonosan egymásba átmenő, kör alakúra formálható szélben végződik. Az ilyen tipusú nagyméretű zsákoknál a legmagasabb ponton kell varratot készíteni, aminek következtében az ilyen zsákok szilárdsági szempontból gyenge minőségűek. E probléma kiküszöbölésére már különféle megoldásokat javasoltak. A javasolt megoldásoknál ahhoz, hogy a nagyméretű zsákokat törés nélküli fölső véggel lehessen előállítani, a cső alakú kiinduló anyagnak igen nagy átmérőjűnek kell lenni. E megoldásoknál azonban nehézségeket okoz, hogy a modem gépekkel csak egy adott átmérő nagyságú, szálakkal erősített polipropilén anyagú csövet lehet előállítani, ennél nagyobbat nem. Ezért cső alakú kiinduló anyagból bizonyos átmérőnél nagyobb átmérőjű nagyméretű zsákokat nem lehet készíteni. Az ömlesztett anyagok szállítására és tárolására már készítettek olyan hajlékony tartályokat is, amelyeknél az emelőhurkok a hajlékony tartály köpenye fölső részének folytatását képező szalagszerű részekből vannak kialakítva. Ezek a szalagszerű részek kötővarratok révén vannak egymással összeerösítve úgy, hogy ezek a kötővarratok az emelőhurok középrészétől meghatározott távolságban vannak. Ezenkívül a szalagszerű részek egymást átlapolják úgy, hogy az egyik szalagszerű rész alsó széle kötővarrat révén a másik szalagszerű rész fölső széléhez van erősítve. Ha szükséges, akkor az először említett szalagszerű részek fölső széle egy kötővarrat révén a másik szalagszerű részek alsó széléhez erősíthető. Ilyen megoldást ismertet a 793 029 számú finn szabadalmi leírás. Ezzel az ismert kialakítással elérhető, hogy az emelőhurkok aránylag megbízható módon tartsák azokat a nagy terheket, amelyek a gyakorlati felhasználások során az emelőhurkokra hatnak, azonban a kötővarratoknak emelőhurkokban levő helyzete következtében az ilyen hajlékony tartályok automatikus gyártása nagy nehézségekbe ütközik. Ezenkívül a gyártáshoz szükségtelenül nagy meny- i nyiségű anyagot kell fölhasználni, mert a kötővarratok az emelőhurkok középrészétől jelentős távolságokra vannak. A találmány feladata nagyméretű hajlékony tartályokhoz alkalmazható olyan emelőhurok létrehozása, amely a cső alakú kiinduló anyagból kiformált hajlékony tartály köpenye fölső részének nyúlványaiként kialakított szalagszerű részekből van képezve, modem varrógépeken önműködően és egyszerű módon előállítható, valamint nagyobb terhek hordására is képes, mint amilyenek a gyakorlatban előfordulnak. A találmány a kitűzött feladatot olyan emelőhurok létrehozása révén oldja meg, amelynél a szalagszerű részek legalább egy kötővarrat révén egymáshoz vannak erősítve, és amelynek jellemzője, hogy a szalagszerű részek hajtott szalagszerű részek, amelyeknek a hajtás után alsó lapja és fölső lapja van, és hogy a szalagszerű részek átlapoltan vannak elhelyezve. A találmány szerinti emelőhurok további jellemzője, hogy az egyik szalagszerű rész a másik hajtott szalagszerű rész hajtásába van behelyezve. Jellemző az is, hogy a kötővarrat lényegében az emelőhurkok középrészén van elhelyezve. A találmány szerinti emelőhurkot részleteiben a rajzokon vázolt példaképpeni, előnyös kiviteli alakokkal kapcsolatban ismertetjük, azonban a találmány nem korlátozódik csupán e példaképpeni kiviteli alakokra. Az 1. ábra a hajlékony tartály cső alakú, szükséges hosszra vágott kiinduló anyagának oldalnézeti vázlata. A 2. ábra az 1. ábrán látható, cső alakú kiinduló anyag perspektivikus nézete. A 3. ábra az 1. és 2. ábrákon látható kiinduló anyagból készített hajlékony tartály perspektivikus nézete. A 4. ábra a találmány szerinti emelőhurok egy előnyös példaképpeni kiviteli alakjának perspektivikus nézete. Az 5. ábra a 4. ábrán föltüntetett V-V vonal menti vázlatos metszet. A 6. ábra a találmány szerinti emelőhurok egy további előnyös szerkezeti kialakítását szemléltető, vázlatos perspektivikus nézet. A 10 hajlékony tartály 1-3. ábrákon látható példaképpeni kiviteli alakja 11 csőből készül, amelynek fölső és alsó vége nyitott. A 11 cső fölső végén, lényegében középen bevágás van, amely 13 töltőnyílásul szolgál. A cső fölső végén 18 bemetszések is vannak, amelyek 14a, 14b, 15a, 15b szalagszerű részeket határolnak. A 11 cső alsó része 19 szélben végződik. Az 1. és 2. ábrákon látható, cső alakú kiinduló anyag a 3. ábrán látható hajlékony tartállyá alakítható át, amelynek 1 la köpenye, 12 feneke, lényegében középen kialakított 13 töltőnyílása és 14a-15b szalagszerű részei vannak, amely szalagszerű részek emelőhurkokká vannak képezve. A hajlékony tartály 12 fenekét ismert módon kiképzett 20 kötővarrat zárja le. A kötővarrat a 11 cső alsó 19 szélét zárja össze. A 20 kötővarrat gyakorlatilag a 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65