187349. lajstromszámú szabadalom • Eljárás meta-klór-anilénszármazékok szelektív előállítására

1 187 349 2 A találmány meta-helyzetben klórral szubsztitu­­ált anilin-származékok olyan előállítási eljárására vonatkozik, amely halogénnel nagyobb mértékben szubsztituált nitrogéntartalmú aromás vegyületek­­nek hidrogénnel való reagáltatását foglalja magá­ba. Ezek a meta-klór-anilinek különösen a növény­védőszerek hatóanyagainak gyártásában hasznos közbenső termékek. A meta-helyzetben szubsztituált klór-anilin-szár­­mazékok előállítását a poliklór-anilinek hidrogén­nel, nyomás alatt, savas közegben nemesfém alapú katalizátor jelenlétében való reagáltatásával a 2 298 531 számú francia szabadalmi leírás ismerte­ti. Ez az ismert eljárás azonban nagy nyomás és nagyon nagy mennyiségű sósav használatát igényli, ami komoly korróziós nehézségeket okoz. A még közzé nem tett 79/04 482 számú francia szabadalmi bejelentés meta-helyzetben klórral szubsztituált anilinek különleges körülmények kö­zött, savas közegben hidrogénklórozással való elő­állításának eljárását ismerteti; a reakciót nehézfém kationok jelenlétében vizes közegben hajtják végre. Ez lehetővé teszi a művelet mérsékelt hőmérsékle­ten és nyomáson való végrehajtását. Megállapítottuk, hogy ugyanerre a célra a ne­mesfémeket egy alábbi definíció szerinti nehézfém­mel együtt szilárd katalizátorként lehet használni. Részletesebben: a találmány tárgya eljárás meta­­helyzetben klórral szubsztituált anilin-származé­kok előállítására úgy, hogy az 1 általános képletű nitrogéntartalmú és klórtartalmú benzolszármazé­kokat - ebben a képletben Y hidrogén- vagy oxigénatomot jelent; X' és X" klóratomot jelentenek, de X' és X" kö­zül az egyik hidrogénatomot is jelent­het; R', R" és R'" klóratomot jelentenek, de közülük leg­feljebb kettő hidrogénatomot is jelent-' hét -a periódusos rendszer VIII. csoportjába tartozó nemesfém jelenlétében hő és nyomás alkalmazásá­val folyadékfázisban katalitikusán hidrogénezzük, és a reakciót társkatalizátorként legalább egy ne­hézfém jelenlétében hajtjuk végre. Az alkalmas nehézfém a bizmut, ólom, ón, talli­­um, higany és ezüst. Azt állapítottuk meg, hogy ezüst használatával különösen jó eredmények érhe­tők el. Amint említettük, a műveletet folyadékfázisban hajtjuk végre; a gyakorlatban előnyösen szervetlen, folyékony és a műveleti körülmények között kö­zömbös folyadékban dolgozunk. A „közömbös ol­dószer” kifejezésen olyan oldószert értünk, amely a reakció körülményei között vegyileg nem lép re­akcióba. Ténylegesen a víz használata előnyös. A reakcióközeg savassága olyan, hogy (vizes kö­zeg esetében) a pH-értéke 1,5-nél kisebb, előnyösen 1-nél kisebb. A reakcióközegben a hidrogénionok koncentrációja általában literenként 0,5 és 12 gramm hidrogénion között, előnyösen literen­ként l és 6 gramm hidrogénion között van. Ennél nagyobb savkoncentrációt is lehet ugyan használni, de ennek sok előnye nincs. A reakcióközeg savasságát erős ásványi sav, pél­dául kénsav, foszforsav vagy halogénhidrogénsav vagy erős szerves sav hozzáadásával érjük el, elő­nyös azonban halogénhidrogénsavat, különösen sósavat használni. Tekintve, hogy a dehalogénezés következtében kloridionok vannak jelen, a reakciót ténylegesen legalább részben sósav jelenlétében hajtjuk végre. A találmány érteimében a reakciót folyadékfá­zisban hajtjuk végre (természetesen a nemesfémen és nehézfémen alapuló katalizátor kivételével). A folyadékfázis homogén lehet, és oldatot alkot­hat; ez előnyös, különösen akkor, ha az I általános képletben Y oxigénatomot jelent; az ilyen jellegű folyadékfázis tehát a reagáló vegyületeket, a reakci­ótermékeket és a jelenlévő oldószert vagy oldósze­reket tartalmazhatja. Az eljárást két folyadékfázis­sal is végre lehet hajtani. _ A művelet végrehajtására használt nyomás álta­lában 3 bar-nál (relatív nyomás) nagyobb, és elő­nyösen 5 bar-nál nagyobb. A nyomásnak nincs megszabott felső határa, de gazdaságossági okok­ból általában előnyös a reakciót 100 bar-nál alacso­nyabb, előnyösen 20 bar-nál alacsonyabb nyomá­son végrehajtani. A művelet hőmérséklete általában 90 és 300 °C között, előnyösen 110 és 200 °C között van. Abban az esetben ha viszonylag illékony savakat haszná­lunk, a magasabb hőmérséklet arra vezethet, hogy a gőzfázisban - a hidrogén kivételével - viszonylag nagy a parciális nyomás (a „gőzfázis” kifejezésen nyilvánvalóan a folyékony reakcióközeg fölötti gőzfázist értjük). A működési körülményeket álta­lában úgy választjuk ki, hogy a hidrogén parciális nyomása az összes (relatív) nyomásnak 10%-a és 60%-a között, előnyösen 30%-a és 60%-a között legyen. A találmány szerint használt katalizátorok alap­ját alkotó nemesfémek a periódusos rendszer VIII. csoportjába tartozó fémek, például ruténium, rádi­um, palládium, ozmium, iridium és platina; ezek között előnyös a palládium. A fém fémes állapot­ban vagy vegyület alakjában lehet; de általában a fémet előnyös fémes állapotban használni, mert a reakció körülményei között a fémvegyületek fémes alakká hajlamosak redukálódni (oxidációs álla­pot = nulla). A katalizátor hordozón vagy enélkül használha­tó. Hordozóként bármely ismert anyag használha­tó, feltéve, hogy a reakcióközeggei és savakkal szemben ellenálló; különösen alkalmas hordozóa­nyagként megemlítjük az aktív szenet, szilícium­­dioxidot és bárium-szulfátot; ezek közül előnyös az aktív szén. A katalizátor és a hordozó anyag elő­nyösen finom eloszlású alakban van; általában 100 m2/g-nál nagyobb fajlagos felület megfelelő. A használt katalizátor mennyisége olyan, hogy a katalizátor nemesfémek súlyaránya a kiindulási anyagként használt I általános képletű vegyülethez viszonyítva általában 0,01 s% és 10 s% között, elő­nyösen 0,1 s% és 5 s% között van. A találmány szerint a nemesfémmel együtt hasz­nált nehézfém gyakorlatilag a meta-klór-anilinek keletkezését elősegítő katalizátorként működik. Ezeket a nehézfémeket fémes alakban vagy szilárd vegyületeik alakjában használhatjuk. A fémes alak azért előnyös, mert az erősen redukáló jellegű reak­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents